Egy volt vadász: egy hiúzbőrért annyit kaptam, mint az éves fizetésem

Ondrej Galko anyagilag szerette volna biztonságban tudni a családját, ezért vadászott például hiúzra és más vadállatokra. Ma ezen állatok megfigyelésének aktív résztvevője, és a vadászpuskát fényképezőgépre cserélte.

Éppen akkor érkeztünk meg hozzá, amikor Jarabában, az Alacsony-Tátrában egy barátja segítségére sietett, aki elesett a hóban. Minden idejét a természetben tölti. Ondrej Galko korábban erdész volt, ma erdészeti munkákat végez Brezno városának és kezeli az erdészházat. Ezenkívül részt vesz a nagyvadak megfigyelésében.

Ez azonban nem mindig volt így. A kommunizmus idején vadászott hiúzra, rókára, sőt nyestre is, aztán a zsákmányt eladta nyugatra. Abban az időben a műszőrme nem volt olyan jó minőségű, mint ma. „A nők keresték a jó minőségű bőrt, amiből sapkát és gallért lehetett készíteni. Elég jól lehetett vele keresni, ami jelentősen hozzájárult a családi költségvetéshez” – magyarázza Galko. A lenyúzott bőrök értékesítésével próbálta segíteni a családját. „Fiatal családom volt, két gyerek, akik tanulni akartak” – mondta és hozzátette, hogy abban az időben nagyon alacsony volt az erdészek fizetése. „Egy hiúzbőrért megkaptam az éves fizetésemet” – emlékszik vissza.

Otthonában egy farkastrófeával is büszkélkedhet. Lelőtt egy öreg farkast, akit kizártak a falkából. „Nagyszerű vadászati élmény volt” – mondta. Mára viszont Galko rájött, hogy az élő állatnak sokkal nagyobb értéke van. Ezért aztán szögre akasztotta a vadászpuskát, és különféle intézményekkel együttműködve segíti a nagyvadak megfigyelését. Megfigyeléseket végeznek a Murányi-fennsíkon, az Alacsony-Tátrában és a Vepor-hegységben. „Akkoriban más idők jártak, akkor még az elejtett vadnak volt értéke. Napjainkban azonban a vadászatban és a hiúzállomány csökkenésével összefüggésben nagyobb értéket képviselnek az élőállatnak” – mondja.

 

Számára az év nagyon várt időszaka az állomány számbavétele, ezért aztán a puskáját fényképezőgépre cserélte. „Van néhány gyönyörű felvételem, amelyeket fotócsapdával készítettem, mint például a hiúz a kölykeivel. Ezek a fotók helyettesítik a trófeát, és az állatnak nem kell meghalnia”. Mivel a hiúz ma már szigorúan és teljes körűen teljesen védett, abbahagyták a vadászatát. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a legális vadászatának megvannak a maga előnyei. „Annak ellenére, hogy a hiúz vadászata 2005 óta nem engedélyezett, az orvvadászok továbbra is vadásszák” – mondja. Becslések szerint a kilövések száma továbbra is ugyanazon a szinten, mint korábban. „Amikor a vadászat legális volt, tudtuk, hogy hány hiúzt és hol lőttek ki. A kilőtt állatok koráról is volt információnk, függetlenül attól, hogy hím vagy nőstény egyedről volt szó. Manapság az illegálisan kilőtt példányokat az orvvadászok elrejtik az otthonukban” – tette hozzá.

 

A volt erdész és vadász ma Természetvédelmi Világalap által elindított LIFE EuroLargeCarnivores projektben dolgozik. Galko más európai szakemberekkel együtt előadásokat tart arról, hogy mi európai emberek olyan nagyvadak közelében élünk, mint pl. a farkas, medve, hiúz vagy rozsomák.

A projekt keretében videó sorozatban osztják meg a tapasztalataikat a gazdálkodók, a turisták, az állatvédők és a vadászok között. A mezőgazdasági termelők a szarvasmarhák elleni farkastámadások tapasztalatairól beszélnek, ugyanakkor tisztában vannak a vadállatok jelentőségével a természetben, valamint saját felelősségükkel az állomány védelme érdekében. Mások szerint a vadállatok jelenléte gazdasági lehetőséget kínál a régiónak és az üzleti életnek.

Forrás és fotó: https://www.dobrenoviny.sk