2019. február 6., szerda

Sasok a Tátrában

A sas régebben a szabadság és a nemesség szimbóluma volt. Hatékony repülése csak a hegyek legmagasabban fekvő részein figyelhető meg, ezt látni igazi ritkaságnak számít. A lengyel Tátrai Nemzeti Park területén mindössze egyetlen pár sas él.
A szirti sas, vagy másképpen kőszáli sas (Aquila chrysaetos) határozottan kerüli az emberrel történő érintkezést. Csakis olyan területen rak fészket és él, melyet évek óta nem háborgatnak az emberek. Ez a legnagyobb testű sasféle, melynek több alfaja is van. A sasok megfigyelésével foglalkozó lengyel bizottság adatai szerint a Lengyelországban élő sasok száma nem haladja meg a 60 egyedet, míg az egész Tátrában mindössze 4 pár él. A hímek általában kisebbek, mint a tojók, előbbiek súlya átlagosan 2,8 és 4,5 kg, a nőstényeké pedig 3,8 és 6,7 kg között lehet. Szárnyának fesztávolsága elérheti a 240 cm-t is. Tollazatuk színe a fejükön aranyra hasonlító, míg testük többi részén barna és fekete. A fiatal egyedek tollazata fehér, amely a korukkal együtt változik. 4-5 éves korban érik el az ivarérettséget, ezt követően párban élnek, párt csak annak pusztulása esetén váltanak. A felnőtt egyedek csőre sötét, kékes sapkával.

Lábaik hosszúak és vastagok, melyek hosszú, éles, táplálékszerzésre szolgáló fekete karmokban végződnek. Táplálékuk a Tátrában jellemzően emlősök közül kerül ki: nyulak, mormoták, fiatal zergék, őzek, rókák, de lassabban repülő madarak is gyakran prédájukká válnak. Szükség esetén elhullott állatokkal és más vadakkal is táplálkozik, csakúgy mint tenyészállatokkal. Évente egyszer költ, ekkor a tojó két tojást rak, gyakran csak az egyik fióka marad meg. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző, vagyis az erősebb egyed kilöki a gyengébbet a fészekből, melybe a felnőtt egyedeket nem avatkoznak be. A február – június között kikelt fiókák a fészekben erősödnek, majd késő ősszel megtanulnak vadászni, ezután elhagyják a fészket, és addig egyedül élnek, amíg párt nem választanak maguknak.
A szabad természetben 15-20 évig élnek, fogságban azonban a 40 éves kort is elérhetik. A múltban a szirti sas gyakran lett vadászok áldozata, akik a saját gazdaságukat védték a sasok okozta károktól. Értékes zsákmánynak számított a madár hosszú tolla, a népművészetben a lovagiasság és az erős férfi szimbóluma volt. Napjainkban a lengyel Vörös Könyv szerint a szirti sas erősen veszélyeztetett fajnak számít, amely aktív védelmet igényel, amely többek között a faj számára az ember által nem érintett területek biztosítását jelenti.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...