De a sors másképpen akarta. Mirosław
Sz. a tychy-i középiskola tanárának döntése nyomán a rajta kívül 10 tanulóból,
egyikük testvéréből és egy másik kísérőből álló csoport kb. reggel 6:30-kor
indult a Halastavi menedékházból – ahol az éjszakát töltötték – a
Tengerszem-csúcs (Rysy) felé. A Tárában aznap nagyon alattomos idő volt,
második fokozatú lavinaveszély volt érvényben, és az időjárási körülmények nem
kedveztek egy ilyen túra megtételéhez. Előző éjszaka egész éjjel nedves hó
hullott, a hegyekbe megérkezett az olvadás. A csoport túl nagy létszámú volt,
ráadásul nem volt velük megfelelő képesítéssel rendelkező hegyivezető sem.
Ennek szerepét a tanár vette át, aki egy nappal korábban sikeresen felvezette a
csúcsra az osztály hasonló létszámú másik felét. A tanár korábban többször
túrázott az Alpokban is, így a tanulók megbíztak benne.
A mentőakcióban bekapcsolódott a
mentőhelikopter is, amely időről időre egyre több hegyimentőt szállított a
helyszínre. A mentőcsapatokat Jan Krzysztof, a TOPR vezetője irányította. Egy
még élő lányt gyorsan sikerült megtalálni, akit a lavina szinte egész útján
magával sodort, de valami csoda folytán nem került mélyen a hó alá. Pár perccel
később az egyik hegyimentő meglátta az egyik diáknak a hóból kilógó lábát. A
fiút gyorsan kiásták a hó alól, és hozzáláttak az újraélesztéshez. Sikerült
helyreállítani a légzését és a szívverését. Később találtak még egy személyt,
de a 22 éves fiú életét sajnos már nem lehetett megmenteni. Szintén segítségre
volt szüksége annak a két diáknak, akik a lavina feletti régióban tartózkodtak.
A tragédia láttán kísérőjükkel a lavinamezőn át megkezdték az ereszkedést, de
sokkos állapotban voltak, nem voltak képesek kontrollálni a helyzetet, többször
elestek, és különböző sérüléseket szenvedtek. És ennyi. Annak ellenére, hogy a
lavinát követő órákban vezetőjükkel az élen a hegyimentők, valamint a nemzeti
park alkalmazottai speciálisan kiképzett kutyák segítségével keresték a hó
alatt rekedt további áldozatokat, nem sikerült több túlélőt találni…
A médiának köszönhetően a tragédia
híre közben elérte a túrán részt vevők családtagjait. Tychy polgármestere
válságközpontot hozott létre, az áldozatok hozzátartozói késő este pszichológus
kísértében indultak Zakopanéba.
Az időjárás egyre rosszabb lett. A
következő napon hármas fokozatú lavinaveszélyt jelentettek, a keresés ennek
ellenére reggel 6 órakor folytatódott. A Tengerszem-csúp (Bula pod Rysami)
térségében a mentőhelikopter a földre tette Włodek Cywińskit. Az ő feladata
volt, hogy felmérje egy esetleges újabb lavina, valamint a mentőegységek
munkáját veszélyeztető egyéb körülmények kockázatát. Később mentőbúvárok
érkeztek a helyszínre, akik értékelték, milyen lehetőségeik vannak. A helyzetet
értékelve arra a megállapításra jutottak, hogy azon a napon nem merülhetnek a
víz alá. Később megérkeztek a szlovák hegyimentők is, akik szintén próbáltak
segíteni. Senkit sem sikerült találni… Közben újabb kedvezőtlen hír érkezett a
mentőegységekhez: a mentőhelikopter mindkét motorja felmondta a szolgálatot. A
pilóta csak nagy nehézségek árán tudta földre tenni a gépet, amely a landolás
során súlyosan megsérült. Világossá vált, hogy a további intézkedések
értelmetlenek, a keresést megszüntették…
Ez volt a Lengyel-Tátra legtöbb
áldozatot követelő lavinabalesete. A mentés során a TOPR összesen 14 mentőakciót
szervezett, ezekben 260 hegyimentő és 36 lavinamentő kutya vett részt. A
hegyimentők csak ebben a mentési műveletben 2203 órát dolgoztak.
A tragikus eseményeket később a
„Cisza” című lengyel filmben dolgozták fel.
2003. január 28-án, a
Tengerszem-csúcs alatt bekövetkezett lavinában életét vesztette:
Przemek
Kwiecień
Szymon Lenartowicz
Andrzej Matyśkiewicz
Łukasz Matyśkiewicz
Justyna Narloch
Ewa Pacanowska
Artur Rygulski
Tomasz Zbiegień
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése