2017. augusztus 19., szombat

Irány a Tátra! – 5 ok, amiért érdemes ide elmenni

A legintenzívebb hegyi emlékeim a Tátrához kötődnek. Még nem születtek meg a lányaim, amikor a férjemmel felmentünk a Lomnici-csúcshoz és a Zöld-tó melletti menedékházhoz. A hegység nyers szépsége azonnal elvarázsolt. A mai napig emlékszem a billegő, zuzmópöttyös kövekre, amiken végig kellett egyensúlyoznom a Zöld-tó felé menet. Emlékszem a kirándulókra is, akik a szikrázó napsütésben esernyőt cipeltek magukkal, akkor még nem értettem, miért. Aztán amikor bugyiig áztam, mert óriási vihar kerekedett egyik pillanatról a másikra, rájöttem. De az Alacsony-Tátrához is rengeteg kedves emlék köt, oda már a két lányunkkal mentünk, ők is nagyon élvezték a túrázást. A Tátra örvénylő csúcsaival, buja dombjaival, vad pompájával, őrült időjárásával (sokszor esik, és a csúcsokon nem a legmagasabb a hőmérséklet) mindenkit megérint.
Amikor itthon a kirándulás képeit nézegettük, a család női szakasza (Emma, Léna és én) szabályosan irigységi rohamot kapott. Hiába mutatott a férjem nekünk 2000 méter feletti félelmetes csúcsokat, láncos-fémlépcsős, iszonytató sziklakaptatót, a szemünk csak úgy csillogott a képek láttán, és egymás szavába vágva hajtogattuk: „Ez nem ér! Legközelebb velünk mész! Ide én is el akarok menni!” Mit tud a Tátra, amivel hasonló elemi hatást ér el szinte mindenkinél? Íme, néhány dolog, amivel elbűvöli az utazót:

1. Ilyen formákat sehol sem látsz!
A Magas-Tátra lánchegység, a Kárpátok tagjaihoz hasonlóan körülbelül 100 millió évvel ezelőtt gyűrődött fel. Csúcsai látványos csipkékkel szurkálják az ég kékjét. Harsány alakjuk, hivalkodó éleik azonban egy későbbi földtörténeti időszaknak köszönhetik formájukat: a pleisztocén idején gleccserek vájták ki a hegy gránitját. Szerkezete más, mint az Alpoké, mert ott minden irányba nagy ágak indulnak el. A Tátra egyetlen hegyvonulat: egy hatalmas, hullámzó kőfal keskeny gerinccel, melynek sokszor egy alig pár méteres szikla a csúcsa. Ilyen például a Tengerszem-csúcs vagy Rysy (der Riss, németül: repedés). Ebből következően a Rysy apró tetején néha olyan tumultus alakul ki az ott szorongó hegymászók miatt, mint egy reggeli, zsúfolt metrójáraton.
2. Hegyi tavak, a kékeszöld drágakövek
A Tátrában nagyon sok tó található, melyek szemet és lelket gyönyörködtetők felnőtt és gyerek számára egyaránt. Számuk több mint száz.
Szépségük letaglózó, olyan, mintha egy hegyi tündér nyakláncáról lehullottak volna az óriási, kékeszöld ékkövek, aztán szétgurultak volna a hegyek között.
A legnagyobbak a Csorba-tó, Nagy-tó, Nagy-Hincó-tó, Halas-tó és a Tengerszem-tó. Népszerű az erdőhatáron elhelyezkedő Poprádi-tó is, melynek partján üdítően kellemes élmény a séta.
A wmn.hu teljes cikke itt olvasható!

Forrás és fotók: https://wmn.hu

2 megjegyzés:

  1. Végigolvastam a teljes cikket. Jó hangulatú és kedvcsináló azoknak, akik otthonülő, "telefonfüggők" és még sohasem jártak a Magas Tátrában. Ha egy szubjektív úti beszámoló lenne, akkor semmi gondom nem lenne vele, legfeljebb, hogy még 50 további okot tudnék a túrázás mellett felhozni. Viszont idegesítő, hogy egy laikus próbál "mélyebb" háttérinfókat bemutatni, miközben hemzseg a tárgyi tévedésektől. A leginkább idegesítő, hogy a cikkírónak vélhetően fogalma sincs a hegység történelméről, elnevezéseiről, a magyar neveiről, a földrajzáról, egyáltalán a magyar turistaságról. A Tengerszem csúcsnak (nem Rysy-nek) pl. semmi köze a német repedéshez, a Zöld tó felé sem rémlenek billegős kövek, legfeljebb a Fehértaviról visszafelé, vagy talán a Nagy Morgásról lefelé, de az is inkább törmelékes. Összegezve: jópofa, vidám cikk egy teljesen laikustól, aki a minimális háttér adatoknak sem nézett utána, pedig erősen javasolt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...