Motorral a Tátrába és a Pieninekbe

Miért érdemes a Magas-Tátrába és környékére motorozni? Legelőször is a Tátra viszonylag közel van. Aztán, az ország – bár már nem számít magyar bevásárlóparadicsomnak, mint a nyolcvanas években –, még mindig viszonylag olcsó. A motorosnak az sem mellékes, hogy az utak jó minőségűek, akkor is, ha egyébként agyonfoltozottak. És végül… nem kell mindenkire vigyorogni, mert ránk sem fog senki. Itt nem érzi úgy a helyi lakos, hogy pusztán azért kedvesnek kell lennie, mert külföldit lát. Egy élménydús motoros túrához még szabadságot sem kell kivennünk, már két nap alatt is rengeteg látnivaló kínálkozik, de akár egy hetet is tartalmasan el lehet itt tölteni. A Magas-Tátrát több úton is megközelíthetjük Magyarországról. Személy szerint a középső utat találom a legszebbnek (Salgótarján, Filakovo [Fülek], Tisovec [Tiszolc], Muran [Murány], Poprád). A táv Budapesttől 255 km, ez kevesebb, mintha az Őrségbe menne az ember, és máris egy hamisítatlan magashegység lábainál találja magát. Ez a világ legkisebb alapterületű magashegysége, szlovákiai része mindössze 260 km²-t tesz ki.

A Magas-Tátra éppen ettől a Föld egyik kis ékszere. Ha dél felől szemléljük, azt látjuk, hogy egy 600 m magas medencéből egyetlen lendülettel emelkednek az ég felé 2500-as csúcsai, amelyek közül a legmagasabbak a déli előgerincen láthatók, és nem a rejtettebb belső gerincek valamelyikén. Szép idő esetén úgy állnak előttünk gyakran nyáron is havas csúcsai, mint egy terepasztal játékhegysége.

Az sem mellékes, hogy az odavezető út is fantasztikus – már ha szót fogadnak, és Murány felől közelítenek. Engedjenek meg egy személyes kitérőt. Ez az útvonal számomra AZ ÚT. Itt lettem motoros. Ugyanis én nem oldalkocsiban láttam meg a napvilágot. Belőlem a Murányi vár és a Ciganka alatt futó út csinált motorost. Éppen a Tátrából buszoztunk hazafelé, amikor a messze belátható, hullámzó, kígyózó úton megelőzött minket egy csapat motoros. Jobbról, az erdő aljától virágos rét futott az úthoz, balra a hegyek között falucska fehér templomtornya ragyogott. Napsütés, motorok, kormányokra csavart hálózsákok és sátrak, szélben röpködő copfok és lófarkak. Mintha akkor nyílt volna ki a szemem a világ egyik leggyönyörűbb dolgára. Mintha egészen addig ködben éltem volna. Nem tudom, azon a buszon akkor hány motoros született, de egy biztosan. Tulajdonképpen mindenkinek azzá kellett volna válnia, aki látta azt, amit én láttam.

A www.motorrevu.hu teljes cikke itt olvasható!

Forrás és fotó: http://www.motorrevu.hu