Miért érdemes a Magas-Tátrába és környékére motorozni? Legelőször is a Tátra viszonylag közel van. Aztán, az
ország – bár már nem számít magyar bevásárlóparadicsomnak, mint a nyolcvanas
években –, még mindig viszonylag olcsó. A motorosnak az sem mellékes, hogy az
utak jó minőségűek, akkor is, ha egyébként agyonfoltozottak. És végül… nem kell
mindenkire vigyorogni, mert ránk sem fog senki. Itt nem érzi úgy a helyi lakos,
hogy pusztán azért kedvesnek kell lennie, mert külföldit lát. Egy élménydús
motoros túrához még szabadságot sem kell kivennünk, már két nap alatt is
rengeteg látnivaló kínálkozik, de akár egy hetet is tartalmasan el lehet itt
tölteni. A Magas-Tátrát több úton is megközelíthetjük Magyarországról. Személy
szerint a középső utat találom a legszebbnek (Salgótarján, Filakovo [Fülek],
Tisovec [Tiszolc], Muran [Murány], Poprád). A táv Budapesttől 255 km, ez kevesebb,
mintha az Őrségbe menne az ember, és máris egy hamisítatlan magashegység
lábainál találja magát. Ez a világ legkisebb alapterületű magashegysége,
szlovákiai része mindössze 260 km2-t tesz ki.
A Magas-Tátra éppen ettől a Föld
egyik kis ékszere. Ha dél felől szemléljük, azt látjuk, hogy egy 600 m magas
medencéből egyetlen lendülettel emelkednek az ég felé 2500-as csúcsai, amelyek
közül a legmagasabbak a déli előgerincen láthatók, és nem a rejtettebb belső
gerincek valamelyikén. Szép idő esetén úgy állnak előttünk gyakran nyáron is
havas csúcsai, mint egy terepasztal játékhegysége.
Az sem mellékes, hogy az odavezető
út is fantasztikus – már ha szót fogadnak, és Murány felől közelítenek.
Engedjenek meg egy személyes kitérőt. Ez az útvonal számomra AZ ÚT. Itt lettem
motoros. Ugyanis én nem oldalkocsiban láttam meg a napvilágot. Belőlem a
Murányi vár és a Ciganka alatt futó út csinált motorost. Éppen a Tátrából
buszoztunk hazafelé, amikor a messze belátható, hullámzó, kígyózó úton
megelőzött minket egy csapat motoros. Jobbról, az erdő aljától virágos rét
futott az úthoz, balra a hegyek között falucska fehér templomtornya ragyogott.
Napsütés, motorok, kormányokra csavart hálózsákok és sátrak, szélben röpködő
copfok és lófarkak. Mintha akkor nyílt volna ki a szemem a világ egyik
leggyönyörűbb dolgára. Mintha egészen addig ködben éltem volna. Nem tudom, azon
a buszon akkor hány motoros született, de egy biztosan. Tulajdonképpen
mindenkinek azzá kellett volna válnia, aki látta azt, amit én láttam.
A www.motorrevu.hu teljes cikke itt olvasható!
Forrás és fotó: http://www.motorrevu.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése