2016. december 11., vasárnap

A Hegyek Nemzetközi Napja

A hegyek, hegységek természeti kincseink. Jelentőségük többek közt a Föld klímájában beöltött szerepük miatt felbecsülhetetlen. Szerencsére a hegyvidékek egy része napjainkig megőrizte érintetlenségét. A világ hegyvidékeinek ásványi kincsei nélkülözhetetlenek számunkra, tájaik különleges kultúrákat zárnak el szemünk elől, melyek ismerete nélkül szegényebbek vagyunk.
Az ENSZ 2003-tól – a 2002-es Hegyek Nemzetközi Éve után – december 11-ét a Hegyek Nemzetközi Napjának nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja tagországainak figyelmét a hegyvidékek, magasföldek jelentőségére, és hangsúlyozza a megkerülhetetlenségét a feladatnak, hogy felmérjük országainkban a hegyvidékek adta lehetőségeket és korlátokat, és hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.
A hegy, mint szimbólum
A hegy szimbóluma az állandóságnak, megközelíthetetlenségnek, szimbóluma istenségnek, a hegy a világmindenség központja. Sok népnek van létező vagy csupán mitologikus szent hegye, amelyet isteni lakhelyként tisztel, s amely ezért rituális szertartások színhelye vagy zarándokhely is.

A hindu és buddhista hagyományban szent hegy a Mahábhárata világhegye, a Méru, a perzsa Avesztá- ban az Albur, a japánoknál a Fudzsi. A szakrális szertartásokat is gyakran magas helyen, az éghez, a szellemi, az isteni szférához közel tartották.
A hegy a Távol-Keleten a stabilitás, a bölcsesség, a nyugalom, a kitartás, az uralkodói fenség jelképe. Kínában a janghoz kötődik; ebben az értelemben ellentétpárja a völgy. A mind a konfucianizmusban, mind a taoizmusban megjelenő jin és jang elmélete szerint a hegy déli oldala a jang princípium (Nap, száraz, maszkulin jelleg), északi oldala a jin princípium (Hold, nedves, feminin jelleg), s együtt a világ anyagi valóságának egységét reprezentálják.
A Biblia számos szent hegyet tart számon. Mikeás és Izajás próféta hegyhez hasonlítja az Úr templomát: a hívők „felmennek a hegyre”. Az Úr a Sínai-hegyen köti meg Mózessel a szövetséget, s ott adja át neki a tízparancsolat kőtábláit is. Miután Illés próféta a Kármel-hegyen imádkozott, eleredt a csodás eső.
A Golgotát dombként szokás ábrázolni, ezen áll, mint világfa, Krisztus keresztje Ádám sírja fölött. Pál apostol szerint a hegy maga Krisztus, s a Sínai-hegy helyett hozzá kell járulnunk.
A hegy tetejére épített görög kolostorok, a Meteórák mintegy a hegy meghosszabbításának tűnnek, jelezvén ezzel a földiről való lemondást és az isteni felé való törekvést. A német romantikus festő, Caspar David Friedrich Kereszt a hegyen c. művén a hegyorom természeti fensége a fénysugarakkal és a kereszttel együttesen hordozza a megváltás misztériumát.
Spirituális szinten a hegytető a tudat teljes birtoklása, a lélek magasabb rendű minőségének, a tudat feletti életerő működésének, a lentről felfelé való haladásnak a kifejezője. A hegytetőre való feljutás, zarándoklat a földi dolgokról való lemondás, a legmagasabb állapot elérése.

Forrás: http://www.betegvagyok.hu; Fotó: Peter Dobrovsky

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...