2016. november 1., kedd

A hegyek és a halál

Amikor tragikus események zajlanak a magas hegyek világában, sokakban felmerül a kérdés a természet és a hegyek veszélyeiről, a tudatosság szerepéről az életveszélyes körülmények között túrázók vagy hegyet mászók pszichéjében. Amikor az első tátrai csúcs meghódítására indulunk, általában keveset tudunk a hegyek veszélyeiről. A halálos belesetekről szóló híreket hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint meseszerű történetet. Azokról az emberekről, akik ilyen veszélyes dolgokat csinálnak, azt gondoljuk, hogy valószínűleg soha nem jutunk el arra szintre, ahol ők vannak, ezért ilyen balesetek velünk nem fordulhatnak elő.
De a hegyek hívogatnak. Egyre többször és egyre magasabbra szeretnénk feljutni. Aztán a Sas út első szakadékainál, vagy az első tátrai vihart átélve rájövünk, hogy a hegyek tényleg nagyon veszélyesek. Ekkor kezdjük el megtapasztalni a hegyek fenségességét. Az ott előforduló események véglegessége mellett bagatellnek tűnik minden, a hétköznapi életben elénk tornyosuló akadály. Egyre jobban érezzük magunkat, az a benyomás alakul ki bennünk, hogy magunk mögött hagytuk a mindennapok bosszúságait, hiszen a természet ereje a hétköznapok gondjai felett áll. A tragédiák kockázata? Tudunk róla, de tudat alatt úgy gondoljuk, nem vagyunk benne érintettek.

Aztán amikor saját szemünkkel látunk egy balesetet, vagy bármilyen más módon érzékeljük az áldozatok közelségét, rájövünk, hogy ez nem vicc. Ekkor értjük meg, hogy itt akár mi is meghalhatunk. Na és akkor most mi van? Hátat fordítunk a hegyeknek? Ahhoz már túl késő. Már a hegyek rabjai vagyunk. El kell fogadni azt a tényt, hogy előfordulhat, hogy az egyik következő túráról nem térünk vissza. És egyúttal mindent meg kell tennünk, hogy ez ne történhessen meg.
Mint tapasztalt túrázó megértem, hogy a turistautakon és a sziklafalakon a tragédiák kockázata teljesen normális dolog. Ahogy meghalhatunk autóban, vagy akár otthon ülve is. Van, aki azt mondja, hogy a hegyekben történő túrázás végzetes is lehet. Erre én azt válaszolom, hogy az egész élet végzetes, hiszen ez az értelme. Tehát mi értelme van a hegyekben az életünk kockáztatásának? Nagyon egyszerű. Minden perccel, amit a hegyekben töltünk, csökkentjük az esélyét annak, hogy hétköznapi halált haljunk a völgyekben…

Forrás és fotó: http://portaltatrzanski.com; Fotó: Molnár Tamás

1 megjegyzés:

  1. Közlekedésben, autóvezetésben elsődleges szempontom: Nincs az az előzés, amely fontosabb lehet, mint az életem! - Hasonlóan a veszélyes turisztikai helyeken: Nincs az a hegycsúcs, amely fontosabb lenne, mint az életem! - A szeretteim hazavárnak, szükségük van a rám! - Légy résen helyett: Légy észen!!!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...