Amikor tragikus
események zajlanak a magas hegyek világában, sokakban felmerül a kérdés a
természet és a hegyek veszélyeiről, a tudatosság szerepéről az életveszélyes
körülmények között túrázók vagy hegyet mászók pszichéjében. Amikor az első
tátrai csúcs meghódítására indulunk, általában keveset tudunk a hegyek
veszélyeiről. A halálos belesetekről szóló híreket hajlamosak vagyunk úgy
kezelni, mint meseszerű történetet. Azokról az emberekről, akik ilyen veszélyes
dolgokat csinálnak, azt gondoljuk, hogy valószínűleg soha nem jutunk el arra
szintre, ahol ők vannak, ezért ilyen balesetek velünk nem fordulhatnak elő.
De a hegyek
hívogatnak. Egyre többször és egyre magasabbra szeretnénk feljutni. Aztán a Sas
út első szakadékainál, vagy az első tátrai vihart átélve rájövünk, hogy a
hegyek tényleg nagyon veszélyesek. Ekkor kezdjük el megtapasztalni a hegyek
fenségességét. Az ott előforduló események véglegessége mellett bagatellnek
tűnik minden, a hétköznapi életben elénk tornyosuló akadály. Egyre jobban
érezzük magunkat, az a benyomás alakul ki bennünk, hogy magunk mögött hagytuk a
mindennapok bosszúságait, hiszen a természet ereje a hétköznapok gondjai felett
áll. A tragédiák kockázata? Tudunk róla, de tudat alatt úgy gondoljuk, nem
vagyunk benne érintettek.
Aztán amikor saját
szemünkkel látunk egy balesetet, vagy bármilyen más módon érzékeljük az
áldozatok közelségét, rájövünk, hogy ez nem vicc. Ekkor értjük meg, hogy itt
akár mi is meghalhatunk. Na és akkor most mi van? Hátat fordítunk a hegyeknek?
Ahhoz már túl késő. Már a hegyek rabjai vagyunk. El kell fogadni azt a tényt,
hogy előfordulhat, hogy az egyik következő túráról nem térünk vissza. És
egyúttal mindent meg kell tennünk, hogy ez ne történhessen meg.
Mint tapasztalt túrázó
megértem, hogy a turistautakon és a sziklafalakon a tragédiák kockázata
teljesen normális dolog. Ahogy meghalhatunk autóban, vagy akár otthon ülve is.
Van, aki azt mondja, hogy a hegyekben történő túrázás végzetes is lehet. Erre
én azt válaszolom, hogy az egész élet végzetes, hiszen ez az értelme. Tehát mi
értelme van a hegyekben az életünk kockáztatásának? Nagyon egyszerű. Minden perccel, amit a hegyekben töltünk,
csökkentjük az esélyét annak, hogy hétköznapi halált haljunk a völgyekben…
