2016. február 16., kedd

A Gąsienica-völgy első menedékházai

A Gąsienica-völgy (Dolina Gąsienicova) a Gąsienica családról kapta a nevét. A völgy első írásos említésével 1653-ban egy Fekete-Dunajeci (Czarny Dunajec) gazda végrendeletében találkozunk. A XIX. század első felében, különösen a német nyelvterületen a völgyet Hét-tó völgyének (Doliną Siedmiu Stawów), ritkábban Öt-tó völgyének (Pięciu Stawów) nevezik. „A Gąsienica-szécs (Hala Gąsienicowa) csak az utóbbi időben terjedt el ebben a formában, korábban egyszerűen csak Tavas-völgynek (Hala Stawy) nevezték” – írta Zofia Hołub-Pacewiczowa 1931-ben. A völgy mindig is híres volt az ott folyó pásztorkodásról, hiszen május végétől szeptemberig folyamatosan lakták a pásztorok. A pásztorokat gyakran látogatták a banditák és a vadászok. 1770 körül a környező gerinceket földmérők járták be, akik a völgyet is feltérképezték, abban az időben rendkívül élethűen.

A XIX. század első felében megkísérelték a völgyben a bányászatot, pl. a hematit bányászatát, amely azonban nem bizonyult kifizetődőnek. A turisták a XIX. század elején kezdtek érdeklődni a völgy iránt, sőt, 1811-ben maga Galícia kormányzója is ellátogatott ide. Meglátogatta a völgyet az 1842-ben megjelent első tátrai turistakalauz szerzője, Carl Leopold Lohmeyer is, Wilhelm Richter 1844-ben pedig az „…eddig szinte ismeretlen, csodálatos…” jelzőkkel illette. 1845-ben négy kirándulást is tett a völgybe és a környező csúcsokra Antoni Hoborski tarnówi botanikus, aki más években is gyakran megfordult itt. A XIX. század közepén egyre több turista érkezett a völgybe. Megcsodálták a Gąsienica-Fekete-tavat (Czarny Staw Gąsienicowy), felmentek a Svinica (Świnica) csúcsaira, néhányan pedig átkeltek a Zawrat-hágón (Zawrat). A század vége előtt már a téli hónapokban is látogatták a völgyet. 1890-ben a Tátra Egyesület (TT) megvásárolta a Gąsienica-szécsen álló két szénakunyhó 1/10 részét, melyek közül az egyiket 1891-ben nyári szállássá, majd 1894-ben menedékházzá alakítottak át, a másikban pedig konyhát rendeztek be. 1911-ben itt töltött néhány éjszakát többek között a Nobel-díjas fizikus és kémikus Maria Skłodowska-Curie is. A völgyet rajta kívül is a lengyel társadalom több neves és ismert szereplője, mint pl. Henryk Sienkiewicz, vagy a szorongásban szenvedő Bolesław Prus is meglátogatta.

A Gąsienica-Fekete-tó észak-keleti partján van egy kis sziget, amely a XIX. században korabeli kirándulások kedvelt célpontja volt. Azokban az években voltak olyan elképzelések, hogy ezen a szigeten egy vendéglátó létesítményt hozzanak létre, ez az ötlet azonban szerencsére nem valósult meg. A tó azonban már a turizmus kezdeti időszakában is a turisztikai fejlesztések célkeresztjében volt. 1885-ben a tó partján már akkor létező, kőből összetákolt menedék közelében Józef Sieczka egy kicsiny menedékkunyhót épített. A menedékházat 10 éven át Sieczka és a Tátra Egyesület együtt működtette, mivel azonban a turistáktól egyre több panasz érkezett, ezért a TT felmondta az együttműködést. A XX. század elején a kunyhót Walenty Gadowski lelkész a Sas út kiépítéséhez használt építőanyagok tárolására használta. Ez a menedékkunyhó 1920-ig létezett, amikor leégett. 1909-ben a TT újabb menedékház építését tervezte a Gąsienica-Fekete-tó partjára, ez a terv azonban nem valósult meg, majd később, a Murowaniec menedékház felépülte után teljesen feledésbe merült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...