A Gąsienica-völgy (Dolina Gąsienicova)
a Gąsienica családról kapta a nevét. A völgy első írásos említésével 1653-ban
egy Fekete-Dunajeci (Czarny Dunajec) gazda végrendeletében találkozunk. A XIX.
század első felében, különösen a német nyelvterületen a völgyet Hét-tó
völgyének (Doliną Siedmiu Stawów), ritkábban Öt-tó völgyének (Pięciu Stawów)
nevezik. „A Gąsienica-szécs (Hala Gąsienicowa) csak az utóbbi időben terjedt el
ebben a formában, korábban egyszerűen csak Tavas-völgynek (Hala Stawy)
nevezték” – írta Zofia Hołub-Pacewiczowa 1931-ben. A völgy mindig is híres volt
az ott folyó pásztorkodásról, hiszen május végétől szeptemberig folyamatosan lakták
a pásztorok. A pásztorokat gyakran látogatták a banditák és a vadászok. 1770
körül a környező gerinceket földmérők járták be, akik a völgyet is
feltérképezték, abban az időben rendkívül élethűen.
A XIX. század első felében
megkísérelték a völgyben a bányászatot, pl. a hematit bányászatát, amely
azonban nem bizonyult kifizetődőnek. A turisták a XIX. század elején kezdtek
érdeklődni a völgy iránt, sőt, 1811-ben maga Galícia kormányzója is
ellátogatott ide. Meglátogatta a völgyet az 1842-ben megjelent első tátrai
turistakalauz szerzője, Carl Leopold
Lohmeyer is, Wilhelm Richter 1844-ben pedig az „…eddig szinte ismeretlen,
csodálatos…” jelzőkkel illette. 1845-ben négy kirándulást is tett a völgybe és
a környező csúcsokra Antoni Hoborski tarnówi botanikus, aki más években is
gyakran megfordult itt. A XIX. század közepén egyre több turista érkezett a
völgybe. Megcsodálták a Gąsienica-Fekete-tavat (Czarny Staw Gąsienicowy),
felmentek a Svinica (Świnica) csúcsaira, néhányan pedig átkeltek a Zawrat-hágón
(Zawrat). A század vége előtt már a téli hónapokban is látogatták a völgyet.
1890-ben a Tátra Egyesület (TT) megvásárolta a Gąsienica-szécsen álló két szénakunyhó
1/10 részét, melyek közül az egyiket 1891-ben nyári szállássá, majd 1894-ben
menedékházzá alakítottak át, a másikban pedig konyhát rendeztek be. 1911-ben
itt töltött néhány éjszakát többek között a Nobel-díjas fizikus és kémikus Maria
Skłodowska-Curie is. A völgyet rajta kívül is a lengyel társadalom több neves
és ismert szereplője, mint pl. Henryk Sienkiewicz, vagy a szorongásban szenvedő
Bolesław Prus is meglátogatta.
A Gąsienica-Fekete-tó észak-keleti partján van egy kis sziget, amely a XIX.
században korabeli kirándulások kedvelt célpontja volt. Azokban az években
voltak olyan elképzelések, hogy ezen a szigeten egy vendéglátó létesítményt
hozzanak létre, ez az ötlet azonban szerencsére nem valósult meg. A tó azonban
már a turizmus kezdeti időszakában is a turisztikai fejlesztések célkeresztjében
volt. 1885-ben a tó partján már akkor létező, kőből összetákolt menedék
közelében Józef Sieczka egy kicsiny menedékkunyhót épített. A menedékházat 10
éven át Sieczka és a Tátra Egyesület együtt működtette, mivel azonban a
turistáktól egyre több panasz érkezett, ezért a TT felmondta az együttműködést.
A XX. század elején a kunyhót Walenty Gadowski lelkész a Sas út kiépítéséhez
használt építőanyagok tárolására használta. Ez a menedékkunyhó 1920-ig
létezett, amikor leégett. 1909-ben a TT újabb menedékház építését tervezte a
Gąsienica-Fekete-tó partjára, ez a terv azonban nem valósult meg, majd később,
a Murowaniec menedékház felépülte után teljesen feledésbe merült.
Forrás: http://www.murowaniec.e-tatry.pl;
http://hemli-w-gorach.blogspot.com;
Képeslap: www.fotopolska.eu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése