2016. január 7., csütörtök

Havas október a Gąsienica-völgyben

Az októberi hosszú hétvégét Julcsival kettesben ezúttal is a Lengyel-Tátra fővárosában, Zakopanéban töltöttük. A három napos kirándulás középső napjának délelőttjén felkerestük a közeli Nowy Targ mai napig népszerű kirakodóvásárát, késő délután az ugyancsak Zakopane közelében található Szaflary termálfürdőjében lazítottunk, e két program közé azonban kényelmesen befért egy rövid túra a Kuźnicéból kényelmes túrával elérhető Gąsienica-völgybe.
A piacozás után valamivel déli 12 óra előtt indultunk Kuźnicéból (1010 m). A Gáspár-csúcsra közlekedő felvonó alsó állomásán ekkor már hosszú, a nyári idényre emlékeztető sor kígyózott, így gyorsan letettünk arról a „B” verzióról, hogy egy laza őszi felvonózással szétnézzünk a főgerincen. Ehelyett inkább a már sokszor bejárt, jól ismert, de megunhatatlan Gąsienica-völgy középső részén található Murowaniec menedékház (Schronisko Murowaniec, 1500 m) felé indultunk.

Utunk első része az őszi napfényben fürdőző Lengyel-Jávor-völgyben vezetett, melynek alsó részén egykori pásztorkunyhók emlékeztetnek a múltban itt folytatott pásztorkodásra. A nyitott völgy nyugati oldalán egyenletesen emelkedik a sárga jelzésű turistaút, majd egy pihenőpadokkal ellátott éles kanyar után magas fenyők között folytatódik, egyúttal sziklásabbá és meredekebbé válik az addig inkább kavicsos ösvény.
A padok feletti, szinte egész nap árnyékban lévő rövid szakasz a téli körülmények között fokozott óvatosságot igényelt, később azonban ismét száraz sziklákon lépkedtünk. Nagyrészt árnyékos, kisebb részeken viszont napsütötte hegyoldalon emelkedtünk felfelé, amíg meg nem érkeztünk arra a pontra, amelyről szép kilátás nyílik a mögöttünk hagyott Lengyel-Jávor-völgyre, valamint a völgyet keletről határoló gerincre, melyen a kék jelzésű turistaút halad. Innen már az eddiginél enyhébben, de továbbra is egyenletesen emelkedik az út egészen a Király-púpi-nyereg (Karczmisko, 1499 m) nevű pontig, ahol ösvényünk összefut a szinte párhuzamosan érkező kék jelzéssel.
A nyereg az út első olyan pontja, ahonnan láthatóvá válnak a Gąsienica-völgyet övező hegygerincek. Mi is megörökítettük a látványt, majd a Király-réten (Królowa Rówień) át egy darabig még emelkedtünk, hogy a végén aztán leereszkedjünk a nyereggel szinte teljesen azonos tengerszint feletti magasságban lévő Murowaniec menedékházig. Ahogy közeledtünk a nagy területű havasi tisztás (régies nevén szécs) felé, egyre jobban kinyílt a látóhatár. A napsütéses, szélcsendes idő egyre többször megállásra késztetett bennünket, ilyen helyzetben nehéz eldönteni, hogy csak magunkba szívjuk és elraktározzuk, vagy a fényképezőgépeinkkel meg is örökítsük a látványt. Mi mindkettőt igyekeztünk megtenni, így lassult a tempó, ennek ellenére délután 2 órakor megérkeztünk a menedékházba.
A lehető legjobbkor érkeztünk, hiszen az étteremben addigra már lement a déli roham, így sorban állás nélküli, gyors kiszolgálásban volt részünk. Nem sokat időztünk azonban a hangulatos menedékházban, a szép idő visszacsábított minket a szabadba. Ez azért nem jelenti azt, hogy azonnal vissza is indultunk, hiszen a menedékház közelében hosszú perceket töltöttünk még fotózással, nézelődéssel. Távolról és közelről is lefotóztuk a Gąsienica-Fekete-tó katlanát határoló, legendás Sas út (Orla Perć) innen tisztán látható gerincútjának főbb magaslatait, mint pl. a Zerge-hegyet (Kozi Wierch) és a Gránát-csúcsokat (Granaty). Panorámafotók ugyanúgy készültek, mint téli a családi albumba szánt portrék. Sötétzöld fenyvesekkel és a közöttük itt-ott felbukkanó őszi színekkel keretezett fotók elkészítése után elindultunk visszafelé, de néhány méter után a tisztáson álló egykori pásztorkunyhók, valamint az innen elénk táruló látvány gyorsan újabb megállóra késztettek.
Miután mindent és minden szögből lefotóztunk, most már tényleg visszaindultunk, mégpedig ezúttal végig a kék jelzésű ösvényt követve. A Király-púpi-nyeregig időnként még meg-megálltunk, kihasználva a délutáni napfény utolsó sugarait, a nyeregtől viszont az út nagy része már a gerinc árnyékos oldalán vezetett. A kék jelzésű turistaút távja szinte méterre azonos a felfelé választott sárga jelzéssel, ez az útvonal azonban meredekebb emelkedő nélkül, egyenletesen ereszkedik le Kuźnicéba. A felső részén a gerincen, majd hosszan az erdőbe vezető, jól kiépített úton valamivel fél 5 előtt érkeztünk meg túránk kiindulópontjára, ahol a felvonónál ekkor már természetesen nyoma sem volt a délben tapasztal kígyózó soroknak.
Egy olyan túrát sikerült bejárni, amelyet mindenkinek bátran ajánlhatok, aki hosszabb-rövidebb időt tölt Zakopanéban, vagy annak környékén, és nem fér bele a napjába egy egész napos magashegyi túra. Ez a túra minden évszakban kitűnő lehetőség arra, hogy azok is testközelből megismerjék a Tátra sziklavilágát, hatalmas völgyeit, félelmetes sziklafalait, napfényben fürdőző csúcsait, hangulatos menedékházait, akik bármilyen okból nem vállalkozhatnak nehezebb magashegyi túrára.
Lejegyezte: Nagy Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...