Az októberi hosszú hétvége első napján egy nem túl korai
indulás után háromnegyed 10-kor menetrend szerinti autóbusszal érkeztünk meg Julcsival
a Késmárki-Zöld-tóhoz vezető turistaút kiindulópontjaként ismert Fehér-víz
(Biela voda, 925 m) nevű parkolóba. Autónkat Tátralomnicon hagytuk, hiszen erre
a napra egy olyan körtúrát terveztünk, melynek útvonala a Zöld-tavat és a
Nagy-Morgást érintve Tátralomnic felett, a Kő-pataki-tónál ér véget.
Utunk első része felhős időben, itt-ott szitáló ködben
vezetett, kevés megörökítésre váró kilátással, így aztán 12 óra 15 perckor meg
is érkeztünk a Zöld-tó (Zelené pleso, 1545 m) partján álló Zöld-tavi
menedékházhoz (Chata pri Zelenom plese, 1551 m). Ennek a 7,7 km hosszú útnak a
nagy része erdőben vezet, így a tóig nem sok látnivaló készteti megállásra az
embert. A menedékház közelében aztán ritkul az erdő, és szerencsére éppen akkor
kezdett szétoszlani az addigi zárt felhőzet, így amikor már volt mit fotózni,
lehetett is mit fotózni. Ekkor azért még a felhőké volt a főszerep, melyek
azonban a széllel harcolva még izgalmasabbá, varázslatosabbá tették a látványt.
A kicsiny Késmárki-Fekete-tó (Čierne pleso, 1579 m) teljesen
árnyékba burkolózott, így gyorsan magunk mögött hagytuk, majd kisvártatva
megérkeztünk az út technikailag legnehezebb részéhez, a láncokkal biztosított
vályúhoz. A menedékháztól alig találkoztunk turistákkal, itt azonban egy egész
turistacsoport jött velünk szemben, így aztán amíg elengedtük őket, volt idő
felvenni a hágóvasat. A jól letaposott havas úton a hágóvas mindenképpen
nagyobb biztonságot jelent, főleg azoknak, akik kevésbé biztosak a saját
léptükben.
Miután elengedtük magunk mellett a fiatalokból álló
csoportot, jó tempóban letudtuk a láncokat, majd megkezdtük a nem túl
meredeken, de folyamatosan emelkedő szerpentinezést a hágó felé. Ahogy
emelkedtünk, fokozatosan egyre tágabb kilátás nyílt a magunk mögött hagyott
Zöld-tavi-völgyre, valamint a völgyet övező magashegyi katlanokra, az azokat
határoló csúcsokra. Balról jobbra haladva a Nagy- és a Kis-Papirusz-völgy, majd
a Vörös-tavi-völgy töltötte ki a látóhatárt, zárlatukban szebbnél szebb
csúcsokkal, mint pl. a Vörös-tavi-csúcs, a jelzett turistaúton is elérhető
Fehér-tavi-csúcs, na és természetesen a számtalan tátrai mondában szereplő
Karbunkulus-torony.
Ahogy közeledtünk a hágóhoz, egyre erősödött a szél, ez
azonban nem akadályozott minket a haladásban. A szélnek, a szélben táncoló
felhőknek köszönhetően viszont a Nagy-Morgás-hágóba (Sedlo pod Svišťovkou, 2023
m) érkezve nem mindennapi látványt sikerült megörökíteni. Egy fiatal pár haladt
néhány méterrel előttünk, akik így pár perccel előttünk értek fel. Ennek
köszönhetően mi még a szerpentin utolsó métereit tapostuk, amikor ők már a
hágóban fotózták egymás. Én pedig őket, mégpedig háttérben a szél által ördögi
sebességgel forgatott felhőkkel és kék éggel…
Valamivel fél 3 előtt érkeztünk meg a hágóba, és bár
terveztük, az akkor éppen napfényben fürdőző Nagy-Morgás (Veľká Svišťovka, 2037
m) csúcsára idő hiányában ezúttal nem mentünk fel. Szerettük volna ugyanis
elérni a Kő-pataki-tótól lefelé induló utolsó felvonót, mivel az onnan még
előttünk áll 900 méter szintkülönbségű, meglehetősen barátságtalan terepen, a
sípályákat többször keresztező utat nem volt sok kedvünk feltérképezni.
Így aztán néhány fotó után az időközben ránk telepedő
felhőkben megkezdtük a Kő-pataki-tó felé vezető nem túl meredek és nem is túl
hosszú ereszkedést. Várható volt, hogy a nagyrészt déli fekvésű hegyoldalon
kevesebb hó lesz, mint a felfelé vezető úton volt, és ez végül így is lett. Jó
tempóban ereszkedtünk lefelé, miközben hosszú időn keresztül egy magányosan
legelésző zergén kívül senkivel sem találkoztunk.
Már a Kő-pataki-tó közelébe jöttek szembe az első turisták,
akik szintén magyarok voltak, majd a délutáni időpont ellenére egyre több
szembe jövővel találkoznunk. Mivel ekkor már fél 4 körül járt az idő, el is
gondolkodtam rajta, hogy ők vajon hová indulnak ilyen későn. Bár még az őszi
óraátállítást megelőző napon voltunk, de 6 órakor már ekkor is besötétedett. Ha
csak a Nagy-Morgásra terveztek felmenni, majd onnan vissza, akkor biztosan nem
érik el az utolsó felvonót, vagyis sötétben kell lemenniük. Ha a Zöld-tóig
terveztek eljutni, az a télies körülmények között, a havas turistaúton éppen
hogy beleférhet 6 óráig, de aztán még onnan is le kell jutni valahová. Hacsak
nem alszanak fent a házban…
Mi viszont időben megérkeztünk a Kő-pataki-tóhoz (Skalnaté
pleso, 1751 m), amely tiszteletünkre teljesen felhőbe burkolózott. Még a tó
felett, a Hunfalvi-kilátó közelében ablakszerű rés nyílt a felhőkben, és előbb
a Lomnici-csúcsra, majd a csúcsot a Késmárki-csúccsal összekötő Villa-gerincre
nyílt néhány másodpercig tartó kilátás.
Annak ellenére, hogy ezen a napon sem légyölő galócát, sem
ködkísértetet nem sikerült fotózni, mégis élményekkel teli napot hagytunk
magunk mögött. Még a téli zárlat előtt, de gyakorlatilag télies körülmények
között sikerült feljutnunk a Nagy-Morgás-hágóba, sőt, még az utolsó, lefelé
induló felvonót is elértük. A 13 km-es távon felfelé 1175, lefelé pedig 345
méter szintkülönbséget tettünk meg. Fontos tudni azonban, hogy az útnak a
Zöld-tótól a Kő-pataki-tóig vezető szakasza a téli zárlat idején (november
1-től június 15-ig) nem járható. A nyári időszakban viszont azok is szép túrát
tehetnek itt, akik testi adottságaiknak köszönhetően (pl. fájós térd, ízületek)
nehezebben tolerálják a hosszú, lefelé vezető gyaloglást.
Lejegyezte: Nagy Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése