Molnár József (1821-1899) festő
külföldi tanulmányok után Stuttgartban telepedett le, ahol főképp
arcképfestészetből élt. 1853-ban, házasságkötését követően végleg Pestre
költözött. Leggyakrabban élet- és tájképeket, történelmi kompozíciókat festett,
melyek romantikus tárgyválasztásukkal hamar nagy népszerűséget hoztak számára.
A Budavár visszavétele c. kompozíció után főleg táj- és életképeket festett.
Számos tájképet festett a Magas-Tátráról, melyeknek finom koloritja és
hangulatos részletei a Mészöly Géza előtti tájfestészet érdemes képviselőjévé
avatták. Stílusában a biedermeier keveredett romantikus elemekkel. „Hegyvidéki
táj” című festménye a Tarajkáról a Tar-pataki-völgy felé nyíló kilátást
ábrázolja (olaj, vászon papírlemezen, 46 x 33,5 cm).
