2015. január 31., szombat

190 éve született Still János

190 évvel ezelőtt, 1805. január 2-án a Szepes megyei Felsőerdőfalván született Still János (1805-1890), a híres hegyivezető, tanító, gazdálkodó, méhész, zenész (a „Lock” nevű zenekara a környéken nagyon népszerű volt). 1826-ban feleségül vette Gellhof Máriát, 1832-től az alsóerdőfalvi német tannyelvű római-katolikus falusi iskola tanítója volt. A Tátrát, különösen a Gerlachfalvi-csúcs tömbjét először zergevadászként járta. 1834 nyarán sógorával, a felkai Gellhof Jakabbal, a nagyszalóki Spitzkopf-Urban Márton molnárral, valamint két ismeretlen nevű zergeva­dász társával együtt jutott fel a Gerlachfalvi-csúcsra, ez volt a csúcs első ismert megmászása.
A Gerlachfalvi-csúcs első megmászása a maga idejében még ott, a Tátra lábánál élők körében sem keltett semmi feltűnést, annál kevésbé, mert erről sokáig nem beszéltek, nem is érdeklődtek utána. Alpin irodalom akkor még nem létezett, a Szepesség egy-két hetilapja is később kezdett rendszeresen megjelenni.

Amikor 1874 körül valaki egy Szepes megyei hetilapban felvetette a kérdést, vajon ki is volt a Gerlachfalvi-csúcs első megmászója, Still János rögtön jelentkezett, és tisztázta az ügyet egy, a Kárpátegylet akkori pénztárosához és későbbi alelnökéhez, Döller Antal őrnagyhoz intézett levélben. Tudatta, hogy 1834-ben négy társával együtt elsőként mászta meg a Gerlachfalvi-csúcsot. Döller ezt a levelet, mint Still János és zergevadász túratársai javára szóló bizonyítékot letétbe helyezte a Kárpátegylet irattárában. Hála az évkönyvszerkesztők lelkes buzgalmának, az első megmászás emléke nem ment teljesen feledésbe. Sajnos Still János sem ezt, sem későbbi tátrai túráit nem írta le soha részletesen, így csak annyit tudunk, hogy ez az első megmászás 1834-ben az ún. Dromedár-háton át történt, a Gerlachfalvi-katlanból.
Később többen is maguknak vitatták a csúcs első megmászásának dicsőségét, többek között Spitzkopf Márton is, ezt azonban nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani. Az akkoriban kevésbé népszerű Gerlachfalvi-csúcsra csak 1872-ben vezette fel az első turistát, 1872 augusztu­sában egy Franz Holz nevű diák, majd 1874. augusztus 7-én Horvay Sámuel te­herhordó (később szintén vezető) kíséretében Theodor Steinberg és Hugo Elsner gnadenfeldi turisták mászták meg a csúcsot. Still János ezután a Tátra legmagasabb pontjára induló túrára a legkeresettebb hegyivezetővé vált. 1874-ben részt vett a Felkai-völgyből a Felkai-próbán keresztül a Gerlachfalvi-csúcsra vezető új turistaút feltárásában, ezt később „Still útnak” nevezték el.
Azt sem tudjuk pontosan, hogy Still János mikor kezdte a hegyivezetést, de a tátrafüredi vendégeket előszeretettel vezette a Lomnici-csúcsra: 1861-ig nyolcvanszor volt a csúcson. 1875-ben 70 éves kora ellenére a Tátra első hegyivezetője lett. Elismert egyéniség volt, 1882-ben 50 éves tanítói munkájáért császári-királyi kitüntetést kapott. A jeles Szepes megyei történész, Weber Sámuel 1901-ben Still János életrajzát az „Érdemes cipszerek arcképcsarnoka” című művében közölte. Az alsóerdőfalvi temetőben a temető közepén már akkor álló magas fakereszt mellé temették.

Forrás és fotó: http://www.fsz.bme.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...