2014. október 26-án Bartłomiej Korzeniowski a TOPR-nél hegyimentőként dolgozó Andrzej Mikler hegyi vezetővel megmászta a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsot. Eddig semmi különös nincs a hírben, de ők ezután a csúcson töltötték az éjszakát, majd köszöntötték a felkelő napot. Az alábbiakban a túra rövid leírása olvasható, valamint a túrán készült gyönyörű fotókat lehet megtekinteni. A mászás terve a most készülő, „Ahol a szavak véget érnek…” (Tam, gdzie kończą się słowa... ) című film készítése közben született. Mi volt a terv? Egy éjszaka a csúcson, a filmhez szükséges anyaggyűjtéssel együtt. A történet további részét maga Bartek meséli el: „Október 26-ra szép időt jeleztek a meteorológusok, így megbeszéltük Andrzejjel a tátrai fotózást.
A Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsra esett a választásunk. Reggeli után túra-és filmfelszerelésünkkel (teljes felszerelés 40 kg-ot tett ki) a Sziléziai-ház teraszáról a Felső turistaúton elindultunk a Batizfalvi-tó irányába. Már az első lépésektől minden jel arra mutatott, hogy sikeres lesz a túránk. A Batizfalvi-völgy küszöbén találkoztunk az első emberrel. A Wala-szakadékban kezdődött az út kalandos része. Itt mutatkozott meg először Andrzej felbecsülhetetlen tapasztalata, aki előkészítette a jeges falon történő mászást. A Tátrában ezen a napon valóban alpesi körülmények uralkodtak. Hasznosnak bizonyult a hágóvas, a jégcsákány, és a többi hegymászó felszerelés.
A Tetmajer-horhos elérése után megkezdtük a gerincen történő túrát a csúcs felé. Sajnos az első célunk, a naplemente megörökítése nem valósult meg. A csillagfényes éjszaka azonban kárpótlást nyújtott számunkra ezért a kudarcért. Előkészítettük a bivakot, de nem tudtunk aludni, inkább beszélgettünk – közben pedig folyamatosan kattogtattuk a fényképezőgépeinket a csúcsról nyíló lenyűgöző kilátást megörökítve.
Reggel 6:20-kor aztán csodálatos napfelkeltében volt részünk. A csúcsról gyönyörű volt a napfelkelte, a mosoly egyszerűen nem bírt lefagyni az arcunkról. Szavak nélkül is teljesen elvarázsolt a hegy. A felkelő nap sugarait nézve egy percig sem kételkedtünk abban, hogy érdemes volt-e a nehéz felszerelést felcipelni a csúcsra. Az alábbiakban néhány fotó, szavaink bizonyítékaként, a filmet pedig hamarosan láthatják”.
