 |
| Kosztolányi Dezső és családja Tátraszéplakon |
„Aki nem látta a Magas Tátrát 60-65
évvel ezelőtt, az nem is látta az igazi szép Tátrát. Akkor még nagyrészt
érintetlen fenségükben tündököltek Szent István országa koronájának természeti
szépségei, akkor még a fenyveserdők közepén, az égbetörekvő sziklavilág
lábainál nem tolongtak egymás hegyén-hátán a nagy szállodák, szanatóriumok,
sűrű füstöt ontva.” (Egenhoffer Teréz, Turisták Lapja, 1938)
Tavasszal a jó idővel együtt megjön
a kedvünk a kiránduláshoz. Manapság, amikor sokkal könnyebben eljuthatunk
külföldi, akár egzotikus helyekre, a közeli, a hazai kevésbé tűnik izgalmasnak.
Ha azonban úti célunk kiválasztásához a régiektől veszünk ötleteket, láthatjuk,
hogy itthon is van mit (újra) felfedezni.
Régi irodalmunkban több olyan művet
találunk, melyek kifejezetten utazáshoz való jó tanácsokat osztanak meg az
olvasóval. Ilyen a késmárki tudós, Frölich Dávid Utazók könyvtára vagy
vezérfonala című könyve is, melyben olyan fontos tudnivalókkal találkozunk, minthogy:
„Vendégségben kerüljük a torkoskodást. Szoktassuk ízlésünket különböző
ételekhez. A fogadósné barátságtalanságát hasonlóval szokták viszonozni. A
részegség kerülendő. Az itáliai vendéglőkben kerüljük a nyúlhúst.” Frölich
azonban nemcsak Itália fogadóit ismerte, hanem a hozzá közelebbi helyeket is.
1615-ben például a Magas-Tátrában kirándult, csúcsmászásáról szóló emlékeit
pedig szintén írásban örökítette meg az utókornak. A Magas-Tátra később még
népszerűbb lett, a mára idegennek tűnő helyen egykor pezsgő magyar élet volt:
sorra nyíltak az éttermek és üdülők, ahova irodalmunk nagyjai jártak gyógyulni
és kikapcsolódni. Itt alakult meg az első magyar turista klub is.
Forrás és fotó: http://korkep.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése