2014. március 20., csütörtök

Magyar bakancsnyomok a Tátrában

Kosztolányi Dezső és családja Tátraszéplakon
„Aki nem látta a Magas Tátrát 60-65 évvel ezelőtt, az nem is látta az igazi szép Tátrát. Akkor még nagyrészt érintetlen fenségükben tündököltek Szent István országa koronájának természeti szépségei, akkor még a fenyveserdők közepén, az égbetörekvő sziklavilág lábainál nem tolongtak egymás hegyén-hátán a nagy szállodák, szanatóriumok, sűrű füstöt ontva.” (Egenhoffer Teréz, Turisták Lapja, 1938)
Tavasszal a jó idővel együtt megjön a kedvünk a kiránduláshoz. Manapság, amikor sokkal könnyebben eljuthatunk külföldi, akár egzotikus helyekre, a közeli, a hazai kevésbé tűnik izgalmasnak. Ha azonban úti célunk kiválasztásához a régiektől veszünk ötleteket, láthatjuk, hogy itthon is van mit (újra) felfedezni.

Régi irodalmunkban több olyan művet találunk, melyek kifejezetten utazáshoz való jó tanácsokat osztanak meg az olvasóval. Ilyen a késmárki tudós, Frölich Dávid Utazók könyvtára vagy vezérfonala című könyve is, melyben olyan fontos tudnivalókkal találkozunk, minthogy: „Vendégségben kerüljük a torkoskodást. Szoktassuk ízlésünket különböző ételekhez. A fogadósné barátságtalanságát hasonlóval szokták viszonozni. A részegség kerülendő. Az itáliai vendéglőkben kerüljük a nyúlhúst.” Frölich azonban nemcsak Itália fogadóit ismerte, hanem a hozzá közelebbi helyeket is. 1615-ben például a Magas-Tátrában kirándult, csúcsmászásáról szóló emlékeit pedig szintén írásban örökítette meg az utókornak. A Magas-Tátra később még népszerűbb lett, a mára idegennek tűnő helyen egykor pezsgő magyar élet volt: sorra nyíltak az éttermek és üdülők, ahova irodalmunk nagyjai jártak gyógyulni és kikapcsolódni. Itt alakult meg az első magyar turista klub is.
Forrás és fotó: http://korkep.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...