2014. március 17., hétfő

Drámai mentőakció a Nagy-Tarpataki-völgyben

Március 15-én az esti órákban cseh síalpinisták csoportja kérte a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) segítségét. A cseh túravezető által vezetett 5 tagú csoportot a Rovátkáról (Prielom) a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata) felé történő leereszkedés közben lavina sodorta el. Egyiküket teljesen maga alá temette a hó, a csoport egy másik tagját csak részben temette be, őt társainak sikerült kiásniuk. A csoport tagjainak lavina jeladók segítségével sikerült megtalálni és kiszabadítani eltemetett társukat, állapota azonban a gyors segítség ellenére már akkor kritikus volt. A 40 év körüli férfi, aki később belehalt sérüléseibe, kb. 10 percig volt a hó alatt. A résztvevők későbbi elmondása szerint a csoport első két tagja alatt indult el a lavina, az még nem világos, hogy a hómezőt átvágva, vagy önmagától indult meg a hótömeg.

A hívás után azonnal 5 hivatásos és egy önkéntes hegyimentő indult a Nagy-Tarpataki-völgybe, majd újabb 6 tagú mentőcsapat indult útnak. Ezzel egy időben a Hosszú-tavi menedékházból, az ott tartózkodó hegymászókból is sikerült mentőcsapatot szervezni.
A hegyekben a baleset és a mentés idején abszolút kedvezőtlen időjárási körülmények uralkodtak. A gerinceken nagyon erős szél fújt, a legerősebb széllökések sebessége 49 m/s volt (a Lomnici-csúcson 16:00 és 17:00 óra között 30,3 m/s-ot mértek, a levegő hőmérséklete kb. -11 °C volt). A nap folyamán folyamatosan hűlt a levegő, és egyre emelkedett a páratartalom, a hőérzet nagyon alacsony volt. Mindezek a meteorológiai tényezők befolyásolták a lavinaveszély mértékét, amely a nap folyamán folyamatosan emelkedett.
 
A tv.sme.sk rövid videója a mentés során uralkodó körülményekről.
A hegyimentők közben megkérték a Hosszú-tavi menedékházban tartózkodó hegymászókat, hogy a gyors segítség érdekében segítsenek a mentésben. Miközben a hegyimentők a Nagy-Tarpataki-völgyben közeledtek a menedékházhoz, a hegymászókból szerveződött csoport úgy döntött, hogy a sérültet a hegyimentők ott lévő szánjával megpróbálják lehozni a menedékházba. Miután megtalálták, a sérült síalpinistát a bélelt szánkóra fektették, a rossz látási viszonyoknak és a sötétségnek köszönhetően azonban nem találtak vissza a menedékházhoz, eltévedtek valahol a Jeges-tavi-domb (Zbojnícka kôpka, 2098 m) alatt. Az érintettek minden erőfeszítése és elkötelezett küzdelme ellenére a sérült síalpinista életét nem sikerült megmenteni, a szállítás során az éjszaka folyamán belehalt sérüléseibe. A csoport tagjai saját életüket és egészségüket féltve a holttestet a helyszínen hagyva keresték a visszautat, amelyen aztán a vihar elől be tudtak menekülni a menedékházba. A közben megérkező hegyimentők a csoport további tagjainak keresésére indultak, akiket azonban nem sikerült megtalálniuk. Keresés közben újabb 5 fős csoporttal találkoztak, akik még az esti órákban a terepen tartózkodtak. Visszakísérték őket a menedékházba, ahová hamarosan megérkezett a hegyi vezető is az első csoport további tagjaival.
Vasárnap a kora reggeli órákban a hegyimentők megkezdték a terület átvizsgálását. A gerinceken továbbra is erős szél fúlt (március 16-án 18 óra 42 perckor a Lomnici-csúcson 49 m/s). Megtalálták a takarót, amelyet a vihar lefújt a szánról, majd egyre nagyobb területen keresték a síalpinista hátrahagyott holttestét, amelyet azonban a kedvezőtlen időjárási- és hóviszonyok miatt nem sikerült megtalálni. A keresés így március 17-én, hétfőn folytatódott. Kora reggel ismét hat hegyimentő indult a menedékházból, közülük három lavinamentő kutyával, abban a reményben, hogy az időjárási körülményeknek és különösen a jobb látási viszonyoknak köszönhetően sikerül megtalálni a szerencsétlenül járt férfi holttestét. Az időjárás azonban hétfőn sem kedvezett a hegyimentőknek. Szombatról vasárnapra a Magas-Tátrában 20-40 cm friss hó hullott, majd a következő 24 órában újabb 20-50 centiméter. A frissen hullott hó és az erős szél miatt magas volt a lavinaveszély kockázata, a mentőcsoportok közvetlenül nagy lavinaveszélynek voltak kitéve, sűrű ködben, erős, néha viharos szélben folytatták a keresést. Végül hétfőn 7 óra keresés után sikerült megtalálni a lavinabalesetet szenvedett síalpinista holttestét. Nagyon valószínű, hogy a szánt, amelyen a hegymászók hagyták a holttestet, az erős szél méterekkel messzebb fújta, és beékelte egy szikla alá a Nagy-Tarpataki-völgy zárlatában. Ezt követően a holttestet az ótátrafüredi hullaházba szállították, ahol átadták azt a már a helyszínen tartózkodó temetkezési vállalkozónak.
A mentő- és keresőakcióban, amely 46 órán át tartott, szombaton és vasárnap 12 önkéntes és hivatásos, hétfőn pedig 9 hegyimentő, közülük hárman lavinakereső kutyával együtt vett részt. Marad a kérdés, hogy a SHMÚ és a HZS rossz időjárásra figyelmeztető bejelentései ellenére megfelelő volt-e ez a nap a Poprádi-tótól a Keleti-Vaskapu-hágón (Východná železná brána), a Kacsa-völgyi-Bendőn (Gerlachovské spády) és a Rovátkán (Prieolm) át tartó túrához, és az ilyen rossz időjárás és a kedvezőtlen körülmények között a cseh csoportnak megérte-e elindulni…
Forrás és fotó: http://www.hzs.sk; http://poprad.korzar.sme.sk

6 megjegyzés:

  1. Szomorú eset ,R.I.P
    Ilyen időjárásban elindulni nagyon kockázatos volt,sajnos ez be is igazolódott,ettől szelídebb körülmények közt is pattantunk már le erről a hágóról!

    VálaszTörlés
  2. Hát... Nagyon rossz szájízzel olvastam a beszámolót. Amatőrök belekontárkodtak a profik munkájába, végül beijedve magára hagyták az általuk halottnak vélt áldozatot.
    A hivatásos hegyimentősök olyanok, mint a tűzoltók: akkor is végzik a dolgukat, amikor az egyszerű ember életét féltve visszafordulna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ott voltál? Olyan valamiről mondasz véleményt, és ítélsz el embereket, amiket kb. elképzelsz otthonról. Becsmérlésben viszont megállod a helyed.

      Törlés
    2. Valóban nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen a Hegyi Mentőszolgálat honlapján is az áll, hogy a hegyimentők kérték fel a hegymászókat, hogy segítsenek. Gondolom azért (nem voltam ott, ezért csak ezt gondolom), hogy az alatt az idő alatt, amíg ők felérnek a menedékházhoz, már akkor megkezdődjön a mentés. Az szintén e hegyimentők írják, hogy már akkor kritikus állapotban volt a bajba jutott síalpinita, amikor kiásták a hó alól. Feltételezhető (ismét hangsúlyozom, ez csak az én feltételezésem), hogy akkor sem tudták volna megmenteni, ha a hegyimentők találják meg. Az azért látszik hogy a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor az egyértelműen katasztrofális előrejelzés ellenére elindultak erre a sítúrára. Akárhogy is volt, szomorú történet ez... R.I.P.

      Törlés
  3. Profi hegyi vezetővel voltak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így fogalmaznak" "...cseh hegyi vezető által vezetett csoport...".

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...