2013. március 19., kedd

Tél a Tátrában: előzzük meg a lavinákat


Amikor kevés hó borítja a hegyeket, akkor is legyünk megfontoltak téli úti célunk kiválasztásában. A Tátra télen mindig veszélyes. A csúcsokról a völgyek irányában lefutó lavinák könnyen magukkal ragadhatják az óvatlan turistákat. Havazás idején pedig akár több tucat lavina is lejöhet egyetlen nap alatt. A téli időszakban a hegyimentők minden nap közzéteszik az ötfokozatú nemzetközi skálán megállapított lavinaveszély mértékét.

A legalacsonyabb – egyes – fokozat azt jelenti, hogy a hótakaró általában rögzített és stabil, a lavinaveszély elhanyagolható. A kettes fokozat mérsékelt, a hármas jelentős, a négyes nagy kockázatot jelent, az ötödik fokozat pedig azt jelenti, hogy a hegyekben történő mozgás gyakorlatilag lehetetlen.
„Nem szabad figyelmen kívül hagyni még a legalacsonyabb fokozatú lavinaveszélyt sem. Lavinák megindulásának a kockázata állandónak mondható, még akkor is, ha kevés hó borítja a hegyoldalt” – figyelmeztet Marcin Józefowicz, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) szakembere. A lavinák leggyakrabban meredek vályúkban, katlanokban, vagy pedig olyan sima füves lejtőkön indulnak el, melyet nem nőttek be a fák; sok függ emellett a hőmérséklettől és a széltől is.
A statisztikák szerint az ABS rendszerű lavinahátizsák (ABS Lawinen Airbag System) használatával az érintettek 90 %-a a lavina felszínén tud maradni. A hátizsákból két oldalra egy-egy légpárna nyílik ki, mindössze 3 másodperc alatt. Amennyiben lavinába kerülünk, csak meg kell húzni a hátizsák derékövén elhelyezett fogantyút, ennek hatására 300 bar nyomással sűrített nitrogén-dioxid gázzal fújódnak fel a hátizsák két oldalán elhelyezkedő, élénk narancssárga színű, egyenként 150 liter űrtartalmú légpárnák. „Ezek a hó felszínén tartják az embert, és nem engedik, hogy a hó maga alá forgassa a testet” – magyarázza a szakember. Ez a hátizsák persze kicsit nehezebb, mint az általában használt hátizsákok. Emellett a könnyű, összecsukható hólapát, a lavinaszonda és a detektor is elengedhetetlenül fontos kelléke a lavinába került személyek mentésének. A lavinahátizsák – melynek kapacitása 50 liter – természetesen szervesen illeszkedik a szokásos turista felszereléshez.
A hó alá kerültek megtalálásában nagy segítséget jelentenek a rádióhullámokkal működő keresőrendszerek. A gyártójáról általánosságban csak Pieps-nek nevezett rendszer rádió adó-vevő is egyben. A túra valamennyi részvevőjének induláskor adás üzemmódba kell állítani a készüléket, és ha valakit elvisz a lavina, a többiek azonnal átváltanak vétel üzemmódba, és így gyorsan megtalálhatják bajba jutott társukat a hó alatt. Ezen kívül a kabátunkba, nadrágunkba vagy a bakancsunkba is varrhatunk olyan bélést, ami tükör módjára visszaveri a rádióhullámokat. A hegyimentők ezeket az érzékelőket célozzák meg a mentés során, antennájuk rádióhullámokat küld, amelyek ezeket a felületeket elkérve visszatükröződnek, és hangjelzés formájában jelzik a felhasználónak, hol kell keresni az áldozatot. Ilyen felszereléseket egyre több helyen vásárolhatunk is és kölcsönözhetünk, melyek bizonyosan növelik a lavinába kerültek túlélési esélyeit. A túra tervezése során legfontosabb azonban a józan megfontoltság, hangsúlyozzák a hegyimentők. Olyankor sem legyünk vakmerőek, amikor esetleg kisebb a hó a hegyekben.
„2008 decemberének közepén lavina jött le a Halastó térségében, és átvágta a Liptói-határhegyre vezető turistaút nyomvonalát. Öt embert ragadott magával (Ugyanúgy, mint 2013. február 24-én a szerk.). Egyikük kimászott a lavinából, a másik négy azonban a hó alatt rekedt. Saját jeladómat azonnal vételi módba állítottam. A készülék azt mutatta, hogy a legközelebbi személy 40 m-rel felettem van. Futottam felé, miközben a Pieps tovább keresett. Egyre csökkent a távolság: 30 méter, 20, 10. Majd ismét emelkedett: 22 méter – valószínűleg túlságosan balra fordultam… 4 méter, 3, 2, 1! A lavinaszondával (hosszú, vékony alumínium csövekből áll) rátaláltam az áldozatra. Elkezdtem ásni a lapáttal – az egy méter hó alatt fekvő áldozat jeladója bocsátotta ki a rádiójeleket.  Óvatosan, oldalról ástam, mivel ez a teendő akkor, ha ilyen helyzetbe kerülünk: finoman kiszabadítom a fejet és a mellkast (hogy minél gyorsabban levegőhöz jusson), majd az egész testet. A hegyimentők érkezését meg sem várva (leghamarabb negyedórával a riasztást követően tudnak ideérni a TOPR központjából) elkezdem keresni a következő áldozatot…”
„Minél gyorsabban meghatározzuk azt a helyet, ahol az áldozat el van temetve, annál nagyobb az esélye a túlélésre. Ezért a bajba jutott társaink azonnal meg kell kezdeni a keresést, például figyelni, hogy nem láthatóak-e személyes tárgyak a hó felszínén” – fejezte be a szakember.
Forrás: http://podroze.gazeta.pl; Fotó: AgencjaGazeta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...