2012. március 14., szerda

Hosszú-tavi vagy Rabló menedékház?


A Magyarországi Kárpátegyesület kérésére a Magyar Királyi Kincstár elsősorban az arra járó zergevadászok számára egy egyszerű, betonból és kőből készült menedékházat épített fel 1907-ben a Nagytarpataki-Hosszú-tótól északnyugatra emelkedő teraszon. Az eredetileg egy helyiségből álló, két ablakkal áttört lejtős tetővel és födetlen verandával ellátott, tulajdonképpen befejezetlen házat 1910-től a turisták is használhatták, elsősorban kényszerszállásként, illetve illemhelyként.
 
Ebben az időben Hosszú-tavi menedékház néven ismerték, mint ahogy ezt Vigyázó János 1914-es Tátra-kalauzában (dr. Vigyázó János – Mervay Sándor: A Magas-Tátra részletes kalauza, II. kötet 277 o.) is olvasható. Ebben az alábbiakat olvashatjuk: „Jelenleg még nyitott, lakatlan, fapadokkal ellátott ház, amely éjjelezésre csak szükség esetén használható; lelkiismeretlen túristakaravánok igen vandálmódon bemocskolták s kellemetlenné tették a benne tartózkodást. A lapos tetőből előrenyúló keskeny eresz alatt eső ellen menedéket lelünk”. A nem túlságosan lakályos ház falán hamarosan egy lengyel felirat jelent meg: Trupiarnia, ami magyarul hullaházat jelent.
A házikó az államfordulatig a magyar kincstár tulajdonában volt, majd 1924-ben a csehszlovák állam bérbe adta a Csehszlovák Turista Klubnak (KČST), aki az épületet kibővítette. A ház ekkor még csak a nyári hónapokban volt nyitva, annak ellenére, hogy környékén a tavaszi hónapokban jó síterepek találhatók. Komarnicki Gyula 1926-ban megjelent „A Magas Tátra hegymászókalauza” című művében ezt olvashatjuk a házzal kapcsolatban: „Hosszútavi menedékház (kb. 1920 m). A Nagytarpataki völgyben, a Hosszútó (1886 m) nyugati vége felett emelkedő magaslaton álló igen egyszerű menedékház. A nyári hónapokban állandó menedékházőr tartózkodik benne. Hálás szalmazsákokon, pokróccal. Ellátás nem kapható.”
1933. április 8-án egy héttagú, felszereléssel és élelemmel megrakott csoport felment a házba abból a célból, hogy a sízők számára lakhatóvá tegye. A hó eltakarítása után befűtöttek, főztek, és néhányan még síeltek is. Délután a társaság nagyobb része lement a hegyről, éjszakára csak ketten maradtak fent közülük. A következő napon a társaság megint felment a völgybe, és újabb utánpótlást hoztak, főleg petróleumot, cukrot, teát, tojást, kenyeret, szalonnát és italokat. Az élelemmel megrakott társaságot a két fent éjszakázó elég morcosan fogadta, a sok takaró ellenére az éjszaka nagyon fáztak, s egyikük, név szerint Peter Tomčik megállapította: „itt fönt csak rablók lakhatnak”. Zamkovszky István, a csoport egyik tagja röviddel ezután egy felirattal ellátott táblával lepte meg a társaságot. Szénnel a következőket írta egy kartonra: „Zbojnícka chata” (Rabló-menedékház), majd a táblát a ház bejárata fölé helyezte. Másnap a völgy aljában, a Zerge menedékháznál is elhelyezett egy táblát „Zbojnícka chata KČST” (a Csehszlovák Turista Klub Rabló-menedékháza) felirattal.
A klub elnöksége eleinte ellenszenvvel fogadta az elnevezést, mondván, hogy ez ronthatja a látogatottságot, de végül is elfogadták, hiszen a Nagy-Tarpataki-völgyben több földrajzi név viseli a „Zbojnícka” (magyarul rabló) elnevezést. A menedékházban 1984-ben jelentős rekonstrukciós munkák kezdődtek, csak 1986. novemberében nyitották meg ismét a turisták előtt. Bő egy évtized elteltével, 1998. június 14-én a menedékház feltehetően emberi hanyagság következtében leégett. Szerencsére a tulajdonosok nem sokáig vártak az újjáépítéssel, így aztán a Hosszú-tavi menedékház 1999 szilveszterétől ismét nyitva áll a turisták előtt.
Forrás: Tátrai túrák; Scheirich László: Emberek, sziklák, századok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...