A Murowaniec menedékházban július 21-én megtartott konferencián a zakopanei Mieczysław Karłowicz Társaság munkatársai magyarázták el a Karłowicz-kő alján látható horogkereszt történetét és a kereszt eredeti jelentését. Az emlékkő alján a „Non omnis moriar” felirat alatt minden kétséget kizáróan egy horogkeresztre hasonlító kereszt látható. 1909-ben az emlékkő közelében, a Kis-Kościelec lejtőin szenvedett halálos kimenetelű lavinabalesetet a kiváló lengyel zeneszerző, a lengyel hegymászás és turizmus egyik úttörője, Mieczysław Karłowicz.
Az emlékkő a Murowaniec menedékháztól a Gąsienicai-Fekete-tó felé vezető kék jelzésű turistaút közelében található, amelyet így turisták tömegei látnak nap mint nap, és sokan bizony nem értik, miért látható rajta horogkereszt.
„A tájékozatlan turisták gyakran társítják a látványt a náci szimbólummal, a horogkereszttel, nem tudva arról, hogy sem a zeneszerző származása, sem tragikus halála nem kötődik a nácikhoz, hiszen a horogkereszt ősi jelképnek számít a Tátraalján” mondta el a Társaság szóvivője. A régi gorál házak gerendáin, a gorálok mindennapi életében egészen a XX. század elejéig gyakran jelenik meg a szvasztika, mint dekoratív, díszítő elem. Karłowicz gyakran ezzel a kereszttel jelölte meg a hegyi ösvényeket, sőt, barátainak írott leveleit is ezzel szignálta. A szvasztika egyenlő szárú kereszt, melynek szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták (a magyar népművészetben tekerőlevél néven fordul elő). Az ókorban a boldogság és a siker jelképe volt ez a lengyel földön is ismert ősi jelkép. A két világháború közötti időszakban még a lengyel hadsereg egyes alakulatainál is megjelent, ezzel díszítették pl. a Podhale vadászezred egyenruháit. A horogkereszt csak a XX. század elején, a nácizmus térhódítása idején kapott politikai töltetet, amikor a Harmadik Birodalom szimbóluma lett.
„A menedékházban egy emléktábla elhelyezésével szeretnénk egyértelművé tenni és tudatosítani a turistákban a horogkereszt eredeti jelentését” mondta el a Társaság szóvivője. Az 1876-ban született kiváló zeneszerző 1906-ban telepedett le a Giewont alatt. A zeneszerzés mellett túrázott, lovagolt, síelt a hegyekben, fényképezte a tájat és cikkei jelentek meg különböző lapokban. 1909. február 8-án egyedül túrázva lavina sodorta el, a mentésére indult akciót tekintik a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) első, nem hivatalos mentőakciójának.
