![]() |
| Tengerszem-csúcs |
A Tengerszem-csúcs a Magas-Tátra hét, turisták által is megmászható csúcsa közé tartozik, de ezzel együtt a hegység egyik legszebb kilátóhegye. A Bélai-Tátrától egészen a Krivánig gyönyörködhetünk a csúcsok sokaságában, míg a minden irányban elágazó völgyeket csillogó tengerszemek tarkítják. A csúcsról a Tátra minden jelentősebb csúcsa látható, és felülmúlhatatlanul szép a kilátás a Tengerszem és Halastó felé, amelyek a sötétzöld törpefenyők között mintegy 1000 méterrel mélyebben csillognak.
A csúcsot először Blásy Ede mászta meg id. Ruman János stólai vezetővel 1840. július 30-án, zergevadászat közben. A csúcsról elé táruló látványról később Blásy így nyilatkozott (Turisták Lapja, 1897. évf. 6-8. sz.):
„Sok év telt el az óta, sok szép és sok szomorú időt éltünk át, de ama csudás benyomás, melyet ama páratlan kilátóponton akkor éreztem, egész hatalmában megújul az én lelkemben, valahányszor az ott töltött első perczekre gondolok.”
A csúcsot Blásy Ede az 1853. augusztus 2-án, barátai társaságában történő második megmászása alkalmával nevezte el Tengerszem-csúcsnak. A névadás történetéhez tartozik, hogy a csúcs második megmászása alkalmával nem csupán elkeresztelték a csúcsot, hanem ott helyben ki is állították a keresztlevelét. A német nyelven írt keresztlevél magyarul így hangzik:
Bélyegmentes bizonyítvány
Mi alulírottak bizonyítjuk, hogy 1853. évi augusztus 2-án, a Központi Kárpátok egy csúcsát megmásztuk, melyet egyhangúlag Tengerszemcsúcsnak neveztünk el. A csúcs közvetlenül a Tengerszem felett van, és úgy látszik, hogy magasságra nézve 5-ik sorban áll. Adja Isten, hogy a kik ezen a haza véghatárán álló csúcsot megmászták, boldog időket éljenek.
Conrad Bexheft, Latinák Frigyes, Maximilian A Bieleky, Alexander Bieleky, Ludwig Haitsch, Friedrich Fleischer, Baróthy Antal, Eduard Blásy, Oskar Schelley.
Német nevét szintén Blásynak köszönheti, aki Svájc leglátogatottabb kilátóhegye, a szintén gyönyörű panorámájáról híres Rigi mintájára nevezte el „Magyar Rigi”-nek. Blásy 1853 és 1886 között összesen 19 alkalommal mászta meg a csúcsot, más-más kísérők társaságában. Emlékére a csúcs déli oldalában tisztelői 1891-ben emléktáblát helyeztek el, amelyet azonban nem sokkal később vandál kezek megrongáltak, majd pár év múlva el is tüntettek.
Az első téli megmászó Theodor Wundt kapitány volt, aki Horvay Jakab vezető kíséretében 1884. április 9-én mászta meg a csúcsot.
A Tengerszem-csúcsnak három orma van, ezek:
Ø északnyugati orom – 2499,2 m; innen legszebb a kilátás, ez egyben Lengyelország legmagasabb pontja, az országhatáron fekszik. Ez a legmagasabb pont a Tátrában, ahová jelzett turistaút vezet.
Ø középső orom, főorom – 2503 m; már teljesen szlovák területen van, az északnyugati oromtól a Hátsó-Tengerszem-átjáró választja el.
Ø délkeleti orom – 2473 m; a főoromtól a Középső-Tengerszem-átjáró választja el.
A csúcsra a Poprádi-tótól a Hunfalvy-hágón keresztül jól kiépített turistaút vezet. A Halastó felől is igen gyakran látogatják, de azt azért tudni kell, hogy ez az útvonal lényegesen nehezebb és fárasztóbb a déli oldal útjától. Lengyelország legmagasabb pontjaként azonban rendkívüli vonzerővel rendelkezik, nyáron, szép időben mindkét oldalról tömegek indulnak a csúcsra.
A csúcs lengyel és szlovák neve Rysy, de sok honfitársunk szintén előszeretettel használja ezt a nevet, amikor a csúcs szóba kerül. A lengyel – és az ebből átvett szlovák – elnevezés az északi oldal folyosókkal barázdált, karcolt hegyoldalának látványából ered (porysowane = barázdált, karcolt). Az elnevezés az irodalomban először 1863-ban jelent meg, a Rysy elnevezést Risse formában először Hildebrandt használta 1863-ban.
Már korábban is írtam, én magam a magyar elnevezések híve vagyok, főképpen az egykori Magyarországhoz tartozó, tehát magyar nevet viselő földrajzi pontokkal kapcsolatban. A Tengerszem-csúcsnak ráadásul véleményem szerint kimondottan szépen csengő magyar neve van. A Magas-Tátra, a történelmi Magyarország legmagasabb hegységének földrajzi nevei csak úgy tudnak fennmaradni, gyermekeink, unokáink csak úgy fogják ezeket megismerni, ha minél többen leszünk olyanok, akik az eredeti magyar neveket használjuk, a szlovák és lengyel térképeken olvasható, általuk használt elnevezésekkel szemben. Tisztelettel kérem a kedves olvasót, tegyünk annyit a tátrai magyar földrajzi nevek fennmaradása érdekében, hogy ahol vannak ilyen nevek, ott azokat használjuk…
Köszönettel: a szerkesztő
