60 évvel ezelőtt, 1955. január 1-án alakult meg Lengyelországban a Tátrai Nemzeti Park (Tatrzański Park Narodowy, TPN), ennek előzményei azonban csaknem 100 évvel korábbra nyúlnak vissza. A galíciai Nagy Szejm 1868-ban Lembergben (ma Lviv) elfogadott egy törvényt „Tilalom az alpesi állatok, így a Tátrában a mormota és a zerge befogása, elpusztítása, eladása tekintetében” néven. Ezt a törvényt tekinthetjük az első, a tátrai természetet védő jogszabálynak. A törvényben foglaltak végrehajtását az időközben vadőrökké lett olyan neves egykori orvvadászokra bízták, mint Jędrzej Wala és Maciej Sieczka, akik felhagytak az orvvadászattal, és a tátrai természet kitartó védelmezőivé váltak. Az 1874-ben létrehozott Tátra Egyesület (Towarzystwo Tatrzańskie) első perctől kezdve kiemelt figyelmet fordított egyes növények, így pl. a havasi gyopár, a tiszafa és a cirbolyafenyő védelmére.
1887 - Towarzystwo Ochrony Tatr Polskich
Az egyesület kezdeményezésére alakult meg 1887-ben a Lengyel-Tátra Védegylet (Towarzystwo Ochrony Tatr Polskich), amely adománygyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a Tátrában, magántulajdonban lévő földterületeket vásárolják fel nemzeti park létesítése céljából. Az első években kb. 1000 hektár földet sikerült felvásárolni, melyhez később további jelentős területek (1933-ban pl. 9000 hektár) csatolódtak. A technokraták azonban ekkor még meggátolták a nemzeti park létrehozását, mivel szerintük a nemzeti park akadályozta volna a turisztikai infrastruktúra kiépítését. Mindezek ellenére a lengyel földművelésügyi miniszter 1939-ben az Állami Erdészeten belül létrehozott egy külön szervezeti egységet „Tátrai Természetvédelmi Park” néven, „a tátrai flóra és fauna fenntartása, az élővilág minden más formájának, a tudományos, történelmi, esztétikai emlékek védelme” céljából.
A II. világháború után további erőfeszítések történtek egy nemzeti park létrehozása céljából, ennek keretében államosították az Uznański család vagyonát, amely a mai nemzeti park területének csaknem felét birtokolta korábban.1947-ben ezen a területen az erdészeti miniszter védett területet hozott létre Tátrai Nemzeti Park néven, majd egy évvel később a Kościelisko-völgy (Dolina Kościeliska) felső részén újabb természetvédelmi területet hoztak létre.
1955. január 1. - Tatrzański Park Narodowy, TPN
1954 októberében aztán elfogadták a Tátrai Nemzeti Park 1955. január 1-i hatállyal történő megalapításáról szóló törvényt. A nemzeti park területéhez tartoznak a Chochołowi-völgy mai napig magántulajdonban, egy Erdőközösség birtokában lévő területei. A Lengyel-Tátrában a nemzeti park megalapítására hat évvel a szlovák oldalon 1949-ben létrehozott Tátrai Nemzeti Park (TANAP) megalapítása után került sor. A park létrehozásának idején a Tátra lengyel része nagyon lepusztult helyzetben volt, alacsony volt a vadon élő emlősök száma, a faállomány pedig siralmas állapotban volt. A nemzeti park szintű védelem a teljes hegyvidéki területre vonatkozik, de védőövezete kiterjed a Havasalja (Podhale) egy részére is.
![]()
A Tátra Lengyelország egyetlen alpesi jellegű hegysége, és az egyetlen hely az országban, ahol zergék és mormoták élnek. Az ország egyetlen más nemzeti parkja vagy földrajzi régiója sem rendelkezik olyan gazdag növényvilággal, mint a Tátra. Kb. 200 edényes növénynek a Tátra az egyetlen előfordulási helye az országban. Az egyedülálló környezet védelmének a szükségessége a XIX. század végén kezdett tudatosulni az emberek gondolkodásában. Az emberi tevékenység a Tátrában a kezdetektől fogva károsította a természetet, az emberek által okozott negatív hatás azonban régen alacsony szinte mozgott, a természet intenzív kiaknázása csak a XIX.-XX. század fordulóján okozott jelentősebb károkat a Tátrában. Ezeket figyelembe véve a Tátrai Nemzeti Park megalapításának több oka is volt.
Egyik ilyen az iparosítás. Ennek érdekében utakat építettek a Tátra egyes területeit urbanizálták, az erdőket megsemmisítették. A bányászat és az acélgyártás (kohók Kuźnicéban és a Kościelisko-völgyben) érdekében az alsó erdőrégióban élő bükkösöket szinte teljesen kipusztították (a kohókat abban az időben fával tüzelték). Ezen kívül a papírgyárak is az itt elpusztított erdőkből szerezték be az alapanyagot.
Másik jelentős ok volt a pásztorkodás visszaszorítása, melynek következtében jelentősen megváltozott a táj. A mai tisztások nagy részén korábban erdők álltak, a tisztások száma jelentősen nőtt a fenyőfák kivágása következtében. A legeltetés hatására mélyebbre került az erdő felső határa, növelve például a lavinák kockázatát, a talajeróziót, az oligotróf tavak eltűnését.
Ugyancsak káros volt a Tátra életére a korábban itt folytatott rabló erdőgazdálkodás, melynek következtében megváltozott az eredeti fajok összetétele. Kivágták a bükkösöket és az őshonos jegenyefenyőket, melyeket lucfenyő ültetésével helyettesítettek, emellett más idegen fajokat telepítettek.
Végül fontos szempont volt a vadgazdálkodás és az állatállomány védelme. Az orvvadászok korábban rendszeresen irtották a zergéket és a mormotákat, a földbirtokosok az őshonos kárpáti szarvas mellé Európa, Ázsia és Észak-Amerika tájairól származó idegen fajokat telepítettek be és keresztezték őket, de a magasabban fekvő tavakba is tájidegen fajokat telepítettek.
