A Sas út (Orla Perć) kiépítésének története

A Sas út (Orla Perć) kiépítésének története

Nagy Árpád
Nagy Árpád - https://portaltatrzanski.pl
2022/07/22
A ma Sas út (Orla Perć) néven ismert gerincút kiépítésének gondolata 1901-ben vetődött fel először, az útvonal kiépítése azonban csak két évvel később, 1903-ban kezdődött meg.
Hirdetés
A XX. század elején már több nehéz túraútvonal is létezett a Tátrában, de az ötlet, hogy a Świnica oldalgerincén a felhők felett vezető útvonalat hozzanak létre, már a kezdetektől forradalminak tűnt.

Forradalmi és az eredeti tervek szerint irreális terv

Az első, a Lengyel-Tátra gerincein vezető turistaút ötlete Franciszek Henryk Nowicki krakkói költőtől származik. A Tátra Társaságnak (TT) 1901. február 5-én írott levelében javasolta, hogy a Mickiewicz-vízesésektől (Wodogrzmoty Mickiewicza) a Wołoszynon, a Kereszt-nyergen (Krzyżne), a Bükk-völgyi-tornyon (Buczynowa Turnia), a Gránát-csúcsokon (Granaty), a Zerge-hegyen (Kozi Wierch), a Zawraton, a Świnicán, a Gáspár-csúcson (Kasprowy Wierch) és a Vörös-hegyeken (Czerwone Wierchy) keresztül építsenek ki egy magashegyi ösvényt a Kościelsiko-völgyig (Dolina Kościeliska). Az útvonalon két menedékház építését tervezte, egyet a Kereszt-nyeregben, egy másikat pedig a Beskid és a Gáspár-csúcs között található Száraz-hágóban (Sucha Przełęcz). A terv kivitelezési költségeit a tekintélyesnek mondható 6000 koronára becsülte, amely a Tátra Társaság szűkös anyagi lehetőségei miatt már az elején irreálissá tette az elképzelést.
A tervet két évvel később egy tarnówi pap, Walenty Gadowski – aki akkoriban az egyik legjobb hegymászó volt – vetette fel ismét. Az 1903 márciusában a TT-nek benyújtott költségvetési javaslata 1000 koronát írt elő, ebből az összegből Gadowski csak a Mickiewicz-vízesések és a Zawrat közötti szakaszon tervezett új útvonalat kijelölni, ezt tervezte összekötni a Zawrattól a Świnicára vezető, akkor már létező útvonallal. A később kialakítandó összekötő útvonalak érdeklében ez a javaslat már nem tartalmazta a korábban tervezett menedékházak építésének tervét.
Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy 1000 korona határozottan kevés volt egy ilyen komoly vállalkozás végrehajtásához, főleg úgy, hogy Gadowski körülbelül 40 sziklahágcsót, 250 fémrudat (ma már láncokat használnak), valamint kb. 100 mászókampót (vagy szöget) és 70 jelzőtáblát tervezett. 1903. július 31-én végül is azzal a feltétellel részesült 1500 korona támogatásban, hogy azt a munkálatok előre haladtával három részletben fizetik ki.
A Świnica oldalgerincén vezető ösvény kijelölésének ötlete kezdettől fogva heves vitákat váltott ki, ami ellen a hegymászótársadalom is tiltakozott. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Sas út nyomvonalán emelkedő sziklacsúcsok jelentős része ekkor még nem volt meghódítva, így a csúcsok megmászását lehetővé tevő segédeszközök elhelyezésének gondolata jogosan váltotta ki a sikerre éhes hegymászók ellenszenvét.
Néhány embernek maga az elnevezés sem tetszett, többen javasolták, hogy az útvonalat „Zerge-ösvény” (Kozia Percią) vagy más névre kereszteljék. Természetesen az útvonal kiépítésének támogatói is erőteljesen lobbiztak. Gadowski atya személyesen és levélben is több alkalommal kapott különféle kéréseket és felszólításokat, hogy pl. az útvonal egy méterrel sem térjen le a gerincről és sehol sem traverzálja a meredek csúcsokat, ahogy azt több esetben is tervezte.

A Sas út építése

Anélkül, hogy a különböző körök véleménye túlzottan befolyásolta volna, a támogatás odaítéléséről szóló hivatalos határozatot meg sem várva Gadowski 1903. július 16-án megjelent a Mickiewicz-vízesések közelében. Néhány tucat méterrel a vízesések előtt, a Halastóhoz (Morskie Oko) felé vezető új út és a Jaszczurówkától a Roztoka-tisztásra (Stara Roztoka) vezető legrégebbi tátrai ösvény kereszteződésénél megállította az expedíciót. Franciszek Nowicki, több hegymászó és hordár jelenlétében, miközben koccintottak, személyesen az egyik útszéli fára szegezte a „Na Orla Perć” (Sas útra) feliratú táblát.
Walenty Gadowski atya a Mickiewicz-vízesésektől indult a Sas út nyomvonalának kijelölésére, ahonnan a Wołoszyn-alatti tisztás (Polana pod Wołoszynem) felé vette az irányt. Néhány órán belül társaival együtt elérte a tisztást, mindvégig teljes poggyászukkal a hátukon. Eltartott egy ideig, amíg átfestette a Walery Eljasz Radzikowski által korábban felfestett piros jelzéseket. A tisztáson egy újabb táblát helyeztek el „Na Orlą Perć” (Sas útra) felirattal, majd megkezdődött a Wołoszyn felé vezető emelkedő.
Több helyen ásásra is szükség volt, és az oszlopok beállítása is sok időt vett igénybe. Gondot jelentettek a bukovinai gorálok is, mivel nem szívesen töltötték a sziklás terepen az éjszakát, éjszakánként gyakran megszöktek. A számos akadály ellenére két nap múlva Gadowski és társai elérték a Kereszt-nyerget (Krzyżne). Ekkor azonban kénytelenek voltak abbahagyni a munkát. Egyrészt határozottan romlottak az időjárási viszonyok, és a Gránát-csúcsok felé vezető utat a csúszós sziklák miatt nem akarták kockáztatni, másrészt Gadowski kifogyott a pénzből, ami miatt találkoznia kellett a Tátra Társaság illetékeseivel (TT), hogy begyűjtse a támogatás további részleteit.

Nagy-Bükkvölgyi-torony (Wielka Buczynowa Turnia)

Mintegy fél hónappal később, 1903. augusztus 6-án tértek vissza a gerincre. Ezúttal Gadowski a bukovinai gorálokon kívül több szepesi férfit is magával vitt. Az első problémák a Bükk-völgyi-tornyok (Buczynowa Turnia) közelében jelentkeztek. A pap eredetileg úgy tervezte, hogy a Kis-Bükkvölgyi-toronyból (Mała Buczynowa Turnia) a Bükk-völgyi-csorbán (Buczynowa Przełęcz) keresztül a Nagy-Bükkvölgyi-toronyig (Wielka Buczynowa Turnia), de a gorálok a nagy kitettség miatt nem voltak hajlandók arra menni, így Gadowski kénytelen volt módosítani a terveit. Az új út a Bükk-völgyi-vályú (Buczynowy Żleb) mellett vezetett, az ambiciózus pap azonban nem mondott le arról, hogy a kijelölje a Nagy-Bükkvölgyi-torony felé vezető utat. Amíg a gorálok tábort vertek, ő festékkel a kezében egyedül felmászott a csúcsra, és kijelölte az ösvény egy variánsát, amely a „nehezebb változat” kezdete lett.

Gadowski atya és segítői

A Bükk-völgyi-tornyok környékén a gorálok okozta probléma azonban csak az előjátéka volt annak, ami egy nappal később történt. A szepesgyörkeieken (Jurgow) azonban nem lehet meglepődni, hiszen Gadowskival együtt ezen a szakaszon ők hajtották végre az első mászásokat. Az építkezés ezen szakaszának döntő eseményei a Felső-Sas-csorba (Wyżnią Orlą Przełączką) alatt, a Gránát-csorba (Granacka Przełęcz) felé vezető letörés közelében történtek. Itt hangzottak el a bukowinai Józef Budz híres szavai, hogy nem megy tovább, „mert összezavarodott a feje”. Elrendelték a Roztoka menedékházba való visszavonulást.
A Sas út jelölésének a gorálokkal kapcsolatos problémák miatti szüneteltetése azonban nem tartott sokáig, Gadowski atya nagyon gyorsan talált megoldást.
Világossá vált számára, hogy a Sas út legnehezebb részeinek kijelölését tapasztalt hegymászók segítségével kell elvégezni. Ezért Gadowski meghívta csapatába a Zakopanéban jól ismert hegyivezetőket, Jakub Wawrytkát és Klimek Bachledát. A Wawrytkával együtt elvégzett felderítés után úgy döntöttek, hogy az útvonalat a Gránát-csorba (Granacka Przełęcz) és a Fekete-fali-csorba (Przełączka nad Dolinką Buczynową) közötti szakaszon az ellenkező irányban jelölik ki. Amikor sikeresen felfestették a jelzéseket és elhelyezték a mesterséges segédeszközöket, az útjelzők csoportja azonnal a Zerge-hegyre (Kozi Wierch) költözött. Ennek oka az volt, hogy Kulczyński-vályúból (Żleb Kulczyńskiego) már a XIX. században a Tátra Társaság (TT) által kijelölt ösvény vezetett a népszerű csúcsra.

Létrák a Sas úton

Ami maradt – mint az később kiderült –, az a Zerge-hegy és a Zawrat közötti legnehezebb szakasz volt. Különös nehézségek merültek fel a Zerge-csorbába (Kozia Przełęcz) történő ereszkedés kijelölése során. Érdemes hozzátenni, hogy a ma elsősorban a Zamarła-torony (Zamarła Turnia) falán leereszkedő acéllétrával azonosított hely közelében eredetileg egy másik létra is volt. A hágó túloldalán egy hosszú, két részből álló acélszerkezetet helyeztek el. A korabeli források szerint ez volt „a leglégiesebb átjáró az egész Tátrában”. Ezt a létrát csak a II. világháború után bontották le. A Sas utat ezután a Puszta-völgyecske (Pusta Dolinka) felőli oldalon kanyarogva vezették tovább, a létrákból csak az egykori horgonyok maradtak meg.
A Walenty Gadowski és a Tátrai Társaság közötti súrlódások miatt, melyek az anyagi források csökkentését eredményezték, az utolsó szakasz meglehetősen szerényen lett biztosítva. A pénzügyi kimutatások szerint a Felső-Zerge-csorba (Kozia Przełęcz Wyżnia) és a Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch) között mindössze két létra, öt lánc, egy drótkötél és négy bilincs került felszerelésre.
A Zawraton a Sas út jelzései összefutottak a Świnica felé vezető, régóta ismert útvonallal. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a munka befejeződött. Ki kellett még jelölni a megközelítési útvonalakat, amely az útvonal hossza (a Mickiewicz-vízeséstől a Zawratig) akkoriban nagy jelentőséggel bírt a turisták számára.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl
Hirdetés
Hirdetés