Tátrai rekordok II. – legkorábbi, legnépszerűbb, legrégebbi… Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2022/03/30
Hirdetés
A legkorábbi emberi maradványok Szlovákiában
A Poprád melletti Gánócon (Gánovce) megtalált neandervölgyi ember koponya az i. e. 105 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak (Riss/Würm) kezdetén élt embertől származik. Ez a travertin mészkőben talált leghíresebb paleontológiai lelet. A Vár-hegy (Hrádok) travertinhalma a szikla lábánál ma is fakadó meleg vizű hévízforrások helyén jött létre. Az általában vélekedés szerint egy nő koponyáját találták meg, aki feltehetően a forrás mellett halt meg szén-dioxid-mérgezés következtében. Feje valószínűleg a vízbe süllyedt, és idővel mészkő borította be és töltötte fel. A neandervölgyi ember jelenlétének bizonyítékát 1926-ban Koloman Koky helyi kőfaragó találta meg, megmentése és nyilvánosságra hozatala pedig a prágai múzeum gyűjtőjének, Jaroslav Petrboknak köszönhető.

A legnépszerűbb közlekedési lehetőség
A Lomnici-csúcsra (Lomnický štít) vezető drótkötélpálya 866 m szintkülönbséget és 4140 m távolságot küzd le, ezzel létrehozása idején a leghosszabb, átszállás nélküli kötélpálya volt a világon. A drótkötélpálya 1940 óta üzemel, a nagyközönség számára 1941. december 19-én kezdte meg a menetrendszerű működését. A felvonóval történő utazás sokak számára felejthetetlen élményt jelent. A Lomnici-csúcson való tartózkodás maximális időtartama 50 perc. A drótkötélpálya kabinja egy 1867 m hosszú húzókötél segítségével két tartókötélen mozog. Ez a háromköteles rendszer még erősebb oldalszél esetén is nagyobb stabilitást biztosít. A kabin sebessége 4 m/s, az utazás kevesebb, mint 9 percig tart, a sebesség azonban az aktuális szélsebességtől is függ.
A kabin befogadóképessége 15 fő, a szállítási kapacitás egy irányban 45 fő/óra. A jelenlegi, Svájcban könnyű alumíniumötvözetből készült kabin 1989-ből származik. A teljes kötélpálya két szakaszból áll, az alsó szakasz Tátralomnicról (Tatranská Lomnica) a Kő-pataki-tóig (Skalnaté pleso) vezet, majd egy második szakasz következik a Lomnici-csúcsig.
 
A legrégebbi, ma is létező menedékház
A Tarajka (Hrebienok) és a Tar-pataki-vízesés (Studenovodské vodopády) közelében található Rainer-kunyhót Rainer János György építette 1863-ban a Rainer-réten (Starolesnianska poľana). A kőből épült, zsindelytetős, kőalap nélküli kis kunyhó építőjéről kapta nevét, a múltban egyszerű szállást biztosított priccsekkel és kandallóval. A házikó 1884 után – miután a szomszédban megépült a Zerge szálló (Chata Kamzík) – elvesztette jelentőségét, ezt követően raktárként, sőt később disznóólként hasznosították, és csak a Zerge szálló lebontása után nyerte vissza jelentőségét.
A kunyhót 1983-ban rekonstruálták, megmentve ezzel az értékes történelmi épületet. További helyreállítása és újbóli használatba vétele Peter Petrasnak köszönhető, aki 1997-ben vette bérbe. A házikó ma ismét kedvelt turisztikai látványosság, és bár már nem szolgál szálláshelyként, a régi tátrai menedékházak történetének értékes kordokumentuma.
A kunyhó a turisták számára is számos információval szolgál. A látogatók a belső térben egy kis kiállítás segítségével megismerkedhetnek a teherhordás, a hegymászás és a síelés történetével. Télen hagyományosan hóból készült betlehem áll a kunyhó mellett, nyaranta pedig itt rendezik a „Nosičská próba” nevű teherhordóversenyt. A verseny résztvevői a kunyhó közelében 70 vagy 100 kg-os szállítmánnyal gyalogolnak a 300 méteres útvonalon.
Forrás és fotó: https://lepsiden.sk

Hirdetés
Hirdetés