A lengyel hegyekben is
egyre gyakrabban találkozunk babahordozóban szállított kisgyermekekkel és az
ösvényeken panaszkodó tinédzserekkel. Ennek ellenére vajon jó ötlet kirándulni
vinni a gyerekeinket? „Fontos, hogy fizikai képességeinknek és az időjárási
körülményeknek megfelelőek túrát válasszunk” - mondta Jan Krzysztof, a Tátrai
Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) vezetője egy interjúban. A hegyi ösvényeken,
különösen a Tátrában évszaktól függetlenül nincs hiány turistákból. A legforgalmasabbak
a Halastóhoz (Morskie Oko), a Giewontra vagy a Chochołowi-völgybe (Dolina
Chochołowska) vezető útvonalak. A nyári vakáció és a hosszú hétvégék idején sok
a gyermekes család, a legfiatalabbak azonban nem mindig elégedettek az utazásnak
ezzel a formájával. A pihenőhelyeken gyakran hallani, hogy a gyerekek
panaszkodnak az útvonal hosszára és a hőségre. A szülők ennek ellenére nem csak
babakocsiban, hanem babahordozóban is viszik gyermekeiket, gyakran még a nagyon
kicsiket is. Biztonságos ez? Nagyon szélsőséges vélemények léteznek ebben a
témában, egyesek azt is mondják, hogy érdemes lenne korosztály kategóriákat
bevezetni a turistautakon...
A TOPR nem rendelkezik
pontos demográfiai adatokkal a balesetekben érintett személyekről, de ahogy Jan
Krzysztof, a TOPR vezetője elmondta, a gyermekekkel történt balesetek az esetek
kis százalékát teszik ki. „Persze vannak tragikus esetek, mint például a Giewonton
történt vihar két 10 éves áldozata 2019-ben” – mondta, és hozzátette, hogy a
sípályákon statisztikailag a gyerekek gyakrabban szorulnak segítségre, ami
egyszerűen azzal függ össze, hogy nagyobb számban vannak jelen a síelők között.
Amikor a TOPR
vezetőjét arról kérdezték, hogy a gyerekeket a vigyük-e magunkkal a babahordozókban,
Jan Krzysztof elismerte, hogy jó ötlet már kiskoruktól kezdve a természetben
tölteni velük időt. „Figyelembe kell venni, hogy miért is alkották meg a babahordozókat.
Végül is azért, hogy a szülők a kisgyermekekkel is tudjanak túrázni.
Természetesen fontos, hogy ezek a kirándulások megfeleljenek a fizikai
képességeinknek és az időjárási körülményeknek (kerüljük a viharos vagy meleg
időben történő kirándulásokat), és hogy a babahordozók megfeleljenek azoknak a követelményeknek,
amelyek biztosítják a gyermek biztonságát, még akkor is, ha a szülő viszi a gyermeket.
Ezért érdemes felszerelkezni túrabotokkal is, amelyekkel nagyobb stabilitást
tudunk fenntartani. Természetesen olyan jól járható ösvényeket érdemes
választani, ahol nem áll fenn a magasból történő zuhanás veszélye” – hangsúlyozta.
A TOPR képviselője
szerint, ha ambiciózusabb kirándulásokra szeretnénk menni a gyerekekkel a
hegyek magasabb részeire, először is gondoljuk át, hogy kinek szól az utazás. „Nem
szabad, hogy a túra gyermekes szülők túlzott ambícióinak beteljesülése legyen.
Természetesen fel kell kelteni gyermekeink érdeklődését, és rá kell vezetni
őket, hogy kicsit erőltessék magukat, de azt is biztosítani kell, hogy
kellemesen érezzék magukat.
Amikor hegyi túrát
tervezünk, vegyük figyelembe az útvonal nehézségi szintjét és hosszát. „Azt javasoljuk,
hogy kezdjük rövid, könnyű túrákkal, és fokozatosan hosszabbítsuk azokat. Így
kirándulásról kirándulásra tudni fogjuk, hogy mit engedhetünk meg magunknak a
következő hegyi túrák tervezése során. Érdemes szem előtt tartani, hogy a
gyermeket/gyermekeket mindig legalább két felnőttnek kell kísérnie” –
hangsúlyozta, példaként említve, hogy vajon mit fog tenni a kisgyermekkel
egyedül túrázó felnőtt, ha balesetet szenved, és egyedül vagy egy kisgyermekkel
egy távoli hegyvidéki területen? Nagyratörő tervek esetén elengedhetetlen
legalább két felnőtt jelenléte.
Mint kifejtette, erőnket
az eszközeinkhez kell mérni. „Határozottan azt tanácsoljuk, hogy a gyerekekkel –
akár tinédzserekkel is – ne tervezzenek túlságosan ambiciózus magashegyi
túrákat, ha nincsenek megfelelő hegyi technikai ismereteink, nem ismerjük a kötélbiztosítás
módszereit, nincs hozzá megfelelő felszerelésünk, és gyermekünket nem készítettük
fel erre előzetesen. Az alternatíva természetesen az, ha magashegyi túravezető
szolgáltatásait vesszük igénybe, aki gondoskodik a megfelelő célpont
kiválasztásáról, a felszerelésről és a lehető legnagyobb biztonságról” –
figyelmeztet.
„Ne feledjük, hogy egy
gyermek teste másképp működik, mint egy felnőtté. A gyermeknek gyakrabban kell
pihennie, gyorsabban elfárad, de gyorsabban is nyer energiát, gyorsabban
kiszárad, ezért gyakrabban kell pótolnia a folyadékot és valami táplálóbbat ennie”
– említi.
Mit tegyünk, ha a
gyermeket már nem érdekli a kirándulás és elfáradt?
„Egyszerűen forduljunk
vissza, vagy rövidítsük le az útvonalat, hogy a gyermeket semmi esetre sem tántorítsuk
el a hegyi túrázástól” – mondta.
