A
turisták viszonylag jelentős csoportja a „Menedékházak szintjén” műveli a
túrázást. Keresi az érdekes, történelmi jelentőségű helyszíneket, biztonságos
távolságból megcsodálja a tájat, és a saját ritmusa szerint járja a hegyeket. Kikről
van szó? A turistáknak arról a nagy csoportjáról, akik lehetőségek széles
köréből, melyet a magashegyi turizmus biztosít, a könnyen megközelíthető, általuk
biztonságosabbnak gondolt helyszíneket részesítik előnyben. A nehezebb
útvonalakon, az időjárás változásainak jobban kitett terepen történő túrázás
élményét meghagyják a tapasztaltabb, „haladó” túrázóknak. Az ebbe a csoportba
tartozó turisták nagy része nagyon is tisztában van saját korlátaival,
képességeivel, és azzal is, hogy ezzel különbözik a turisták többségétől. Éppen
ezért ők inkább a kisebb fáradtsággal, könnyebben megközelíthető célpontokra
(történelmi és kulturális emlékek), illetve a hegyekben a könnyebb, sokszor
csak a menedékházakig vezető túrákra összpontosítanak.
Sokaknak
elsődleges motiváció a kirándulás tervezése során, hogy a túra biztonságosan
végrehajtható legyen. Nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, sem olyan
barátokkal, aki biztonsággal bevezethetné őket a Tátra magashegyi területeinek
felderítésébe, ezért inkább maradnak a könnyen megközelíthető túracélpontok
mellett, melyek viszonylag kisebb magasságban és a kiindulási helyhez közel
találhatók.
Másoknál
a könnyebb útvonalakon történő túrázás az első lépés a hegyek megismerésének
útján, ők olyanok, mint egy „gyűjtögető”, aki széltében és hosszában be akarja
járni a Tátrát, kezdve a legkisebb fáradtsággal megközelíthető célpontoktól,
fokozatosan az egyre nehezebb túrák felé haladva.
A
„Menedékházak szintjén” egy széles keretek között értelmezhető fogalom, melybe
véleményem szerint azok a túrák tartoznak, amelyek az olyan, pihenésre alkalmas
helyekre vezetnek, mint amilyenek a menedékházak. Személy szerint én magam is
sok olyan emberrel találkoztam, aki azt mondta, hogy a hegyekben történő
tartózkodásának legfőbb célja valamelyik menedékházban tölteni az időt. A
tátrai turizmusnak erről a formájáról viszonylag ritkán esik szó, de mint
kiderül, ez azért elég gyakori.
Minden
menedékházban találkozhatunk a történelem egy kis darabjával. Minden
menedékháznak mások a jellegzetességei, mások a sajátosságai. Vajon tudjuk-e,
melyik menedékházban találkozhatunk egy nagy macskával? Hol készítik a legjobb
szarlotkát (almás pitét)? Melyik menedékházat látogatják leggyakrabban a
medvék? Tudjuk-e hogy az egyik menedékház lépcsőjének a korlátját díszítő
szvasztika (egyenlő szárú kereszt) megpillantása szerencsét hoz a hegyekben?
Melyik menedékházban teremtenek számunkra leginkább egyedi hangulatot? Melyik
található a legmagasabban, és melyik az, amelyik egyszer majdnem megsemmisült
egy kőlavina következtében?
A
tátrai menedékházakba nem csak a hegyek fenségessége vonzza az embereket, hanem
a házak atmoszférája, a hasonló értékrendű emberekkel történő találkozás
lehetősége, egyfajta eltávolodás a civilizációtól, ezeknek a helyeknek az
abszolút egyedisége. Mindez azt is bizonyítja, hogy a „Menedékházak szintjén”
való túrázás minden évszakban nagyon gyakorinak mondható.
