A tél
beköszöntével egyre többen készülnek a hegyekbe, hogy a téli sportok
valamelyikének hódoljanak. Ha az ismert völgyek, sípályák nem nyújtanak kellő
kihívást, nézhetünk merészebb terep után, de vajon felkészültek vagyunk-e, hogy
a téli természetben kalandozzunk.
Ha a hegyekbe
megyünk túrázni, síelni vagy mászni mindenképp vigyünk magunkkal térképet, mert
az időjárás pillanatok alatt megváltoztathatja a környezetünket és a visszautat
felismerhetetlenné teheti. Fontos, hogy tájékozódjunk a várható időjárásról, és
ennek megfelelően öltözzünk. Csalóka lehet a téli napsütés, ezért naptejet
mindig vigyünk magunkkal! A lavina veszély fokozatát kérdezzük meg a
szállásunkon. Ezt 1-től 5-ig jelölik meg a skálán. Tapasztalatlanabbak maximum
2-es fokozatig járják a hegyeket, de profik is csak 4-ig. A síterepeken a
lavina-balesetek többsége 3-as fokozatnál következik be.
A hegyekben való
mozgás alatt mindenképp legyen a csapat minden tagján bekapcsolt rádiófrekvenciás
jeladó kereső készülék, más néven PIEPS. Ezzel az eszközzel esélyeinket tudjuk
növelni, hogy társaink, vagy a hegyi mentők időben megtaláljanak a hó alatt. A
PIEPS használatát jól be kell gyakorolni, hogy valóban életmentő legyen.
Tehetünk egy próbát: a csapatból valaki elrejti készülékét a hó alatt, a
többiek pedig megkeresik, az eszközhöz mellékelt leírás alapján. A biztos
kezelés érdekében érdemes elvégezni egy rövid tanfolyamot.
A lavinák fő
veszélye abban rejlik, hogy sokan nem veszik észre, hogy veszélyes helyen
mozognak. Három típusú lavinát különböztetünk meg: vizes hó-, deszka-, és porhó
lavina. A porhó lavina a legveszélyesebb, mivel nagy sebességgel mozog.
Lökéshullám megy előtte, és szívás keletkezik mögötte. Porszerű halmaza miatt,
könnyen a tüdőbe jut és fulladást okoz. A lavinák többsége 40 fokos meredekségű
lejtőnél indulnak meg, és legtöbbször emberek okozzák. Ha nyílt, kellő
dőlésszögű hólejtőt kell kereszteznünk, azt egyesével tegyük meg. A
ruházatunkat ilyenkor zárjuk össze, és álljunk készen rá, hogy az eszközöket,
illetve hátizsákot gyorsan le tudjuk dobni magunkról, mert ezek sérülést
okozhatnak a sodródás közben. Próbáljunk gerincek, sziklás részek erdők széle mentén
mozogni, és pihenést is csak sziklás helyeken tartsunk.
Amíg mozog a
hótömeg, szinte folyó vízként viselkedik, ha tudunk, tegyünk benne úszó
mozdulatokat, így a felszín közelében tudunk maradni. Sajnos ki vagyunk téve
annak, hogy szikláknak, fáknak csapódva komoly sérüléseket szenvedjünk. Mielőtt
megáll a hótömeg, tegyük keresztbe kezünket a fejünk elé, így amikor
betemetett, marad egy légüreg az arcunk előtt. Ha eszméletünknél vagyunk, akkor
mindenképp meg kell nyugodnunk, a ránk nehezedő hó tömegtől csak zihálva kapunk
levegőt. A fel és le irányt egy kis nyál kicsorgatásával tudjuk megállapítani.
Ha nem tudjuk kiásni magunkat, akkor a kezünkkel kapirgáljuk a körülöttünk levő
havat, mert kis levegő buborékok vannak a hóban.
Próbáljunk „kis
vagy nagydolgot” végezni, mert a szag után a kereső kutyák könnyebben
megtalálnak minket. A hó alatt jól halljuk a felettünk levőket, viszont ők nem
hallanak minket, így ne pazaroljuk az oxigént kiáltozásra. A legjobb esélyeink
az első negyedórában vannak, 2 óra elteltével 10% alá csökken az esélye, hogy
valaki életben legyen, így a leggyorsabb segítséget a társainktól kaphatjuk. Ha
látjuk, hogy valakit elsodor a lavina, próbáljuk megjegyezni, hogy hol láttuk
utoljára felbukkanni, így szűkíthetjük a keresési területet.
Ebben az írásban
főleg a lavina elkerülését tartottam szem előtt, ám nem szabad figyelmen kívül
hagyni a kellő technikai felkészültséget sem, amit csak tanfolyamokon, illetve
hegyi vezetőktől tanulható meg.
