![]()
Sokak szerint a Sas út a Magas-Tátra
legnehezebb turistaútja. A tapasztalatlan turistákat, a felkészületlen hegymászókat,
a nagy kitettséget nem kedvelőket mindenképpen lebeszélném róla. De a sas út
vajon tényleg ennyire nehéz? A Sas út nyomvonalát 1903 és 1906 között Franciszek
Henryk Nowicki és a szenvedélyes turista, Walenty Gadowski lelkész
iránymutatásai alapján jelölték ki. Kezdetben az útvonal a Wołoszyn-gerincen (Grań
Wołoszyn) át a Wołoszyn-tisztásról (Polana pod Wołoszynem) is elérhető volt, de
1932-ben lezárták a Kereszt-nyeregről (Krzyżne) erre vezető ösvényt. Az
útvonalat a múltban többször felújították és korszerűsítették. Jelenleg csupán
két helyen kell vaslétrán fel, illetve lemászni, az útvonal további részeit
láncokkal és hágcsókkal tették járhatóvá. A meglehetősen nagy számú balesetek
miatt 2007-ben a további balesetek megelőzése céljából úgy döntöttek, hogy az
útvonal első, Zawrat-hágó (Zawrat) és Zerge-hegy (Kozi Wierch) közötti
szakaszát egyirányúvá teszik. A Sas úton megnyitása óta több mint 100 ember
vesztette életét.
![]()
Hogyan juthatunk el legegyszerűbben
a Sas útra? A legnépszerűbb útvonal a Murowaniec menedékháztól (Schronisko
Murowaniec) a Zawratra vezető kék jelzésű turistaút. Érdekes megközelítési
módja lehet a Sas útnak, ha felvonóval felmegyünk a Gáspár-csúcsra (Kasprowy
Wierch), majd onnan a piros jelzésen, a Liliom-hágón (Liliowe) és a Svinicán
(Świnica) át közelítjük meg a Zawratot, amit természetesen a Lengyel-Öt-tó
völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) is elérhetünk. Ha azonban nem akarunk
a teljes Sas úton végig menni, akkor a Lengyel-Öt-tó völgyéből a Zerge-csorbába
(Kozią Przełęcz) vezető sárga jelzésen érdemes megközelítenünk ezt a
gerincútvonalat. Hogy miért? Azért, mert technikailag nem különbözik lényegesen
magától a Sas úttól, így aki bizonytalan a saját képességeiben, ezen a
nyomvonalon ellenőrizni tudja a felkészültségét. És akkor még nem is beszéltünk
arról a tényről, hogy talán ez a megközelítési útvonal a legérdekesebb. Más
utak a gerincre? Először is a Kereszt-nyeregre vezető sárga jelzésű turistaút.
Mindkét oldalról, a Gąsienica-völgyből (Dolina Gąsienicowa) és a Lengyel-Öt-tó
völgyéből is nagyon egyszerű, de sajnos éppoly fárasztó és unalmas is. Ezeken
kívül további útvonalakon is eljuthatunk a Sas út egyes pontjaira: a fekete
jelzésen a Lengyel-Öt-tó völgyéből a Zerge-hegyre, vagy a zöld jelzésen a
Gąsienica-völgyből az Északi-Gránát-csúcsra (Zadni Granat). Ugyancsak a
Gąsienica-völgyből érhetjük el Sas utat a fekete jelzésen a Kulczyński-szakadékon (Żleb
Kulczyńskiego) keresztül, a sárga jelzésen a Déli-Gránát-csúcsot (Skrajny
Granat), valamint a szintén sárga jelzésen a Zerge-csorbát.
![]()
Nézzük a Sas út különösen veszélyes
pontjait sorrendben, a Zawratról indulva. Az első komplikációk a
Honoratka-szakadék (Honoratka) fölött áthaladva adódhatnak. Bár ez talán csak
az erősen kitett tér miatt van, azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a rész
gyakran csúszós. Aztán egy nagyon kitett fém létra következik. Itt fel kell
tenni a kérdést, vajon tényleg jelentős technikai nehézségről beszélhetünk?
Nem! Csak nyugodtan le kell mászni a létrán, majd az alján egy nagy lépést kell
tenni balra. Ez így egyértelmű, ahogy az is, hogy aki kevéssé ismeri a Tátrát,
az nem így gondolja.
Ezután le kell ereszkednünk a
Zerge-csorbából. Ez a szakasz nem tűnik túl igényesnek, de nem szabad
elfelejteni, hogy adott esetben a csorbába a Lengyel-Öt-tó völgyéből ugyanezen
a sárga jelzésen érkezőket kell kerülgetni, ami itt nem egyszerű. Szerencsére
azonban itt ez nem történik meg olyan gyakran, mint a Zerge-hegy –
Kereszt-nyereg közötti szakaszon. Hamarosan elérjük a Zerge-bástyát (Kozie
Czuby). Itt óvatosnak kell lennünk (majdnem függőleges sziklafal),
hasonlóképpen, mint az ezután következő Felső-Zerge-csorbába (Kozia Przełęcz
Wyżnia) történő meredek leereszkedésnél.
A Zerge-hegy – Északi-Gránát-csúcs
közötti szakasz szinte tökéletes azok számára, akik még soha nem voltak a Sas
úton. Komplikációk csak a Kulczyński-szakadékban történő ereszkedéskor, a
Fekete-Barát-kéményben (Kominek pod Czarnym Mniszkiem) történő felmászás során,
valamint a Hátsó-Sieczka-csorba (Zadnia Sieczkowa Przełączka) különleges
nyílása feletti átlépéskor adódhatnak.
Az Északi-Gránát-csúcsról a további
útvonal visszafelé elég nehéz, de természetesen ezt sem kell eltúlozni.
Kezdetben sokkoló lehet maga a nyomvonal. A Gránát-csorba (Granacka Przełęcz)
környezetében a sziklák néha rendkívül csúszósak lehetnek. Keskeny ösvényen
haladunk, és ezen kívül azzal is számolnunk kell, hogy velünk szemben, a másik
oldalról is jöhetnek turisták. A kavicsos, törmelékes nyomvonal is fokozott
óvatosságot kíván. Ennek a szakasznak a legnehezebb részei talán a kéményekbe
történő le- és felmászások. Személy szerint én úgy gondolom, ez az utolsó
szakasz a sas út legnehezebb része. Ezt a részt korábbi magas-tátrai
tapasztalatok nélkül szinte biztosan nem lehet gond nélkül végigjárni.
Összességében azonban úgy gondolom,
hogy a Sas utat a fent említett nehézségek ellenére az átlagosan tapasztalt
turistáknak nyugodtan ajánlható. Aki járt már a Tengerszem-csúcson (Rysy) /a
lengyel oldalról – a szerk./ vagy a Svinicán, annak itt az újabb kihívás. Aki egészséges,
fiatal, körültekintő, nem szédülős, annak bátran javasolható, még akkor is, ha
nem túl sokat túrázott a Magas-Tátrában. De nem egyedül!
