Tegyék fizetőssé a tátrai mentőakciókat? A TOPR vezetője válaszol

Lengyelországban rendszeresen felmerül a kérdés, hogy tegyék-e fizetőssé a hegyekben végrehajtott mentőakciókat, illetve hogy a turistáknak előzetesen kötelezővé tegyék, hogy rendelkezzenek megfelelő biztosítással. A podroze.onet.pl oldal munkatársa annak tette fel ezt a kérdést, aki a legilletékesebbnek tűnik ebben a témában. Jan Krzysztof, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) vezetője hosszú idő óta következetesen lehűti a hegyekben végrehajtott mentőakciók fizetőssé tételének bevezetéséről vitatkozók hangulatát, amely rendszeresen felélénkíti az internetes fórumokat – általában tragikus balesetek és a turisták meggondolatlanságából vagy egyszerűen ostobaságából fakadó mentőakciókat követően. Paradox módon miért ellenzi a tátrai hegyimentők vezetője, hogy a hegyekben balesetet szenvedett áldozatoktól díjat szedjenek?

Gyakran felmerülnek olyan elképzelések, hogy „más országok példáját követve a felelőtlen turistáknak kellene viselniük a mentési műveletek költségeit” vagy a „kötelező biztosítás bevezetése”. Első pillantásra az ötlet kézenfekvőnek tűnik. De vajon más európai országokban is így finanszírozzák a hegyimentők munkáját?

„Biztosíthatom Önöket, hogy még Svájcban sem maga a megmentett személy vagy a biztosítója fedezi a mentés teljes költséget. Az önrész sok helyen a költségek részleges fedezésére szolgál, sok helyen viszont ingyenes, vagy a társadalombiztosítás által finanszírozott a mentés. Hozzáteszem, hogy a gyakran idézett szlovákiai példát nem támasztják alá a tények. A szlovákiai mentési műveletekért az érintett vagy a biztosítója által befizetett összegek (kivéve a helikopter használatát, amely ott a légi mentés részeként más szabályok szerint működik) soha nem haladták meg a hegyimentők költségvetésének 8%-át. Ez arányaiban kevesebb, mint a Tátrai Nemzeti Parkba (TPN) szóló belépőjegyek árából a TOPR részére átutalt 15%. Úgy tűnik, hogy ha a nemzeti park területére belépő valamennyi turista kiveszi a részét a hegyi mentőszolgálat finanszírozásából, az jobb és egyszerűbb megoldás, mint a „kötelező” biztosítás bevezetése, amellyel egyetlen hegységben sem találkoztam.

A hegyimentés a lengyelországi mentési rendszer szerves részét képezi, és nem látok semmilyen okot arra, hogy éppen itt vezessük be elsőként a mentési műveletek költségeinek megtérítési kötelezettségét.

A turisták vagy hegymászók által vállalt fokozott kockázat gyakran felvetett problémája sem egyértelmű. Valóban nagyobb a kockázata egy nyári túrának a Halastó (Morskie Oko) felé vezető aszfaltúton, mint az autóvezetésnek? Mégsem hallunk olyanról, hogy a közúti baleset okozójának kellene viselnie a mentési művelet költségeit egy olyan területen, ahol számos szolgálat, beleértve a helikopteres mentőszolgálat is működik.

A jól működő mentőszolgálat alapvető költsége elsősorban a készenlét fenntartásának költsége. A legfontosabb, hogy baleset esetén a jól képzett és jól felszerelt hegyimentők a lehető legrövidebb időn belül elindulhassanak. Biztosíthatom Önöket, hogy a TOPR fenntartási költségei nagyon hasonlóak lennének akkor is, ha egész évben nem végezne egyetlen mentési műveletet sem, mint most, amikor csaknem 1100 embert mentését végzi évente.

Azt gondolom, érdemes kedvezően értékelni azt a tényt, hogy a Tátrában tökéletesen működő mentőszolgálatunk van, és ha szükséges, ingyen és a legmagasabb szinten kapunk segítséget."

Forrás és fotó: https://podroze.onet.pl