Lengyelországban
rendszeresen felmerül a kérdés, hogy tegyék-e fizetőssé a hegyekben végrehajtott
mentőakciókat, illetve hogy a turistáknak előzetesen kötelezővé tegyék, hogy
rendelkezzenek megfelelő biztosítással. A podroze.onet.pl oldal munkatársa
annak tette fel ezt a kérdést, aki a legilletékesebbnek tűnik ebben a témában. Jan
Krzysztof, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) vezetője hosszú idő óta
következetesen lehűti a hegyekben végrehajtott mentőakciók fizetőssé tételének bevezetéséről
vitatkozók hangulatát, amely rendszeresen felélénkíti az internetes fórumokat –
általában tragikus balesetek és a turisták meggondolatlanságából vagy
egyszerűen ostobaságából fakadó mentőakciókat követően. Paradox módon miért
ellenzi a tátrai hegyimentők vezetője, hogy a hegyekben balesetet szenvedett
áldozatoktól díjat szedjenek? Gyakran felmerülnek
olyan elképzelések, hogy „más országok példáját követve a felelőtlen turistáknak
kellene viselniük a mentési műveletek költségeit” vagy a „kötelező biztosítás
bevezetése”. Első pillantásra az ötlet kézenfekvőnek tűnik. De vajon más
európai országokban is így finanszírozzák a hegyimentők munkáját?
„Biztosíthatom Önöket,
hogy még Svájcban sem maga a megmentett személy vagy a biztosítója fedezi a
mentés teljes költséget. Az önrész sok helyen a költségek részleges fedezésére szolgál,
sok helyen viszont ingyenes, vagy a társadalombiztosítás által finanszírozott a
mentés. Hozzáteszem, hogy a gyakran idézett szlovákiai példát nem támasztják
alá a tények. A szlovákiai mentési műveletekért az érintett vagy a biztosítója
által befizetett összegek (kivéve a helikopter használatát, amely ott a légi
mentés részeként más szabályok szerint működik) soha nem haladták meg a hegyimentők
költségvetésének 8%-át. Ez arányaiban kevesebb, mint a Tátrai Nemzeti Parkba (TPN)
szóló belépőjegyek árából a TOPR részére átutalt 15%. Úgy tűnik, hogy ha a nemzeti
park területére belépő valamennyi turista kiveszi a részét a hegyi mentőszolgálat
finanszírozásából, az jobb és egyszerűbb megoldás, mint a „kötelező” biztosítás
bevezetése, amellyel egyetlen hegységben sem találkoztam.
A hegyimentés a
lengyelországi mentési rendszer szerves részét képezi, és nem látok semmilyen
okot arra, hogy éppen itt vezessük be elsőként a mentési műveletek költségeinek
megtérítési kötelezettségét.
A turisták vagy
hegymászók által vállalt fokozott kockázat gyakran felvetett problémája sem
egyértelmű. Valóban nagyobb a kockázata egy nyári túrának a Halastó (Morskie
Oko) felé vezető aszfaltúton, mint az autóvezetésnek? Mégsem hallunk olyanról, hogy
a közúti baleset okozójának kellene viselnie a mentési művelet költségeit egy
olyan területen, ahol számos szolgálat, beleértve a helikopteres mentőszolgálat
is működik.
A jól működő
mentőszolgálat alapvető költsége elsősorban a készenlét fenntartásának
költsége. A legfontosabb, hogy baleset esetén a jól képzett és jól felszerelt hegyimentők
a lehető legrövidebb időn belül elindulhassanak. Biztosíthatom Önöket, hogy a
TOPR fenntartási költségei nagyon hasonlóak lennének akkor is, ha egész évben
nem végezne egyetlen mentési műveletet sem, mint most, amikor csaknem 1100
embert mentését végzi évente.
Azt gondolom, érdemes kedvezően
értékelni azt a tényt, hogy a Tátrában tökéletesen működő mentőszolgálatunk
van, és ha szükséges, ingyen és a legmagasabb szinten kapunk segítséget."
