Nem tudott felszállni a helikopter
2001 vége havas és lavinás volt a Tátrában. Tapasztalt turisták ilyen időben ki sem dugják az orrukat a menedékházból, vagy pedig az alacsonyabban fekvő, biztonságos turistautakon túráznak. Azok a lengyel turisták, akik december 30-án a szeles, hófúvásos időben a Lengyel-Öt-tó völgyében lévő Lengyel-Öt-tavi menedékházból a Miedziane-hágó felé indultak, láthatóan nem ilyenek voltak. Hármas fokozatú lavinaveszély volt érvényben, ami azt jelentette, hogy a Miedziane-hágó környékén kisebb erőhatásra is lavinák indulhatnak el. Dél körül aztán a hágó alatti magasan fekvő katlanban bekövetkezett a tragédia, a turistákat lavina sodorta el. Egyikük a felszínen tudott maradni, és azonnal a menedékházba indult segítségért. A menedékházból 13 óra 04 perckor riasztották a hegyimentőket, a menedékházban állomásozó hegyimentők azonnal elindultak a baleset helyszínére. A rossz idő miatt a hegyimentők nem tudták igénybe venni a helikopter segítségét, annak nélkülözésével viszont drasztikusan csökkent a gyors mentés lehetőségének esélye, amely pedig különösen fontos lenne lavinabaleset utáni mentés esetében, ahol minden másodperc számít, hiszen a lavina által eltemetett személyeknek 15 perccel a lavina után drasztikusan csökkennek a túlélési esélyei.
![]()
A hegyimentők első csoportja 13:35-kor Zakopanéból autóval indult a Mickiewicz-vízesésekhez, onnan viszont gyalog folytatták a helyszín megközelítését. A téli körülmények között lassan haladtak, miközben továbbra is hullott a hó, ami lassan hóviharrá változott. 14:25-kor a hegyimentők második csoportja is a baleset helyszínére indult, ekkor a menedékházból indult hegyimentők már a lavina helyszínén voltak. Lavinaszondákkal kezdték meg a hó által eltemetettek keresését, 14:45-kor találták meg az egyik, majd 15:30-kor a másik eltűntet. Az intenzív újjáélesztési kísérletek sajnos nem vezettek eredményre, mindketten életüket vesztették a balesetben.
Két társuk a hó alatt lelte halálát
Amikor a hegyimentők nagyobb, 8 fős csoportja már a menedékház felett járt, az időjárási feltételek gyorsan romlani kezdtek. Havazott, erős szél fújt, a köd lecsökkentette a látótávolságot, állandósodott a sötétség. A hegyimentők, miközben egyre közelebb voltak a lavina helyszínéhez, csak vergődtek a hóban. 17 órakor, miközben már majdnem elérték a Miedziane-hágó alatti katlan küszöbét, hirtelen újabb lavina indult el felettük, amely szinte mindegyiküket elsodorta. Néhányuknak szerencsére sikerült a felszínen tartani a fejüket és a kezüket, így ki tudták ásni magukat, és azonnal bajba jutott társaik segítségére siettek. A lábukon lévő sílécek horgonyként tartották fogva őket, mégis viszonylag gyorsan sikerült egymást segítve a felszínre vergődniük. Két társukat azonban sehol sem találták. A lavinajeladó jelei alapján azonnal ásni kezdtek, és a hó alatt 2 méter mélyen eltemetve találták meg elsőként a 29 éves Marek Łabunowicz, majd nem sokkal később a 24 éves Bartek Olszański testét. Mivel életjelet nem adtak, mindkettőjüknél azonnal hozzáláttak az újjáélesztéshez. Bartek már a baleset helyszínén belehalt a lavina során szerzett sérüléseibe, Marek életéért még a menedékházban is küzdöttek az orvosok, sajnos mindhiába, fiatal és erős szervezetük sem tudott ellenállni a lavina mindent elsöprő erejének.
![]()
Marek Łabunowicz 29 éves volt, 1992-ben tette le az esküt, és lett a Hegyi Mentőszolgálat munkatársa. Fiatal élete során több mint 40 mentőexpedícióban vett részt a hegyekben, emellett természetvédelmi őrként is dolgozott a TPN-nél. Barátja, Bartek Olszański 5 évvel volt fiatalabb tőle. 1999-ben tette le az esküt, rövid pályafutása alatt is több mint 50 alkalommal indult a hegyekben segítségre szoruló turisták megmentésére.
Tragikus véget ért tehát egy mentőakció, amely feltehetően felelőtlen, az időjárási körülményeket figyelmen kívül hagyó, majd szinte törvényszerűen bajba került turisták megmentésére irányult. A fiatal hegyimentők halála a legsúlyosabb baleset volt a TOPR történetében a szolgálat helikopterének 1994-ben történt lezuhanása óta.
