Nincs szándékomban Jánošík legendáját csorbítani, vagy befeketíteni, hiszen a legendák úgy szépek, ahogy vannak. Igen ám, de csak addig, amíg a politika nem kezd velük foglalkozni és azokat „népbutításra“ felhasználni, kizsigerelni. Ez történt és történik Jánošík legendájával is.
Ugyanis Robert Fico kormányfő kategorikusan kijelentette, hogy neki és kormányának Jánošík a terhelyi (Terchová) betyár, bandavezér a példaképe. Később aztán, amikor az ügy kezdett nagyon nevetségessé válni, egyes kormánytagok és szóvivők úgy magyarázták, hogyha az angoloknak lehetett Robin Hood-ja, akkor miért ne lehetne nekünk Jánošík a példaképünk? Még mielőtt Jánošík ügyének, legendájának és jellemének taglalásában tovább lépnék, szögezzük le, hogy Robin Hood azért mégiscsak más súlycsoport volt.
No, de vágjunk bele és kezdjük ott, hogy az 1688-ban Terhelyen született Jánošíkot 1707. december 2-án sorozták be katonának Rákóczi szabadságharcosai közé. Közelebbit csak annyit tudunk, hogy Vinkler György ezredes vette fel az újoncok listájára. Arról nincs hír, hogy az újoncból milyen katonák faragtak, és milyen kiképzést kapott mai szóhasználattal „ideológiailag” is.
Annyi bizonyos, hogy nem tűnt ki sem erejével, sem ügyességével a seregből, és a szomorú, vesztes trencséni csata után fogságba esett. Finomabban szólva, hagyta magát elfogni, de érthetőbben mondva dezertált. Dezertált, mert nemsokára a hatalom szolgálatában, börtönőri beosztásban teljesített szolgálatot a császári hadseregben. A várfogságra ítélt rabokat őrizte, akadt köztük néhány címeres rabló, zsivány is, akikkel a legendás hős bizony összeszűrte a levet és némelyiküknek segített a szökésben. Mígnem megunta a rabőrszolgálatot és maga is beállt betyárnak.
Sok legenda kering azokról az időkről, de maradtak írásos dokumentumok is. Például a vsetíni uradalom intézőjének Hodosi Györgyhöz írott levelében (kelt. 1711. szeptember 17.) olvashatunk Uhorčik kapitányról, bandavezérrel és a vele együttműködő bandatagról, Juro Jánošíkról.
Ám de az akkori regulamentum unicersale (katonai szabályzati szolgálat) szerint sem Tomáš Uhorčíkot, sem Juraj Jánošíkot semmilyen rangba nem léptették elő, még káplárig (tizedes) sem vitték. És ekkor jön több száz esztendővel később František Kašický leköszönő védelmi miniszter, s Juraj Jánošíkot in memoriam őrnaggyá léptette elő. Kézenfekvő, hogy az előléptetéssel a bukott miniszter jó pontokat akart szerezni volt főnökénél. No de Jánošík előléptetése érvénytelen, mert csak az az előléptetés érvényes, amelyet parancsban hirdetnek ki. Gondoljunk itt Petőfi úrnaggyá való előléptetésére, hogy bizony meggyűlt a baja Klapkával, az akkori hadügyminiszterrel, később Komárom védőjével. Klapka György Petőfi szemére vetette, hogy jogtalanul viseli az őrnagyi egyenruhát, mert az előléptetéséről szóló iratok – egyébként Bem tábornok léptette elő a szabadságharc költőkatonáját – parancs még nem került napvilágra. Mirolsav Kusý politológus jópofaságnak nevezte a zsivány előléptetését, ami a bukott miniszter jó humorérzékére vall.
Noha olyan komoly dolgokkal, mint az in memoriam előléptetés vagy bárminemű dicséret, medál odaítélése nem szabad humorizálni, hanem inkább nagyon komolyan kell venni. Ugyanis a háborúban elesettek, igazi hősök megbecsülése devalválódna. Azt pedig nem hiszem, hogy valaki is kívánja a komoly dolgok és érdemek bagatellizálását.
Bezárólag még annyit, hogy Jánošíkot, a példaképet haramiaként elkövetett tetteiért fiatalon, 25 éves korában elítélték és kivégezték.
