Nincs szándékomban Jánošík
legendáját csorbítani, vagy befeketíteni, hiszen a legendák úgy szépek, ahogy vannak.
Igen ám, de csak addig, amíg a politika nem kezd velük foglalkozni és azokat
„népbutításra“ felhasználni, kizsigerelni. Ez történt és történik Jánošík
legendájával is.
Ugyanis Robert Fico kormányfő
kategorikusan kijelentette, hogy neki és kormányának Jánošík a terhelyi
(Terchová) betyár, bandavezér a példaképe. Később aztán, amikor az ügy kezdett
nagyon nevetségessé válni, egyes kormánytagok és szóvivők úgy magyarázták,
hogyha az angoloknak lehetett Robin Hood-ja, akkor miért ne lehetne nekünk Jánošík
a példaképünk? Még mielőtt Jánošík ügyének, legendájának és jellemének
taglalásában tovább lépnék, szögezzük le, hogy Robin Hood azért mégiscsak más
súlycsoport volt.
No, de vágjunk bele és kezdjük ott,
hogy az 1688-ban Terhelyen született Jánošíkot 1707. december 2-án sorozták be
katonának Rákóczi szabadságharcosai közé. Közelebbit csak annyit tudunk, hogy
Vinkler György ezredes vette fel az újoncok listájára. Arról nincs hír, hogy az
újoncból milyen katonák faragtak, és milyen kiképzést kapott mai szóhasználattal
„ideológiailag” is.
Annyi bizonyos, hogy nem tűnt ki sem
erejével, sem ügyességével a seregből, és a szomorú, vesztes trencséni csata
után fogságba esett. Finomabban szólva, hagyta magát elfogni, de érthetőbben
mondva dezertált. Dezertált, mert nemsokára a hatalom szolgálatában, börtönőri
beosztásban teljesített szolgálatot a császári hadseregben. A várfogságra ítélt
rabokat őrizte, akadt köztük néhány címeres rabló, zsivány is, akikkel a
legendás hős bizony összeszűrte a levet és némelyiküknek segített a szökésben.
Mígnem megunta a rabőrszolgálatot és maga is beállt betyárnak.
Sok legenda kering azokról az
időkről, de maradtak írásos dokumentumok is. Például a vsetíni uradalom
intézőjének Hodosi Györgyhöz írott levelében (kelt. 1711. szeptember 17.)
olvashatunk Uhorčik kapitányról, bandavezérrel és a vele együttműködő
bandatagról, Juro Jánošíkról.
Ám de az akkori regulamentum
unicersale (katonai szabályzati szolgálat) szerint sem Tomáš Uhorčíkot, sem
Juraj Jánošíkot semmilyen rangba nem léptették elő, még káplárig (tizedes) sem
vitték. És ekkor jön több száz esztendővel később František Kašický leköszönő
védelmi miniszter, s Juraj Jánošíkot in memoriam őrnaggyá léptette elő.
Kézenfekvő, hogy az előléptetéssel a bukott miniszter jó pontokat akart
szerezni volt főnökénél. No de Jánošík előléptetése érvénytelen, mert csak az
az előléptetés érvényes, amelyet parancsban hirdetnek ki. Gondoljunk itt Petőfi
úrnaggyá való előléptetésére, hogy bizony meggyűlt a baja Klapkával, az akkori
hadügyminiszterrel, később Komárom védőjével. Klapka György Petőfi szemére
vetette, hogy jogtalanul viseli az őrnagyi egyenruhát, mert az előléptetéséről
szóló iratok – egyébként Bem tábornok léptette elő a szabadságharc
költőkatonáját – parancs még nem került napvilágra. Mirolsav Kusý politológus
jópofaságnak nevezte a zsivány előléptetését, ami a bukott miniszter jó
humorérzékére vall.
Noha olyan komoly dolgokkal, mint az
in memoriam előléptetés vagy bárminemű dicséret, medál odaítélése nem szabad
humorizálni, hanem inkább nagyon komolyan kell venni. Ugyanis a háborúban
elesettek, igazi hősök megbecsülése devalválódna. Azt pedig nem hiszem, hogy
valaki is kívánja a komoly dolgok és érdemek bagatellizálását.
Bezárólag még annyit, hogy
Jánošíkot, a példaképet haramiaként elkövetett tetteiért fiatalon, 25 éves
korában elítélték és kivégezték.
Forrás: http://ujszo.com;
Fotó: martinkozar.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése