2015. július 16., csütörtök

Hajszálnyira a tragédiától – Egy baleset túlélőjének drámai felhívása

A 18 éves lengyel fiatalember, Kamil Gaik 2015. július 10-én pénteken, a Svinicáról (Świnica) a Zawrat-hágó (Zawrat) irányába történő ereszkedés során súlyos balesetet szenvedett. Miután kissé magához tért a sokkból, az alábbi, megrázó felhívást intézte a Tátrába indulókhoz:
„Ügyeljünk a saját és szeretteink egészségére. Ne becsüljük túl a képességeinket! Válasszunk végrehajtható célokat. Nyugodtan, saját képességeinknek megfelelően túrázzunk. Ne rohanjunk, ez nem verseny. Az útvonalakon használjuk a beépített biztonsági eszközöket (pl. láncok). Minden útra az ahhoz szükséges felszereléssel induljunk. Egy életünk van, és azt könnyű elveszíteni. Ha félsz, hogy esetleg nem tudod megtenni a tervezett utat, válassz rövidebbet. Ha az út túl nehéz, válassz könnyebb megoldást. Nem éri meg kockáztatni! Ragaszkodjunk a jelzett utakhoz, és ha nem vagyunk benne biztosak, merre megy tovább, nézzünk szét, mások merre mennek. Ha mindent a tervezettnek megfelelően alakul, akkor nem lehet gond. Ha nem, akkor ne menj tovább, és változtass a tervezett útvonalon!

Én magam elkövettem egy sort a fenti hibákból – balesetem legyen figyelmeztetés mások számára. Nem sokan vannak, akik olyan szerencsések, mint én voltam, és túlélnek egy ilyen balesetet. A Svinicáról ereszkedtem lefelé, azzal a szándékkal, hogy nekivágok a Sas útnak. Nem figyeltem eléggé az útra, letértem a jelzett ösvényről, és nehéz terepen találtam magamat. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy megpróbáltam megtalálni az ösvénynek az utolsó pontját, ahol találtam magam, és éppen kimondtam a következő szavakat: „jó, hogy nem zuhantam le”, és már repültem is.  Nem tudom, hol zuhantam le, a következő dolog, amire emlékszem, hogy forgok és zuhanok lefelé. Ha nem lett volna egy múltbeli esemény, melynek köszönhetően éreztem, hogyan kell fékezni, hogyan kell esni, hogy ne törjem össze magam, és nem próbálom magam pánikszerűen megállítani – ma már nem élnék. Nem tudom pontosan, hogy hol állítottam meg a zuhanást, mint később kiderült, ez egy hosszú pad volt az ösvény alatt.”

Kollégája, akivel együtt vágott neki az útnak, valamint két, a közelben járó szemtanú segített neki. Mentőfóliába csomagolták, és értesítették a hegyimentőket, akik nagyon rövid idő alatt megérkeztek a helyszínre. A helikopter kb. 30-40 méterrel a sziklák alatt talált rá. Felcsörlőzték a fedélzetre, és kórházba szállították. A következmények: összevarrott szemöldök, kimozdult fogak, horzsolások és zúzódások. „Köszönöm nekik, hogy még mindig élek, és meg tudom írni ezt a levelet” – írta Kamil Gaik. „Nem azt mondom, hogy ne menjünk a hegyekbe – de csak ésszel, emberek...”

Forrás és fotó: http://portaltatrzanski.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...