2015. június 15., hétfő

Amikor zivatar közeleg a hegyekben

Fotó: Józek Krzeptowski
A zivatar egy gyönyörű természeti jelenség. Találkozhatunk vele akár séta közben, akár a hegyekben tett túra közben is, de ha nem vigyázunk, egy zivataros túra akár rémálommá is válhat. A mennydörgéssel és villámlással kísért heves esőzés még a hegyek szerelmeseinek morálját is gyorsan alááshatja. Az alábbiakban néhány, a zivatarokkal, viharokkal kapcsolatos megfigyelések és tények alapján összeállított tanáccsal szeretnék szolgálni a hegyekbe indulóknak.
A zivatar, a villámlás és a mennydörgés azok közé a természeti jelenségek közé tartozik, melyek az embert a legnagyobb félelemmel töltik el. Korábban a viharokról és a villámlásról nagyon kevés megbízható információval rendelkeztünk. Egy dolog azonban biztos – a legtöbben nem azért mennek a hegyekbe, hogy ott viharba, zivatarba kerüljenek.

Mint másutt is, a lecsapó villám a hegyekben is a legmagasabban fekvő tárgyakba csap bele, mivel a felhőkben felhalmozódott elektromos töltés a leggyorsabb kisüléshez vezető legrövidebb utat keresi. A hegyek különlegessége viszont az, hogy a villám nem mindig a csúcsokon csap le. Egyes területeken a villámokat a hegyek alapkőzetének fémérc tartalma is magához vonzza, így könnyen előfordulhat, hogy a hegygerincen éri villámcsapás az embert. A hegyekben az időjárás sokkal gyorsabban és gyakrabban változik, mint ahogy azt a hétköznapi emberek a civilizációban megszokhatták. Éppen ezért mindenki, aki a hegyekbe indul, túra előtt tájékozódjon az időjárásról. A reggeli tiszta égbolt nem jelenti azt, hogy egész nap szép idő lesz.
A Tátrában és Szlovákia más hegyeiben leggyakrabban tavasszal és nyáron alakulnak ki zivatarok, legtöbb esetben a déli órákban, illetve kora délután. Ilyenkor a talaj közelében elhelyezkedő nedves és meleg légtömegeket az intenzív napsugárzás erősen felmelegíti, a páradús, nagy nedvességtartalmú levegő felemelkedik. A felfelé haladó, egyre csökkenő hőmérsékletű levegő vízgőzzel való telítettsége egyre nő, amíg el nem éri a 100%-ot. Így alakulnak ki a felhők, a zivatarfelhők is. Ezekben a vízgőz kicsapódik, és megkezdődik a csapadékképződés, valamint az elektromos tevékenység. A keletkező csapadék eső, ritkán hó vagy jégeső formájában visszahullik a földre.
Zivatarról akkor beszélhetünk, ha a csapadékhullást villámlás és mennydörgés kíséri. E két utóbbi jelenség nélkül a jelenséget zápornak nevezzük. A fenti folyamat során keletkező zivatarokat hőzivataroknak nevezik. Ezek rövid ideig tartanak, ezeket a legritkább esetben kíséri jégeső, és elvonulásuk után ismét meleg nyári időjárás valószínű. Ebben a folyamatban a zivatarfelhők kialakulásához nem szükséges hosszú idő, néha akár fél óra is elegendő.
Zivatarok kialakulásához a levegő elegendően magas páratartalma, valamint a levegő instabilitása mellett egy harmadik tényező, mégpedig az emelő hatás is szükséges. A levegőt leggyakrabban maga a napsugárzás készteti felemelkedésre (konvektív feláramlás), mégpedig azáltal, hogy felmelegíti azt, de ilyen emelő hatása lehet például a domborzatnak is (orografikus feláramlás). Ha a szél irányában ugyanis egy magas hegylánc áll, akkor a levegő felemelkedésre kényszerül annak érdekében, hogy megkerülje az akadályt.
A zivatarfelhők alsó és felső rétegei különböző elektromos töltésűek. Ezeknek a különböző töltésű részeknek, a bennük lévő vízcseppeknek, jégkristályoknak a súrlódása során keletkeznek a villámok. A villám nem más, mint nagy energiájú, jellemzően természetes légköri kisülés.
A villámok közvetlen közelében a levegő hőmérséklete felhevül, hirtelen kitágul és összeütközik a környező légtömegekkel. Ez meglehetősen nagy robajjal jár, ezt a jelenséget nevezzük mennydörgésnek, amely a villámlás hatására bekövetkező intenzív hangjelenség.
Fizikai szempontból ennek a két jelenségnek a megfigyelése segíthet megállapítani, hogy a vihar milyen messze van tőlünk. A villámlás és a mennydörgés között eltelt minden másodperc 360 méternek (ez a hang terjedési sebessége) felel meg, vagyis ha a villámlás és a mennydörgés között három másodperc telt el, akkor a villám kb. 1 kilométerre tőlünk keletkezett. Ez azonban már nagyon veszélyes közelségnek számít, általánosságban elmondható, hogy ha a villámlás után 30 másodpercen belül meghalljuk a dörgést, azonnal keressünk menedéket.
Ha a vihar 5 perc elteltével korábbi távolságának felével közelebb kerül hozzánk, az azt jelenti, hogy nagyon gyorsan mozog. Ebben az esetben rendkívül fontos, hogy amilyen hamar csak lehetséges, megfelelő menedéket találjunk. Ne feledjük azonban, hogy a legtöbb villám a felhők között cikázik (felhő-felhő villám), ezek közvetlenül nem fenyegetik az embert.

Fotó: Silvio Pašmik
Mi a teendő zivatar esetén?
Az embert érő villámcsapás viszonylag ritka jelenség. A legtöbb ember túléli a villámcsapást. A hegyekben azonban jobb, ha elkerüljük a zivatarokat. Először is ügyelni kell arra, hogy ne a terület legmagasabb pontján legyünk. A lehető leggyorsabban menjünk le a völgybe, vagy legalább egy nyeregbe. Ezt azonban nem lehet mindig megvalósítani, különösen a nemzeti parkokban, ahol a jelzett turistautakon kívül tilos a mozgás. Ha azonban életveszélybe kerülünk, sokszor nincs más lehetőségünk. Kerüljük a kiemelkedő tárgyak (oszlop, torony, elektromos távvezeték), barlangbejáratok, nyitott térségek, illetve vízfelületek közelségét. Nem ajánlott a fák, különösen a legnagyobb, magányos fák alatt menedéket keresni. Az erdőben próbáljuk meg megtalálni az alacsonyabban fekvő területeket. Szlovákia hegyeiben elég sok hegyi kunyhó és egyéb építmény, faház és pásztorszállás található, amelyekben menedéket találhatunk, és biztonságos helyen vészelhetjük át a vihart. Ezért jó ötlet, ha indulás előtt a térképen tanulmányozzuk a terepet, és megkeressük, hol találhatunk ilyen szükségmenedéket. A vihar előli egyik legjobb menedék az autó, amelyben akkor is 100 %-os biztonságban vagyunk, ha az autóba belecsap a villám.
Magashegyi túránál keressünk törmelékes kőzettel borított helyet magunknak. Amennyiben azonban a zivatar védtelen helyen, vagy pedig a törpefenyő zónában ér el bennünket, ajánlott leguggolni, és kezünket a térdünkre helyezve megvárni, amíg a vihar elvonul. A villám mindig a lehető legegyszerűbb utat keresi, legkönnyebben a kinyújtott végtagokon keresztül hatol be az emberi testbe. Közvetlenül a villámcsapás előtt sercegést vagy recsegést lehet hallani, és bőrünkön felállhat a szőr vagy bizsergést érezhetünk. Ha ilyenkor csoportban vagyunk, szóródjunk szét, és guggoljunk le úgy, hogy az egyes emberek között legyen 4-5 méter távolság. Ilyenkor, ha az egyik csoporttagot villámcsapás éri, a többiek segíteni tudnak rajta.
Azt se feledjük, hogy minden fémtárgy, mint pl. a sátorvas, a mobiltelefon akkumulátora, a fényképezőgép, vagy a fémből készült felszerelésünk mágnesként vonzzák a villámokat. A zivatarban történő telefonálás máig nagyon vitatott dolog, állítólag a mobiltelefon használata nem veszélyes (ezt azonban nem ajánlom kipróbálni). Felszerelésünket, különösen a fémből készült tárgyakat a lehető legtávolabb helyezzük el magunktól, de azért úgy, hogy feleslegesen ne áztassuk el.
Szlovákiában évente egy-két ember veszíti életét villámcsapás következtében. Sokan közülük azonban túlélték volna a villámcsapást, ha időben kaptak volna segítséget: mesterséges légzést és szívmasszázst. A villámcsapás elsődleges hatása az emberi szervezetre a szívmegállás, ahhoz ugyanis, hogy égési sérüléseket okozzon, túl gyorsan halad át az emberi testen. Az elektromos áram szívmegállást okozhat, károsíthatja az idegrendszert és az idegvégződéseket, azaz a villámcsapástól érintett személy különböző testrészekben fellépő fájdalmaz érezhet, melynek kezelése bonyolult és hosszadalmas.
Ne feledjük azonban, hogy a halálos villámcsapásnál sokkal veszélyesebb ez emberre a vihart kísérő felhőszakadás. A nagy mennyiségű víztől átázik a ruházatunk, melynek hatására gyorsan csökken testünk hőmérséklete, majd fellép a hypothermia. Ez nagy magasságban gyorsan kihűléshez, vagy akár halálhoz is vezethet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...