Schronisko na Hali Pysznej
Valaha tömegek jártak erre, ma gyakorlatilag nem látogatható. A Kościelisko-völgy (Dolina Kościeliska) felső részét képező Buja-völgyben (Dolina Pyszniańska) található, három tisztást magában foglaló Buja-szécs (Hala Pyszna) valaha a tátrai legeltetés egyik legjelentősebb központja volt. Lengyel nevét (Pyszna) a völgyet borító egykori buja növényzetről kapta, amely a helyi dialektusban buját jelent. A Bliszt (Błyszcz) és a Nagy-Köves (Kamienista) lábánál elterülő Buja-szécs egykor legendás hely volt a Tátrában, csakúgy, mint az egykor itt álló menedékház. Valaha ez volt a turisták és síelők egyik legkedveltebb célpontja, akik a Köves-nyergen (Pyszniańska Przełęc) keresztül a Nyugati-Tátra (Tatry Zachodnie) környező csúcsaira indultak.
![]()
A Lengyel Tátra Egyesület (PTT) Sí Szakosztályának menedékházát (Schronisko na Hali Pysznej) a Buja-szécsen (Hala Pyszna) építették fel 1909-ben. Ez volt az első, kimondottan a turisták kiszolgálása céljából épített menedékház a Kościelisko-völgyben. Kezdetben csak egy összetákolt kunyhó áll itt az erdő szélén, melynek állapota a karbantartás hiánya miatt gyorsan romlott. A menedékházhoz a Hámor-rétről (Smytnia Polana) csak egy erdei, a járművek előtt lezárt út vezetett. A turisták a hatalmas, kilogrammnyi súlyú kulcsokat Zakopanéban vehették át, majd a saját maguk által felhozott élelmiszereket fogyaszthatták a házban. A kunyhónak több ismert lengyel turista (pl. Zaruski és Oppenheim) és síelő is rendszeres vendége volt, akik a jó időben innen indultak az Ornakra (Ornak) a Blisztre, vagy a Nagy-Kövesre.
![]()
Már 1910-11-ben átépítették, majd 1936-ban úgy döntöttek, hogy kibővítik a menedéket, amely ezzel valódi menedékházzá változott. A felújított épület a maga idejében nagyon modern menedékháznak számított, melyet 1938-ban a neves síelő Stanisław Marusarz irányított. Különféle sportversenyeket szerveztek, melyek közül a legnépszerűbb talán a Köves-nyeregből történő lesiklás volt. Azokban az években a Köves-nyeregben vezetett egyébként az egyik legnépszerűbb jelzett turistaút, amelyet a turistákon kívül a csempészek, majd a II. világháborúban a Magyarországra induló legendás futárok is használtak.
A menedékház története a II. világháborúban ért véget. 1945 januárjában a menedékház környéke a németek és a szovjet partizánok közötti véres csaták színhelye volt. Ennek során találat érte a menedékházat, amely tüzet okozott, és teljesen elpusztította ezt a kultikus helyet.
A II. világháború után az illetékes hatóságok úgy döntöttek, hogy lezárják a Buja-völgyet a turisták előtt, amely ezután szigorúan védett területté vált.
1948-ban a Buja-szécsen leégett menedékház helyettesítése céljából az egykori menedékháztól biztos távolságra felépítették az Ornak menedékházat (Schronisko na Hali Ornak). Ma már csak az ott megvásárolható ajándéktárgyak emlékeztetnek a Buja-szécs egykori dicsőségére. A szécs ma elhagyatott hely – az egyik legvadabb terület a Tátrában, a medvék, szarvasok és más, vadon élő állatok birodalma. Jelzett turistaúton csak a Fenyves-tóig (Smreczyński Staw) merészkedhetünk be a völgybe, vagy pedig az Ornak gerincéről vethetünk egy pillantást a völgy mélyére, megcsodálva annak szépségét.
