Valaha tömegek jártak erre, ma
gyakorlatilag nem látogatható. A Kościelisko-völgy (Dolina Kościeliska) felső
részét képező Buja-völgyben (Dolina Pyszniańska) található, három tisztást
magában foglaló Buja-szécs (Hala Pyszna) valaha a tátrai legeltetés egyik
legjelentősebb központja volt. Lengyel nevét (Pyszna) a völgyet borító egykori
buja növényzetről kapta, amely a helyi dialektusban buját jelent. A Bliszt
(Błyszcz) és a Nagy-Köves (Kamienista) lábánál elterülő Buja-szécs egykor
legendás hely volt a Tátrában, csakúgy, mint az egykor itt álló menedékház.
Valaha ez volt a turisták és síelők egyik legkedveltebb célpontja, akik a
Köves-nyergen (Pyszniańska Przełęc) keresztül a Nyugati-Tátra (Tatry Zachodnie)
környező csúcsaira indultak.
A Lengyel Tátra Egyesület (PTT)
Sí Szakosztályának menedékházát (Schronisko na Hali Pysznej) a Buja-szécsen
(Hala Pyszna) építették fel 1909-ben. Ez volt az első, kimondottan a turisták
kiszolgálása céljából épített menedékház a Kościelisko-völgyben. Kezdetben csak
egy összetákolt kunyhó áll itt az erdő szélén, melynek állapota a karbantartás
hiánya miatt gyorsan romlott. A menedékházhoz a Hámor-rétről (Smytnia Polana)
csak egy erdei, a járművek előtt lezárt út vezetett. A turisták a hatalmas,
kilogrammnyi súlyú kulcsokat Zakopanéban vehették át, majd a saját maguk által
felhozott élelmiszereket fogyaszthatták a házban. A kunyhónak több ismert
lengyel turista (pl. Zaruski és Oppenheim) és síelő is rendszeres vendége volt,
akik a jó időben innen indultak az Ornakra (Ornak) a Blisztre, vagy a
Nagy-Kövesre.
Már 1910-11-ben átépítették, majd
1936-ban úgy döntöttek, hogy kibővítik a menedéket, amely ezzel valódi
menedékházzá változott. A felújított épület a maga idejében nagyon modern
menedékháznak számított, melyet 1938-ban a neves síelő Stanisław Marusarz
irányított. Különféle sportversenyeket szerveztek, melyek közül a legnépszerűbb
talán a Köves-nyeregből történő lesiklás volt. Azokban az években a
Köves-nyeregben vezetett egyébként az egyik legnépszerűbb jelzett turistaút,
amelyet a turistákon kívül a csempészek, majd a II. világháborúban a Magyarországra
induló legendás futárok is használtak.
A menedékház története a II.
világháborúban ért véget. 1945 januárjában a menedékház környéke a németek és a
szovjet partizánok közötti véres csaták színhelye volt. Ennek során találat
érte a menedékházat, amely tüzet okozott, és teljesen elpusztította ezt a
kultikus helyet.
A II. világháború után az
illetékes hatóságok úgy döntöttek, hogy lezárják a Buja-völgyet a turisták
előtt, amely ezután szigorúan védett területté vált.
1948-ban a Buja-szécsen leégett
menedékház helyettesítése céljából az egykori menedékháztól biztos távolságra
felépítették az Ornak menedékházat (Schronisko na Hali Ornak). Ma már csak az
ott megvásárolható ajándéktárgyak emlékeztetnek a Buja-szécs egykori
dicsőségére. A szécs ma elhagyatott hely – az egyik legvadabb terület a
Tátrában, a medvék, szarvasok és más, vadon élő állatok birodalma. Jelzett
turistaúton csak a Fenyves-tóig (Smreczyński Staw) merészkedhetünk be a
völgybe, vagy pedig az Ornak gerincéről vethetünk egy pillantást a völgy
mélyére, megcsodálva annak szépségét.
Forrás: http://portaltatrzanski.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése