Különösebb hegymászó ismeretek
nélkül is gyönyörű helyekre lehet eljutni a téli Tátrában. És itt ráadásul
olyan dugókkal sem kell megküzdeni,
mint az Alpokban. Nyár óta tervezgettük, hogy megmásszuk a Magas-Tátra
csúcsait, de egyre csak csúszott a program. Végül november végére sikerült
megszervezni egy három napos hosszú hétvégét, de addigra már leesett a hó a
hegyekben. Ez sem tudta azonban megtörni lelkesedésünket, csupán kicsit több
előkészületet igényelt az utazás.
Meleg kalács várt ránk minden reggel
Az egyetlen nagyobb beruházás, amit
egy ilyen túra előtt nem szabad kihagyni, a megfelelő téli bakancs beszerzése.
Húszezer forintért már kiváló vízhatlan lábbelit lehet venni, emellett még egy
dologra lehet szükség, túrabotra. A hegyről lefelé kaptatva ugyanis nemcsak a
térdeket tehermentesíthetjük, hanem a csúszós köveken nagyobb biztonságban is
lehetünk. A késő őszi túrázás több szempontból is ideális választásnak tűnt.
Még nem indult be a síszezon, de már nincs nyári turistaáradat, ami az árakon
is meglátszott. Ždiarban három éjszakára fejenként 25 euróért (7600 Ft)
lehetett szobát foglalni. Az árban a reggeli is benne volt, amely ráadásul
olyan bőséges és finom volt, akár egy négycsillagos szállodában. A választékban
a helyi ételek is megjelentek. Még melegen hozták minden reggel a szomszédos
pékségből a diós és mákos kalácsot. A faluban egyébként egymást érik a panziók.
A turizmus főként a síelőkön alapul, így – mivel még nem volt elegendő hó a
nagyüzemhez – egy kicsit kihalt volt a település. Szállásunkon rajtunk kívül
csak magyarok voltak. Igencsak népszerű nálunk a Budapestről 3-3,5 óra alatt
elérhető hegyvidék, ami azon is lemérhető, hogy a legtöbb étteremben magyarul
is feltüntették a menüt.
Ide csak autóval érdemes jönni
Csütörtökön éjfélkor érkeztünk meg,
a sötétségben fel sem tűnt, milyen gyönyörű tájon járunk. Ráadásul a GPS-ünk és
a telefonos térképeink sem tudták megmutatni, hol is van a szállásunk. A
legalább öt kilométer hosszú faluban mindössze egyetlen utcanév volt, amely
megegyezett a falu nevével, így aztán tettünk néhány kört, mire megtaláltuk a
szállást. Sajnos autó nélkül igencsak körülményes a Magas-Tátrába eljutni. Bár
Poprádtól indul a tátrai kisvasút, egy napba is beletelik, míg Miskolcon és
Kassán át eljuthatunk ide. Mivel a Tátra természetvédelmi terület, Szlovákiában
a tél beköszöntével a magashegyi utakat és a csúcsok jó részét lezárják a
turisták elől. Első célpontunk ezért az egyik legmagasabban fekvő, még
elérhető menedékház volt az Ótátrafüredről induló turistaúton. Már a parkolónál
akadt kéretlen segítőnk, a reggeli italadagja után egy helyi lakos mindenképpen
útba akart igazítani, bár a szlovákon kívül semmilyen nyelven nem tudott. Ennek
ellenére lelkesen magyarázott, mi pedig végül megértettük, hogy a hegyi vasút
aznap nem működik, és azt is megtudtuk, merre kell mennünk az egyébként
látványosan kitáblázott turistaúton. Igencsak limitált szlováktudásunkkal
többször megköszöntük a segítséget, de ő csak nem eresztett minket, minden arra
jövőtől érdeklődött, ki tud magyarul a segítségünkre lenni.
