2014. október 15., szerda

Szerencsés kimenetelű baleset a Krivánon

Október 12-én Bodnár Gábor, a www.magas-tatra.info oldal olvasója az alábbi, szerencsés kimenetelű tátrai balesetről szóló leírást küldte el nekem. A baleset személyesen vele történt meg egy nappal korábban, a Kriván csúcsáról lefelé menet. A leírást az eset résztvevője, és a magam szándéka szerint is okulásképpen teszem közzé, hiszen mint a levélből kiderül, túráink során nem csak szubjektív, de objektív veszélyeknek is ki vagyunk téve, és ez nem feltétlenül az időjárási körülményeket jelenti… Olvasónk levelét változtatás nélkül közlöm.

„Október 11-én, 13:00 óra körül már lefelé jövet a Krivánról, de még közvetlenül a csúcs alatti meredek részen, ahol olyan vályúszerű sziklás képződmények vannak történt az eset. Szombaton ott túráztunk, és mint mindig rengeteg ember közlekedett le s föl a hegyen. Én próbáltam tartani azt bizonyos 3-4 méteres távolságot, csak arra nem számítottam, hogy majd hátulról bombáz le egy kb. 130 kg-s tagbaszakadt ember. A már említett vályú után épp az nézegettem, hová kellene biztonságosan lépni azon a meredek részen, amikor a hátam mögül kiáltást és kőomlás szerű robajt hallottam. Egyből átvillant az agyamon hogy vagy egy nagy kő zuhan, csúszik lefelé vagy egy ember. Nos, ez utóbbi volt. Ahogy a hangra kissé lehajolva, félig, negyedig megfordulva a szemem sarkából már csak egy piros dzseki alját és egy lábat láttam, a következő pillanatban pedig egy hatalmas csontrepesztő ütést a fülem mögött alul a hátsó koponya részen, és már repültem és szaladtam lefelé a meredek sziklán. A „nézők” elmondása szerint olyan volt, mintha breaktáncoltam volna a sziklán, mivel próbáltam nem lerepülni, hanem elfeküdni a meredek sziklán! Nos mivel most itt írom a  levelet, jelentem ez sikerült. Sikerült kitárt karokkal rávetődni, esni egy olyan tányérforma sziklára és az ütközéstől számított 4 méterre megállítani (az isten tudja mi lett volna ha nem…) az esést, zuhanást. Aki nekem ütközött, fejjel előre jött lefelé (először zuhant aztán csúszott) a „nézők” szerint megbotlott, csak nem orra esett (mivel ott túl meredek a szikla), hanem repült lefelé... Ha nem rám esik, vagy ütközik, fejjel előre száguldva nem sok esélye maradt volna. Nekem is az volt a szerencsém, hogy a zajra azonnal hátra fordultam (ahogy fent írtam) és az a hatalmas lefejelés részben elcsúszott a fejemen! Tényleg az volt, mert a csontok, ízületek csak úgy ropogtak, még most is a fülembe cseng, és kicsit még most is fáj a helye. Ha ezt nem teszem, (teljesen telibe kap ill. fejel le hátulról) akkor valószínűleg nem tudtam volna valamennyire sem korrigálni a hirtelen lökést! Tulajdonképpen az ijedtségen kívül más bajom nem lett a „támadó” viszont kicsit megszédült, miután összeütközött velem, enyhe kis agyrázkódást szenvedhetett, mert nem bírt talpon maradni. Az ütközés után felállt, de annyira szédült, hogy összeesett. Nem tudtunk vele beszélni, mivel nem tudok szlovákul, de a társai ápolgatták, míg jobban nem lett.
Nos, mi ebből a tanulság? A balesetet elkerülni nem lehet, de felkészülhetünk rá, hogy csökkentsük a sérülés veszélyét, jelen esetben mondjuk egy sisakkal.”

Lejegyezte: Bodnár Gábor; Fotó: Zajo

7 megjegyzés:

  1. A sisakos megoldás nekem is többször eszembe jutott már, mivel egyszer egy zuhanó kő esett a fejemre, nagy szerencsém volt, hogy éppen csak súrolta, és nem pont a fejem tetejére esett!

    VálaszTörlés
  2. egy ponton túl nem érdemes túlbiztosítani mindent, ilyen alapon az utcán is járhatnánk sisakban. szerencsére jól alakult a történet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én inkább a sisak használatára biztatnék mindenkit a csúcsokról le és felmenet ,olyan részeken ahol felettünk mások is mozognak és törmelékes a szikla,illetve kitett biztosított vagy nem biztosított utakon,sokan megúszhatnák sérülés nélkül, s talán nem lenne végzetes a baleset,botlás!!! A 2500m-es tátrai csúcsokat mássza boldog-boldogtalan,érdekes hogy a Triglav 2864m-es csúcsára menet az volt a ritka ha valakin nem volt sisak,valahogy természetes és nem "ciki'!!!

      Törlés
  3. Egy ponton túl valóban felesleges túlbiztosítani, de mikor biztosítunk túl? Akkor ha viszünk sisakot a túrára és nem potyog a fejünkre kő és nem botlunk meg akkor túlbiztosítottunk? Másik esetben a fejünkre esik a kő és megbotlunk, viszont a sisak megvéd akkor nem biztosítunk túl? Ennek ellenére én sem vittem magammal most sisakot és nem is fogok az egyszerűnek ígérkező túrákra! Számtalan túráimon egyiken sem használtam csak a nehéz és fárasztó Orla Perc-re a Deubel útjára és a Rysy-re a lengyel oldal felől vittem sisakot. Pedig ha belegondolunk hányszor olvassuk hogy: " fejsérülés miatt a helyszínen... vagy az élettel összeegyezhetetlen fejsérülést..... vagy könnyű fejsérülést szenvedett de később a kórházban .....vagy fejsérülés miatt lebénult.......! Végül is csak 280 grammról van szó amit néha vagy mindig viselnünk kéne! Kérdés, lehet-e grammokban mérni az életet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az idény kezdetén voltam a Krivánon, mivel nem ismertem a hóviszonyokat, vittem magammal vasat, csákányt, sisakot. egy rövid havas rész volt, az is ki volt járva, maradt minden a hátizsákban. mindenki saját vérmérséklete szerint döntse el mikor vesz sisakot, cikinek nem érzem, sokat melózom benne, a maiak már könnyűek, kényelmesek. ettől függetlenül igyekszem ott felvenni, ahol indokoltnak tartom.
      megbotlani meg bárhol lehet.

      Törlés
    2. A gond az hogy csak az vásárol sisakot aki gyakran jár a hegyekbe és komolyabb utakba is belekóstol illetve járja azokat télen is,eddig én sem vittem magammal a Tátrába,de télen főleg célszerű lenne egy csúcs -hágómászásnál,a Triglavon viszont leteszteltem,könnyű,észrevétlen a fejen és biztonságot ad!

      Törlés
  4. Valamelyik télen az Alacsony-Tátrában pont azért történt halálos baleset, mert egy síelő elsodort egy másik sielő (felvonón lévő?) nőt, s mindketten meghaltak.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...