2014. augusztus 17., vasárnap

Kelety Gusztáv – Tátrai táj vízeséssel

A tájkép önállósulását jelző hazai leíró-topografikus látképstílust az 1830-as évek végétől váltotta fel a veduta műfaján túlemelkedő tájképfelfogás. Id. Markó Károly és Barabás Miklós útmutatása nyomán a század közepétől virágzott fel a tájképfestészet, melynek romantikus, szenvedélyes felfogásában születtek Kelety Gusztáv (1834-1902) tájképfestő tájképei.
A magyar romantikus tájfestészet legfontosabb jellemzője, hogy a természeti élmény átélésére ösztönöz, és ezért legszívesebben a hazai táj regényes részleteit, így a magas hegyeket, a vízeséseket, a Balatont, vagy a szabadságvágyat kifejező végtelen alföldi rónaságot, a pusztát  ábrázolja.
A nemzeti érzésű romantikus tájképfestészet jeles képviselője1860 körül számos előkészítő tanulmány után aprólékos precizitással festette meg gondosan komponált „Tátrai táj vízeséssel” címen ismert művét (olaj, vászon, 126 x 105 cm). A fenséges Tátra a magyar tájfestők számára a haza jelképévé vált a XIX. század közepe táján. A párában úszó, hatalmas magasságokkal hívogató tátrai táj lenyűgöző szépsége magával ragadó módon tárul szemünk elé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...