A Furkota-csúcs egykori útja

Kilátás a Furkota-csúcsról

A Magas-Tátrában jelenleg hét olyan csúcs van, amelyre jelzett turistaúton fel lehet jutni. Néhány évtizeddel ezelőtt még nagyobb volt ez a szám, hiszen a ma már turisták által nem látogatható Furkota-csúcsra is jelzett ösvény vezetett. A XX. század közepén a Lorenz-hágón még nem volt kiépítve a ma használatos láncos út, a Malompataki- és a Furkota-völgyet összekötő mai sárga jelzés mindkét völgyben a völgyzárlatban ért véget, a Furkota-völgyben a Furkota-csúcson (egyes kalauzok szerint a Felső-Wahlenberg-tónál), a Malompataki-völgyben a Szentiványi-tónál.

1917 – dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra részletes kalauza”.

A kalauz a 204. oldalán foglalkozik a Furkota-völgy átjáróival, azonban sem a kalauzban, sem a mellékelt térképen nincs megemlítve, illetve megrajzolva, hogy a Furkota-csúcsra abban az időben bármiféle turistaút, ösvény vagy csapás vezetett volna. A térképmelléklet jelmagyarázata szerint viszont „csapás” kötötte össze a Felső-Wahlenberg-tavat és a Malompataki-völgyben található Szentiványi-tavat, mégpedig a Lorenz-hágó nyílásán keresztül.

1931 – dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra”

A kalauz 75. és 76. túraleírásában szerepel a Furkota-csúcsra vezető túra leírása. Ebből az derül ki, hogy a II. világháború előtt már jelzett ösvényen lehetett felmenni erre a könnyen megközelíthető csúcsra. A kalauzhoz sajnos nem mellékeltek a turistautakat is ábrázoló térképeket, így csak a leírt magyarázatra szorítkozhatunk. A 75. túraleírásban ez olvasható (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):

„A Szentiványi tótól lassan balra tartunk és a völgy nyugati oldalán emelkedünk felfelé a Lorenzhágó törmelékes lejtőjén, melynek a térképen közölt 2314 m magassági adata tulajdonképpen a Nagyszoliszkó és Furkotacúscs közötti gerinc legmélyebb pontjára vonatkozik, azonban a hágónak sok nyílása közül, melyek csak apró sziklabütykökkel vannak egymástól elválasztva, a j. oldaliak (É) képezik a kényelmesebb átjárókat a Furkotavölgybe… A legészakibb hágónyílásból törmeléken könnyen elérhetjük a közeli Furkotacsúcsot (10 p.)….”

A következő, 76. túralírás ezekkel a mondatokkal fejeződik be:

„A Felső Wahlenbergtótól meredek törmeléklejtők húzódnak fel úgy a Lorenzhágóba (½ ó.) és a Furkota-csúcsra (20 p.), mint az utóbbitól Ny fekvő Furkotahágóba, melyet ½ ó. alatt érhetünk el.”

1960 – „Vysoké Tatry – správa geodézie a kartografie na Slovensku”; szlovák nyelvű turistatérkép.

A térképen a Lorenz-hágó és a Furkota-csúcs egymáshoz való közelsége miatt nehezen kivehetőek a részletek, de úgy tűnik, mintha a Szentiványi-tótól a Lorenz-hágóba vezető sárga jelzés tenne egy kis kunkort északra, a 2405 méter magasságúnak jelzett Furkota-csúcs felé. 

1965 – Jožo Šimko: „Magas-Tátra”; Budapest, Sport Kiadó, második javított és bővített kiadás (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és Tárnok Árpád). Melléklete: „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák és magyar nyelvű térkép.

Ezen a térképmellékleten az látható, hogy a Furkota-völgyben sárga turistajelzés vezet az Osztra és a Furkota-csúcs között található Furkota-hágóba, a Malompataki-völgyben pedig szintén sárga turistajelzés vezet a Lorenz-hágóba, a két sárga jelzés azonban a térkép tanúsága szerint nincs összekötve egymással. A kalauz 23. számú túrája az alábbiak szerint írja le a Furkota-csúcsra vezető turistautat:

„A Furkota-csúcsra (2405 m). A Felső Wahlenberg-tóig a 21. sz. terv szerint, a Lorenz-hágóig a 22. sz. túraterv szerint. A Lorenz-hágótól északnyugati irányban minden nehézség nélkül elérhetjük negyedóra alatt a csúcsot.”

1969 – dr. Vladimír Ademec: „A Magas-Tátra”; Pozsony, fordította Kelecsényi Tibor.

A Furkota-völgyet ábrázoló térképrajzon az látható, hogy a Lorenz-hágón át vezető sárga jelzésű turistaút köti össze a Furkota-völgyet a Malompataki-völggyel. Ez ugye ma is így van, ami érdekessége ennek a kézzel rajzolt térképvázlatnak, hogy egyrészt a Furkota-csúcs bár rajta van, de jelzett turistaút nem vezet oda, másrészt a sárga jelzésű útvonal a mai nyomvonalnál lényegesen jobban megközelíti a Furkota-hágót, szinte keresztezi a Furkota-csúcs déli lejtőjét. A völgy túráit bemutató szövegrészben az alábbiakat olvashatjuk erről:

„A Furkota völgyön sárga jelzésű út halad felfelé, mely a Wahlenberg tavak fölé kanyarodva a Furkotský štít csúcs alatt a Bystré sedlo nyergen keresztül a szomszédos völgybe, Mlynická dolina-ba vezet.”

1978 – dr. Vladimír Adamec és Radek Roubal: „Magas-Tátra turistavezető”; Pozsony, fordította Jolana Protičová; első magyar nyelvű kiadás, szlovák nyelven 1972-ben jelent meg először, majd 1974-ben és 1977-ben ismét.

A Furkota-völgyet leíró részben az alábbiakat olvashatjuk:

„A völgyön át jelzett ösvény vezet a Bystré sedlora és tovább a Mlynická dolinába. A Bystré sedlóról az ügyes turista felmászhat a csúcsra, a Furkotský štítra, esetleg tovább haladva a gerincen a nem messze emelkedő Hrubý vrchra is (visszatérés ugyanazon az úton!)”

1978 – „Vysoké Tatry – súbor turistických máp”; szlovák nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása.

Itt kissé elnagyoltan van jelezve a Lorenz-hágó és a Furkota-csúcs közelében vezető turistaút. Alaposabban megnézve az látható rajta, mintha a sárga jelzés felvitt volna magára a csúcsra is.

1990 – „Vysoké Tatry – letná turistická mapa”; nyári turistatérkép.

Ugyanez az elnagyolt jelzés látható ezen a turistatérképen is, így azt gondolhatjuk hogy a csúcsra talán még 1990-ben is fel lehetett jutni.

A fenti kronológia alapján a Furkota-csúcsra vezető sárga jelzésű turistautat a korábban bemutatott egykori turistautaknál talán valamivel később szüntették meg, az egykori sárga jelzés nyomait mindenesetre még napjainkban is meg lehet találni néhol a Lorenz-hágó irányából a csúcsra vezet lejtő szikláin.

Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai nemzeti Parkhoz (TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.

Figyelem: a Furkota-csúcsra napjainkban nem vezet jelzett turistaút. Bár a Lorenz-hágóból elérhető közelségűnek tűnik, és a kitaposott ösvény is jól felismerhető, a TANAP előírásai szerint a csúcsra turisták nem mehetnek fel! Amennyiben valakinek tudomása van a turistaút megszüntetésének pontos dátumáról, esetleg akkori indoklásáról – akár magyar, akár szlovák nyelven – nagyon megköszönném, ha megosztaná azt az oldal olvasóival, vagy elküldené nekem az ismert elérhetőségeimre.

Összeállította: Tátraturista, Fotó: Milena Konôpková