2013. február 22., péntek

A Szepesség és a Magas-Tátra


1886 és 1901 között jelent meg a Magyar Királyi Államnyomda kiadásában „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” című, a nagyközönség számára népszerűsítő stílusban írt összefoglaló mű az Osztrák–Magyar Monarchia földrajzáról, állat- és növényvilágáról, történetéről és néprajzáról. 21 kötetéből 7 foglalkozik a korabeli Magyarországgal (Általános rész, Alföld, Budapest, Dunántúl, Felső-Magyarország I–II., Erdély és a szomszédos hegyvidékek). Színvonaluk egyenetlensége és tudományos igényük hiányának ellenére a magyar népi kultúra első összefoglalási kísérletét nyújtják, egyes néprajzi fejezetei forrásértékűek.

Az alábbiakban a sorozat XVIII. kötetében (a Magyarországgal foglalkozó VI. kötetben) 1900-ban megjelent „A Szepesség és a Magas-Tátra” című fejezetnek a Magas-Tátrát bemutató része olvasható, eredeti helyesírással, Horvay Ede tollából. A fejezet teljes anyagát a szerző Weber Sámuel és más szepesi írók közreműködésével állította össze.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben – A Szepeség és a Magas-Tátra (részlet)
Felső-Magyarországnak egyik legszebb és legérdekesebb része a Szepesség, az a nagyszerű hegyvidék, melyet mint közigazgatási terűletet Szepesmegyének nevezünk. Szepesmegye Magyarország éjszaki részén ott fekszik, a hol az Éjszaknyugati Kárpátok végső és legmagasabb szakasza, a Középponti Kárpátok, az Éjszakkeleti Kárpátok lánczolatával érintkezik. Szepes, 3.665 négyszög kilométernyi kiterjedését tekintve, az ország kisebb megyéi közé tartozik, de tájképi szépségekben egyike a leggazdagabbaknak. Mindenfelé hegyek és völgyek váltakoznak rajta. Legnagyobb völgyei a Poprád, Hernád és Göllnicz folyók völgyei. Legalacsonyabb fekvésű része a Hernád völgyének legkeletibb szakasza (288 méter); legmagasabb emelkedése pedig éjszaknyugaton van a Bialka, Dunajecz és Poprád folyók alkotta nagy háromszögben: a Magas-Tátrából égnek meredő Gerlachfalvi csúcs (2.663 méter), melyet 1896-ban az ezredévi ünneplés emlékére Ferencz József csúcs névre kereszteltek.
A Középponti Kárpátok legmagasabb hegytömege, a Magas-Tátra, csaknem egészen a megye terűletébe esik és annak éjszaknyugati részét foglalja el. A megye délnyugati és déli határa az Alacsony-Tátra éjszaki lejtője felé vonúl. Ettől keletre a Szepes-Gömöri Érczhegység és a Kassai Erdőnek éjszaki nyúlványa, a Branyiszkói hegység emelkedik a megye keleti szélén, míg éjszakon a Szepesi Magura a mészkőszirtes Pienineket köti egybe a Bélai mészalpesekkel és a Magas-Tátrával. A Magurától indúlnak ki Sáros felé az Éjszakkeleti vagy Erdős Kárpátok lánczolatai. A fölsorolt hegységektől kerített s a megye keleti oldalán terjedő nagy geologiai medenczének közepét a Lőcse-Lublói hegység foglalja el. Az éjszak felé óriás homorú ívet alkotó Középponti Kárpátokat, mint az Alacsony-Tátrát is, az jellemzi, hogy dél felől hirtelen nagy meredekséggel emelkednek ki az aljukban elterűlő medenczékből.
Uralkodó kőzet és alakúlat tekintetében a Középponti Kárpátokat négy csoportra szokás fölosztani. E csoportok: 1. a mészköves-dolomitos Chocs-lánczolat Liptóban, 2. a gránit- és gnajsz-tömegű liptó-galicziai rész, 3. a legnagyobb részt gránitból álló Magas-Tátra; 4. a homokkőből álló Szepesi Magura, melyet délről a Bélai mészalpesek és éjszakról a Pieninek szirtvonúlata kisérnek.
Legjellemzetesebb része a Középponti Kárpátok lánczolatának a Koprova-völgytől keletre a Kriván-csúcscsal kezdődő Magas-Tátra, melynek éjszakkeleti határán a Bélai mészkő-havasoknak 2.062 méter magas Bolond Gerő (Thörichter Gern) nevű csúcsa áll őrt a Poprád völgyéből a Bialka folyóhoz vezető Kotlin-Zsdjári völgy és hágó fölött. Legremekebb látvány a Magas-Tátra délről, példáúl Poprád városa felől. Óriási bástyafalként mered föl előttünk a lassú emelkedésű Poprád menti fönsík éjszaknyugati széléről s hatása annál nagyobbszerű, mivel nincsenek előtte alacsonyabb előhegyek, hanem minden átmenet nélkül egyszerre szökken föl a tövében elterűlő lapályból. A zordon méltóságú hegytömeg alsó lejtőit kékbe játszó sötétzöld fenyvesek borítják, melyek közűl a különböző fürdőtelepek épűleteinek tetői, erkélyes tornyai tekintgetnek le felénk, míg a szirtfalazat felső része egymás mellé sorakozó, égig érő, kopár, néha nyáron is hótakarta ormokban végződik. Az egészet a tompa Szalóki csúcs (2.453 méter) egy keleti és egy nyugati félre osztja. Mind a kettőben csúcs áll szemben csúcscsal és völgy völgygyel, mintha részarányosan akarta volna a teremtő kéz e remek alkotását tagolni. Közelsége miatt a Szalóki csúcs látszik a legmagasabbnak, melyhez jobbról is, balról is alacsonyabb, de merészebb alakú szirtek csatlakoznak. A köztük tátongó keresztvölgyeknek össze-vissza szakgatott oldalain itt-ott fehér vonalként húzódik egy-egy hósáv, a mint jobbról kivált a Lomniczi csúcsnak valóban festői csoportjánál, balról pedig a hegyes végű Ferencz József csúcs lejtőin láthatjuk. A hegyláncz két szárnyán a lejtők hosszan elnyúlnak s töveikkel a Poprád és Vág völgyeibe olvadnak.
A Magas-Tátra vidékeit úgy ismerhetjük meg legjobban, ha példáúl Poprád-Felka vasúti állomástól Felka és Nagy-Szalók községeken keresztűl a Szalóki csúcs alatt fekvő Ó-Tátrafüredre s onnan a Tarpatak vadregényes völgye felé haladunk, hol már glecserképződményekre is akadunk. Ó-Tátrafüred ugyanis egy régibb korú morénaterűlet déli szélén fekszik (1.017 méter), a mely onnan éjszakkelet felé (Tátra-Lomniczig) húzódva, körűlbelől 4 1/2 kilométer szélességben 50–100 méter magas dombokat alkot. A mikor Tátrafüredtől éjszak felé az 1.280 méter magas Tarajkára értünk, a hajdani két hatalmas ágból egyesűlt tarpataki glecser déli oldalmorénáján állunk. Ennek a poprádi síkság felé eső lejtőjén látható, lazán egymásra halmozódott gránitsziklákat, az úgy nevezett vándorköveket is a glecser hordta ide. A Tarajka éjszaki lejtőjén van a tarpataki szálló, melyből rendkivűl szép kilátás nyílik a vele átellenben meredő Lomniczi csúcsra és a Közép-oromra. Innen éjszak felé a hómezők szűlte Tarpatak hideg völgyébe érünk, a hol a szilaj hegyipatak medrének számos lépcsőzetén vad zúgással omlik fokról fokra a mélységbe; ezüstcsillogású tajtékja magasra szökken föl, a mint a leomló hullámok a simára csiszolt sziklatömbökre csapódnak. Odább a völgy baloldalán, 1.300 méter magasságban egy hosszan elnyúló kősánczot látunk, majd a legfelső, 40 méter magas Óriás zuhatagnak meredek lépcsőjén jobbra betérünk a Kis-Tarpatak völgyébe. Keresztűl haladunk egy vad csermely öntözte s hajdan tófenékűl szolgált szép havasi réten, s mesterséges kőösvényen a 400 méter magas Tófalon áthatolva, a morgák és az óvatosan legelésző zergék hazájában az Öt-tónak (2.011 méter) egymás mellett és fölött csillogó tükreit látjuk magunk előtt, a melyek mögött a Jégvölgyi csúcs óriási sziklafalai merednek föl. A Magyar Turista-egyesűlet itt építtette 1899 nyarán a Magas-Tátrában eddig legmagasabban fekvő házat, a Téry-menedékházat. Az Öt-tó alatt Tófaltól jobbra térve, a meredek s hol gyepes, hol pedig törmelékes lejtőn a lomniczi gerinczre (2.200 méter) kapaszkodunk föl, azután meredek sziklalejtőkön, majd lánczokba kapaszkodva a kopasz szirtek keskeny párkányain 2 1/2 óra múlva a Lomniczi csúcsra (2.634 méter) érhetünk. A csúcsnak keskeny tarajáról, a melyen alig fér el öt ember, pompás kilátás nyílik dél felé a napfényes Poprád völgyére s annak számos falvaira és városkáira, éjszak felé a hegység belsejébe s azontúl Galicziába, egészen Krakóig. A Poprád és Vág felső völgye felé némileg korlátozza kilátásunkat a nyugaton és délnyugaton emelkedő Jégvölgyi és a Ferencz József csúcs, de bő kárpótlást nyújt alattunk az Öt-tó katlana, a melyben a vizek csak apró tócsáknak látszanak. Az utóbbi csúcstól balra kibontakozik a Közép-orom, a Szalóki csúcs és a Bibircs, míg éjszakon a Vörös- és Fehér-tó katlanain túl a Bélai mészkő-hegyek fehérlő sziklái között világos zöld legelőket és sötétzöld erdőket látunk a messze távolban. Síri csend honol körűlöttünk; életnek nyoma sincs. Ott hagytuk a Tarpatak völgyében 1.303 méter magasságban a Zerge-szállót, annyi természetkedvelő megszálló helyét, ott a fenyű határát (1.550 méter) és az áthatatlan sűrűségű törpefenyűövet (1.900 méter), ott a magasabban fekvő völgyek élénk színű virágait, a gránitfalak oldalán tenyésző csenevész zúzmókat és moszatokat. A szürke sziklatömkeleg mély csöndjét itt legfölebb az éles szirtekbe ütődő hideg szél sivítása zavarja meg, a mely a csúcs éjszaki függőleges oldalán a borzadalmas mélységű Vörös- és Zöld-tó katlanaiból fölgomolygó hideg ködpárákat mind magasabbra sodorja, arra intvén a vakmerő hegymászót, hogy térjen vissza az emberlakta völgybe. A Lomniczi csúcsnál még szebb kilátó pont a Tengerszem-csúcs, melyről majdnem az egész Magas-Tátra belátható.
A hegység fő gerinczén emelkedő kiválóbb csúcsok nyugatról kelet felé: a Menguszfalvi (2.437), a Tengerszem-csúcs (2.503), a Tátra-csúcs (2.565), a Jégvölgyi (2.629), a Zöldtavi csúcs(2.532). A déli mellékágukon vannak a Kriván (2.496), a Szolyiszko (2.414), a Koncsiszta (2.540), a Ferencz József csúcs (2.663), a Bibircs (2.492), a Szalóki csúcs (2.453), a Közép-orom (2.440), a Lomniczi csúcs (2.634). Az éjszaki részen nevezetesebbek: a Svinnicza (2.306), a Kozi vierch (2.295), a Zsabie (2.252), a Granat (2.232), a KrzyŸne (2.151), a Siroka (2.221 méter).
A Tátra nevezetesebb völgyei közűl délre nyílnak: a Koprova, a Furkota és Mlinicza (a Fátyol-vízeséssel), a Menguszfalvi, melyben a Poprád folyó ered, a Batizfalvi, Felkai, Tarpataki, Zöld- és Fehér-tavi völgyek és az Elűlső-Rézaknák völgye. Éjszak felé nyílnak: a Szucha voda, Roztoka, Bialka, Poduplaszki, Javorova és a Hátúlsó-Rézaknák völgye.
A tátrai tavak még az alpesiekhez mérve is igen magas (1.350–2.154 méter) fekvésűek. Számuk 119; ebből 80 esik a déli, 39 az éjszaki oldalra. Ez utóbbiak között találjuk a legnagyobbakat: a galicziai Nagy-tavat (34.8 hektár; mélysége 78 méter) és a híres Halas-tavat. A déli oldalon legnagyobb (20.4 hektár) és legmélyebb (21 méter) a gyönyörű Csorbai tó Liptóban, a melyet Csorba vasúti állomásról fogaskerekű vasúton 36 percz, gyalog 1/2 óra alatt érhetünk el. A magasabb fekvésű tavak közűl említendők: a Wahlenbergi, a Poprádi (6.9 hektár), a Batizfalvi, a Hinczói, a Jeges-tó, az Öt-tó, a Felkai és a Zöld-tó (0.5 hektár). Ezeket a beléjök omladozó törmelék egyre kisebbíti, mélységüket csökkenti, a mihez a lefolyás medrének folyton fokozódó kivájódása is hozzájárúl.
A Magas-Tátra déli és délkeleti oldalainak kényelmes körűljárására a Magyarországi Kárpát-egyesűlet fáradozása és a megye áldozókészsége által létre hozott s újabban állami kezelésbe átment azon pompás szekérútat használjuk, a mely 36 kilométernyi hosszúságban köti össze a hegység oldalában épűlt szebbnél-szebb fürdő- és nyaraló-helyeket a Csorbai tótól Barlangligetig. Nyugati részét Tátrafüredig Klotild-útnak, az onnan Barlangligetig menő éjszakkeleti részét Mária Terézia-útnak nevezik. Az útnak 600 méternyi esése van. A hegyóriásoknak a Poprád völgyéből merészen feltörekvő hátai, a zúgó hegyi patakoknak magasan a harántgerinczek közé fölynúló, törmelék födte mély medrei ritka szépségekkel környezik e kígyódzó hegyi útat, mely hol fátlan, de havasi fűvel annál sűrűbben benőtt hegyoldalakon, hol sűrű fenyves völgyzugokon, a Poprád síkja felé rohanó patakok medrei fölött visz Tátrafüred és onnan Barlangliget felé.
Ezen az úton a Csorbai tótól elindúlva, a Menguszfalvi völgy nyugati szélén, a Mlinicza hídjánál átlépünk Liptóból Szepesmegye terűletére s itt a Klotild-út középső szakaszánál szép fenyves közepette egy csinos telepre bukkanunk. Ez Felső-Hági, a hol Máriássy Ferencz nagybirtokos a széltől védett hegyoldalban nagyobb szállóházat épített. Ugyanő állíttatta helyre a pisztrángtermő vadregényes Poprádi tónál (1.513 méter) a Magyar Kárpát-Egyesűlet egykori menedékházát az ott sűrűn megfordúló látogatók kényelmére. Felső-Hági utóbbi időben az erdőterűlettel együtt Hohenlohe herczeg birtokába ment át, ki a telepet egy 24 szobás lakóházzal bővítette. Felső-Hági alatt egy sugárút végső pontjánál, igen kies erdei környezetben emelkedik zuhogó hegyi patak mellett Máriássy Ferencz emeletes nyaralója. Felső-Hágin túl útunk az erdőöv alsó széléhez közeledik, s mikor a Ferencz József csúcs alatt, a Felkai völgy meredek homlokmorénáihoz érkeztünk, ezek lábánál egy újabb nyasralótelepet találunk. Ez a pompás környezetéről találóan elnevezett Széplak (993 méter); tulajdonosa Weszter Pál. A Felkai völgybe, a mely dúsan tenyésző havasi virágairól elnevezett Virágos Kertjéről, Felkai és Hosszú taváról, a Felkai tó mellett álló kényelmes Sziléziai menedékházáról (1.678 méter) s merészen a hegyi ösvény fölé hajló Gránátfaláról méltán híres, valamint a közeli hegyóriásokra (Ferencz József csúcs, Bibircs, Kis-Viszoka, stb.) Széplakról szoktak indúlni a turisták. Innen 3 1/2 kilométernyi távolságra a Szalóki csúcs védett déli alján a Tátra legrégibb és leghíresebb fürdőtelepeit: a három Tátrafüredet érjük.
Legelőször Új-Tátrafüreden haladunk át, e dr. Szontágh Miklós által 1876-ban alapított fürdőn, a hol sűrű fenyvestől szegélyezett és csörgedező patak által öntözött havasi kertben áll egy szanatórium és hidegvíz-gyógyintézet, a melyek köré 38 épűlet sorakozik. Ezek között van 12 magánnyaraló. E 992 méter magas fekvésű kies telep téli tartózkodásra is be van rendezve és 22 év óta gyűjtött megfigyeléseivel nagy szolgálatot tett a Magas-Tátra meteorologiájának.
Új-Tátrafüred tőszomszédságában van 1.017 méter magasságban Ó-Tátrafüred, a tátrai fürdők őse, a hol Mühlenbach község határában üdítő szénsavas források körűl, jelenleg a szepesi hitelbank tulajdonában levő 20 lakó- és szállóház csoportosúl. Az ó-tátrafüredi nyaralótelepet 1797-ben gróf Csáky István alapította, a róla nevezett Csáky-forrás gyönyörű környékén három kis lakóházat és kápolnát építvén. E kicsiny magból nőtte ki magát a mai nagy hírű fürdőhely. A Poprád-Felkáról ide jövő s innen a Tarpatak vadregényes völgyébe, valamint a bélai barlanghoz és a Csorbai tóhoz vezető útak itt találkoznak. A telep éjszaknyugati részén van a Császka György által szepesi püspöksége idejében épített római katholikus templom s ettől kissé följebb Klotild főherczegnőnek szép parkban emelkedő díszes nyaralója, a melynek 1895 július havában boldogúlt Erzsébet királynénk is vendége volt.
Ó-Tátrafüredről jól gondozott erdei úton 15 percz alatt a szépen fekvő Tátra-kilátó nevű vendéglőhöz érünk. Miután itt a Poprád és Hernád völgye által övezett Lőcse-Lublói hegyvidék festői látványában gyönyörködtünk, délkelet felé folytatjuk sétánkat s újabb 15 percz múlva a Darafőző-nek nevezett szénsavas forrásáról és lápfürdőjéről híres Alsó-Tátrafüredre jutunk. Ezt a 888 méter magasságban havasi legelők, fenyvesek s nagy kiterjedésű lápföldek összeszögellésénél levő fürdőtelepet a késmárki bank alapította 1881-ben.
A három Tátrafüred a Nagy-Szalóki csúcsnak napfényes, szél ellen védett, menedékes lejtőjén, szálas fenyves közepette fekszik. Svájczi izlésben épűlt s tornyos erkélyekkel, tágas verandákkal ellátott kényelmes nyaralókban szállhat meg itt a közönség. Új- és Alsó-Tátrafüreden a sűrűbben egymás mellett emelt szállóépűletekhez egymástól nagyobb távolban elhelyezett és erdős parkokból kilátszó barátságos magánnyaralók díszes sora csatlakozik. Mind a három Tátrafüreden a nyár folyama alatt élénk és változatos élet foly. A kitűnően gondozott útakon naphosszat folyvást jő-megy a nagyobb sétákat tevő közönség. Nagyobb kirándúlásokat hátaslovakkal, vagy kocsival járható jó hegyi útak, továbbá a Magyarországi Kárpát-egyesűlet által jó karban tartott s pontos jelzéssel ellátott gyalogösvények és a hegység belsejében épített menedékházak tesznek lehetővé. A fürdőközönségnek nagy részét hazánk, a szenvedélyesebb turisták többségét pedig a külföld, nevezetesen Németország és Galiczia szolgáltatja; de akad itt vendég Európa, sőt a világ minden részéből.
Úgy Ó-, mint Alsó-Tátrafüredről a Mária-Terézia-útra térhetünk, melynek legszebb része a vad folyású Tarpatak áthídalása. Tátrafüred felől húzódik erre s még jóval tovább éjszakkeletre (Tátra-Lomniczig) a fönt már említett hatalmas moréna-szakadék, melynek sziklalábait a Tarpatak mossa. Ez rendszerint elég békésen folydogál kanyargó medrében, de rettenetes, ha havasi záporoktól földuzzadva szálfákat döntöget le és sziklákat ragad magával a Poprád síkja felé. A hídról nagyszerű látvány éjszaknyugaton a magasba meredő hatalmas Lomniczi csúcs és szomszédjai, a Késmárki és Hunfalvi csúcsok. Még szebb a kép Tátra-Lomniczról nézve. Itt ugyanis hirtelen leereszkedik a Lomniczi csúcs fönséges hegyága, mely a Zöldtavi csúcsnál a fő gerincztől elválik s onnan keletre tartva legyezőszerűen kiszélesedik. Tátra-Lomniczon a földmívelési miniszterium kezdeményezésére és segítségével nehány évvel ez előtt egy nyaralótelep keletkezett, a melyhez két nagy szálló, egy vendéglő, egy palotaszerű szanatórium s több magánnyaraló csatlakozik. E kiválóan úri telepnek érdekes tartozéka a lóversenytér, mely innen 7 kilométernyire Nagy-Lomnicz község tágas rétjén fekszik, s mint e nagyszerű környezetben hosszanti futtatásra berendezett versenypálya egész Európában ritkítja párját. Tátra-Lomniczot a poprádvölgyi vasútnak egy szárnyvonala köti össze Nagy-Lomnicz állomásával.
Tátra-Lomnicztól 2 kilométernyire a bő vízű Kőpatak partján, lejtős erdei fensíkon ismét kies nyaralóhelyre, Matlárházára (896 méter) érünk. Innen kellemes kirándúlás tehető egyebek közt a gyönyörű Zöld-tóhoz, mely mellett a Frigyes főherczeg-menedékház (1.551 méter) van. A Tátrának e remek völgyében különösen megragadja figyelmünket a mondákban is megörökített, czukorsüveg alakú Karbunkulus-torony (2.139 méter), egy aránylag nem nagy, de roppant meredek és tetején csaknem ketté szakított, kopár s nehezen járható szirtorom. Matlárházától nem messzire, a Fehérvíz alsó, kiszélesedő völgyszakaszában fenyvestől környezve egy másik szép fürdőhely van, Tátraháza, a melyet a Fehérvíz mellett délkelet felé kanyargó Szikra-úton érünk el.
Matlárházától a Mária Terézia-úton haladva részint virágos rétek, részint sötét erdők között a hegység éjszakkeleti végét alkotó Bélai mészkőhavasok aljára érünk. E hegység sűrű növényzetű, szelídebb lejtőjű kúpjaival majdnem derékszög alatt csatlakozik a Magas-Tátra gránittömegéhez és délkelet-éjszaknyugati irányban vonúlva, triász-, liász-, jura- és krétarétegekből áll. Kúpjai közt a síkság felől első az 1.950 méter magas Homlokos; mögötte a bolyhos havasi-gyopárral s egyéb alpesi virágokkal ékes, kényelmesen járható gerinczből egyenes sorban emelkednek ki a két Mészárszék (2.011 és 2.024 méter), a Bolond-Gerő (2.062 méter), Sirató (2.148 méter), s a lánczolatnak legmagasabb csúcsa, a 2.154 méternyire emelkedő Havrán, továbbá a Novi (2.017 méter) és a Murány (1.880 méter). Útunk most éjszaknak kanyarodik Barlangliget felé, honnan az országút alig észrevehető emelkedéssel halad éjszaknyugati irányban a Zsdjári hágóra (1.081 méter), s e vízválasztóról lefelé lejt a Javorinka, majd a Bialka völgyébe, Magyarország és Galiczia határán. Majdnem a hágóig elkiséri a Béla patak, a melyet éjszakról a Szepesi Magura alacsonyabb, dél felől a Bélai mészkőláncz magasabb hegyhátai szegélyeznek. A hágón innen fekszik Zsdjár falu, nagy terűleten elszórt szegényes házakból álló község. A hágón túl Podspády mellett délnyugatra térvén Javoriánára, Hohenlohe herczeg birtokára érkezünk, hol egykor virágzó vasgyárak voltak, de ma már csak egy hámorban készítenek rúdvasat; a többi újabb keletű gyár fasejt- és papirlemez-gyártással foglalkozik. Az egykor báró Palocsay-féle nagy uradalmat a herczeg főleg a vadászat kedveért vette meg; e czélból a mindinkább ritkúló zergeállományt hathatós védelemben részesíti, nagy vadaskertjében pedig mintegy 500 darab szarvast és egyéb vadat tart.
Javorinától nyugatra a Bialka völgyébe jutunk. A Bialka patak a Tengerszemből és Halas-tóból ered, éjszak felé a Dunajecznek tart, s hosszú darabon határvonala a Szepességnek Galiczia felé. Roztoka és Poduplaszky nevű mellékvölgyeivel egyetemben ez a Magas-Tátrának legnagyobb s talán legszebb völgye. Itteni (középső) szakaszában a folyó üledékes kőzetű övet mos, a mely 800–1.000 méter magasan fekvő pásztor-telepekkel népesített völgyteknők által van megszakgatva. Ez övnek, melyet épen a Bialka választ el a nyugaton emelkedő Woloszyn hegyláncztól, déli szakasza a Bialka és Javorinka folyók között emelkedő Siroka-hegycsoport, a melynek gránitmagját dél felé triászi mészkő és permi-kori vörös homok-kő választja el a Magas-Tátra gránitjától. Éjszaki része pedig a már említett Béla-Javorinai mészkőlánczolat a gyönyörű Rézaknák völgye és Zsdjári völgy között. A Siroka-csoport rétegei rendkivűl bonyolúltak, töredezettek, itt magasra torlódtak, amott a mélységbe sülyedtek. Ha hasonló nevű csúcsáról dél felé tekintünk, a Magas-Tátrának egymásra halmozott sziklafalai, szakgatott kúpjai, vaskosabb, vékonyabb kőszálakban végződő csúcsai, merész hajlású tetői tárúlnak szemünk elé, ezek között keleten az óriás Jégvölgyi és délen a Kárpátok fejedelme, a Ferencz József csúcs.
Béla városához tartozik a Barlangliget nevű kies fürdő- és nyaralótelep, mely a Béla patak szűk, de szép völgyében sűrű fenyves erdőség közepette a legutóbbi évtizedek alatt épűlt. 31 csinos nyaraló van itt, melyeket részint Béla város, részint magánbirtokosok építtettek. Híres érdekessége e völgynek a telep közelében levő két barlang: az Alabastrom-barlang, és a sokkal nagyobb Csepegőkő-barlang, mely a teleptől egy kis félórányira van. E rendkivűl szép képződményekben gazdag barlangot 1881-ben fedezték föl. A két óra alatt bejárható barlang változatos és nagy üregekből áll, melyek közt legkiválóbb a Nagy terem. A barlangot villammal világítva mutogatják. Igy kivilágítva tündéri hatású. A képződmények közt legszebb az Árpád sisakja, a Vendőme-oszlop és a megkövűlt vízesés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...