2011. október 9., vasárnap

Ködkísértetet fotóztam a Giewonton


Egy évvel ezelőtt adtam hírt arról a nem mindennapi jelenségről, hogy egy szerencsés turistának ködkísértetet sikerült lefotóznia a Lengyel-Tátrában. Akkor nem gondoltam volna, hogy alig egy év elteltével én magam is tanúja lehetek ennek a különleges természeti jelenségnek. Október 8-án, szombaton, az előző éjszakai idei első havazást követően a Giewontra túráztunk néhányan.

Lassan mozgó felhőkkel kísért, alapvetően napos, szélcsendes időben értünk fel a csúcsra. Miután mindannyian felértünk, a csúcson magasodó hatalmas kereszt tövében összeszedtem a csapatot, hogy elkészíthessem róluk a jól megérdemelt csúcsfotót. Közben valaki megjegyezte, hogy a gyönyörű kilátás mellett a város felé nézve még szivárvány is látható. Gondoltam is magamban, hogy mitől lenne itt szivárvány, miközben alattunk és fölöttünk jönnek-mennek a felhők, de azért persze megfordultam, hogy megnézzem azt a szivárványt. Hát mit mondjak, majdnem földbe gyökerezett a lábam. Eddig csak fotón és videón láttam ilyet, ezek alapján azonnal felismertem, hogy amit látunk, az nem más, mint a Brocken-hegyi kísértet, vagy más néven ködkísértet. A ködkísértet igazából nem más, mint a fotót készítő személy árnyéka abban a felhőben, amely az alatta fekvő völgyben elvonul. A nap a főgerinc felől világított meg, az árnyék pedig a tőlünk északra fekvő Palánkos-völgyben (Strązyska Dolina) elvonuló felhőben látható. A fotók 12.51 és 12.57 között készültek, a jelenséget egy rövid szünettől eltekintve (amikor az alattunk lévő völgyből kitisztult a felhő) nagyjából 5-6 percig lehetett látni. A hegymászók között elterjedt babona szerint a hegyekben hal meg az, aki megpillant egy Brocken-hegyi kísértetet.
Grósz Alfréd, a Tátra egyik legjobb ismerője ezeket jegyezte fel az általa ködrémnek nevezett jelenségről: „Ha valamely hegyhát egyik oldalán derűs idő uralkodik, a másik oldalán ellenben hamvas-szürke köd borítja a mélységet, akkor megesik, hogy az égboltozatról teljes pompájában sütő nap rávetíti árnyékunkat a páratenger fölszínére. Ilyenkor az emberi test árnyékalakját egészen tisztán sokszorosan nagyítva rajta lehet látni a ködóceán szürke felületén, mégpedig élénken tarka szivárványszínek többszörös körkeretébe foglalva. Ha ilyenkor kendővel vagy csupán kézzel is integetünk, akkor az a szivárványszín keretbe foglalt árnyék, a ködrém vagy felhőrém minden mozdulatunkat élethűen utánozza, ami gyakran igen szép és hasonlóan érdekes képet nyújt.” (Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd című könyvéből)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...