Hónapok teltek már el a második világháború után, midőn
újból megélénkült a turistamozgalom. Ekkor alkalmi hegymászók a
Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs nyugati falában meglelték a második csehszlovák
ejtőernyős deszant alakulat szállító repülőgépének roncsait, valamint 24
csehszlovák és szovjet pilóta és deszantos tetemét. A „Douglas” típusú
repülőgép, mely Krosnóban (Lengyelország) indult útjára, és a
Közép-Szlovákiában harcoló partizánoknak vitt segítséget, nem jutott el
rendeltetési helyére. Ellenséges lövés okozott kárt a gépnek, és az 1944.
október 9-ről 10-re virradó viharos éjszakában egy szélroham a tátrai szirthez
csapta.
Mozgalmasak voltak még az idők, és sok gond volt
megoldatlan. Senki nem tartotta emlékezetében azoknak a hegymászóknak a nevét,
akik elsőként érkeztek a szerencsétlenség helyére. Csak maga a tragédia volt
akkor fontos. Később közölték a sajtóban, hogy lengyel hegymászók fedezték fel
a repülőgépet és annak áldozatait.
Eme felfedezésről szóló akkori híradást most pontosabban is
meg tudjuk adni. Ez annak a meggyőző dokumentációnak köszönhető, melyet a
Tátrai Nemzeti Parkban a park múzeuma részére adott be 1982. június 3-án Ján
Masopust, Náchod-beli (Csehország) hegymászó. Ő egyike volt ama négy első,
háború utáni hegymászónak, akik 1945. szeptember 18-án felmásztak a
Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsra. Mind a négyen a Náchod városbeli csehszlovák
turista klub hegymászó szakosztályának tagjai voltak (Ján Masopust, Antonin Zeman, Jaroslav Zeman, Josef Ungr).
Josef Ungr a háború után Szlovákiában tett utazásáról egy külön
fényképalbumot készített, és ezen album lapjain sok figyelemreméltó megjegyzést
írt le, ezeket kiegészítve a közlekedési helyzetet is bemutató
fényképfelvételekkel. Az albumban van több fénykép a háború nyomairól a
Vág-völgyben és néhány tátrai felvétel is. Mint mindegyik szövege, így a
roncsok megleléséről szóló tudósítás is tárgyilagosan tömör:
„1945. szeptember 18.
Reggel felmásztunk a 2663 méteres Gerlachfalvi-csúcsra.
Innen a hegygerinc vonala alatt ereszkedtünk le az összetört repülőgépig. Itt
szörnyű látvány tárult elénk. Keverednek összetört repülőgép-alkatrészek
szétzúzott testrészekkel és emberi tetemekkel. Innen veszélyes úton
ereszkedtünk le a Batizfalvi-tóhoz.”
A szövegnél többet ad tudomásunkra az albumba ragasztott 14
fénykép. Az egyiken látható Masopust a viszonylag jó állapotban maradt
fedélzeti rész mellett. E fedélzeti részt később a hegyiszolgálat lehozta, és
most ez a rész a Tátrai Nemzeti Park múzeumának a Szlovák Nemzeti Felkelést
bemutató állandó kiállításán tekinthető meg.
Jan Masopust, aki még járogat (1980 körül) a Magas-Tátrába mint falusi
üdülőcsoportok vezetője, a múzeumnak ajándékozta Ungr dokumentációját és olyan
tárgyakat is, melyeket ő 1945. szeptember 18-a óta magánál őrzött mint a
Magas-Tátrában történt tragikus harci esemény relikviáit.
Hátra van még annak magyarázata, hogy vajon miképpen
keletkezett az a híradás, mely szerint lengyel hegymászók fedezték fel a
repülőgépet.
Jan Masopust megmagyarázza, hogy szeptember 17-én a
Felkai-völgyben találkoztak egy csapat lengyellel, akik figyelmeztették őket,
hogy a Gerlachfalvi-csúcs tömbjében észrevettek egy nem azonosítható tárgyat,
mely tükrözi a napsugarakat. Ők maguk nem értek rá odamenni, de biztatták a
Náchod-belieket, hogy másszanak fel oda megnézni, mi lehet az. A hír más
vonalon is elterjedhetett szájról szájra, és fokozatosan megnövelték és
torzították. A megtalálás után hamarosan megváltozott az időjárás, és időnap
előtt beköszöntött a tél. Ezért az áldozatoknak a kegyelethez méltó
elszállítása, a gépnek a roncsokból való rekonstruálása 1946 nyaráig váratott
magára.
Megjelent a Vysoké Tatry c. folyóiratban az 1980-as években.
Írta Ivan Bohuš, fordította id. Bácskai Gusztáv.
