1979. június 25-én egy rosszul végződött mentőakció a Hegyi
Mentőszolgálat (HZS) történetének egyik legsúlyosabb légi katasztrófájaként
vonult be a Magas-Tátra történelmébe. A szokásos mentőakciónak induló repülés
végén negyven évvel ezelőtt, a sérült mentéséhez induló, a Belügyminisztérium
tulajdonát képező Mi-8 típusú helikopter – fedélzetén kilenc utassal – a hegynek
ütközött és lezuhant. A balesetben heten életüket vesztették.
Június 25-én, egy hétfői napon kapták a riasztást a
hegyimentők, hogy egy 47 éves német turista a nyári hómezőn súlyos lábsérülést
szenvedett a Malompataki-völgyben (Mlynická dolina), a Lorenz-hágó (Bystré
sedlo) közelében. A segítségére induló helikopteren hat hegyimentő (Štefan
Estočko, Martin Hudák, Pavol Húska, Bernard Jamnický, Ladislav Janiga és Milan
Kriššák) és a helikopter háromfős személyzete (Vladimír Bačák első pilóta,
Svatopluk Nitsch másodpilóta és Václav Dvořák fedélzeti mérnök) tartózkodott.
![]()
A helikopter sokáig körözött a völgyben, mivel nem találták
a bajbajutott turistát, majd a pilóta leszálláshoz készülődött. Az egyik
túlélő, Ladislav Janiga elmondása szerint a pilóta ki akarta tenni a
hegyimentőket, hogy a földön folytassák a keresést. Mindenki a felszerelését
rendezte, miközben a helikopter alsó része valószínűleg nekiütközött a
sziklának, melynek következtében a gép a kb. 100 métert zuhant lefelé a meredek
hegyoldalon. A zuhanás következtében egy kivételével – aki be volt kötve – az
összes utas kirepült a gépből. A földbe csapódás után felcsapó lángokat és
füstöt a közeli völgyekben is látták. A baleset után azonnal hegyimentők indultak
a helyszínre az egész Tátrából, sőt a közeli felvidéki hegyekből is. A baleset
következtében hatan a helyszínen életüket vesztették, a hetedik áldozat (Milan
Kriššák) tüdősérülésébe halt bele a kórházban. A katasztrófát csak a cseh
származású másodpilóta, Svatopluk Nitsch és Ladislav Janiga (a HZS jelenlegi
vezetője, Jozef Janiga édesapja) élte túl, aki néhány hónapos felépülése után
ismét hegyimentőként dolgozott és néhány évvel ezelőtt ment nyugdíjba.
A balesetről évente megemlékeznek, de nem a baleset
helyszínén, amelyet csak több órás gyaloglással lehetne megközelíteni, hanem az
újtátrafüredi temetőben. A baleset helyszínén még 40 év elteltével is
megtalálhatóak a lezuhant helikopter roncsainak maradványai.
25 évvel ezelőtt, 1994. augusztus 11-én, a délutáni
órákban négy hegyimentővel a fedélzetén, mentési feladatok ellátása közben a
földbe csapódott a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) Sokol típusú
helikoptere. A katasztrófát senki sem élte túl. A TOPR helikoptere két
pilótával és hat hegyimentővel a fedélzetén pár perccel 13:00 óra előtt szállt
fel a bázisról a Gąsienica-völgy irányába, ahol két sérült svéd turista kérte
segítségüket. A helyszínre érkezve Janusz Kubica és Robert Janik azonnal kiugrottak
a gépből, és odafutottak a géptől kb. 40-50 m-re fekvő sérült nőkhöz. Kiderült,
hogy mindkét turistának eltörött a lába. Éppen hozzákezdett volna a sérültek
ellátásához, a szükséges felszerelés összeállításához, amikor egyik futva
odaérkező társa közölte vele, hogy a mentés vezetője, Janusz Kubica megsérült.
Az 1 m magasságban lebegő gépen tartózkodó egyik hegyimentő, Mieczysław Ziach
olyan hangot hallott, mintha légpuskát sütöttek volna el, majd szeme sarkából
azt látta, hogy a helikopter közelében görcsbe rándult lábakkal fekszik a
földön Janusz Kubica. Mivel azt gondolta, hogy elájult, azonnal odafutott
hozzá, ahol azt látta, hogy társa fején kb. 5 cm átmérőjű seb található. A
mentésben részt vevők úgy döntöttek, hogy sérült társukat a lehető leggyorsabban
a zakopanei kórházba kell szállítani, a mentés folytatására pedig helyettesítő
egységek kirendelését kérték.
A helikopter két pilótával, a sérült hegyimentővel
és egy negyedik társukkal a fedélzetén azonnal elindult a város irányába.
Sebessége rövidesen elérte a 248 km/órát. A Nagy-Király-púpot (Wielka Kopa
Królowa) elhagyva hirtelen csökkenni kezdett a repülési magasság. A baleset
vizsgálata során megállapították, hogy a felső rotorlapát műszaki meghibásodása
következtében a gép irányíthatatlanná vált, majd az Olczai-völgy magasságában,
a Nagy-halom (Wielki Kopieniec) erdős lábánál bekövetkezett a katasztrófa. Az
azonnal megkezdett mentésben részt vettek a TOPR, a TPN munkatársai, valamint a
nemzeti park önkéntesei. A helyszín megközelítése nagy nehézségekbe ütközött,
több száz méteren át utat kellett törni a meredek hegyoldalon. A lezuhant
helikopter roncsai mintegy 1000 m-es körzetben szóródtak szét, legmélyebben
feküdt a gép törzse, benne a négy ember holttestével. A balesetnek voltak
szemtanúi, sőt, a Nosal tetején egy 12 éves fiú videóra rögzítette az utolsó
másodperceket. A helikopter lezuhanása előtti utolsó másodpercek történései itt
láthatók:
A lengyel médiában még sok évvel a tragédia után is
titokzatosság, különböző híresztelések övezték a balesetet. A helikopter
gyártója eleinte igyekezett kizárni a műszaki hiba lehetőségét, a gép fekete
doboza a földbe csapódás során megsérült, és használhatatlanná vált.
A hosszan tartó és alapos vizsgálat arra a
következtetésre jutott, hogy a gép légcsavarja – valószínűleg anyagelfáradás
miatt – menet közben elrepedt, ragasztott darabjai egymástól elváltak. Ezt a
hangot vélte lövésnek a mentés során a gépben tartózkodó egyik hegyimentő, és a
törött légcsavar egy lerepülő darabjától sérült meg másik, a mentést vezető
társa. A véletlenek szerencsétlen összejátszása folytán a mentés vezetője éppen
ott tartózkodott, amerre a rotor-lapát levált darabja iszonyú sebességgel
elrepült. Később, már a város irányába történő maximális sebességű repülés
során a légcsavar teljesen szétesett, a gép egyre erősebben vibrált, majd
elkezdett forogni a saját tengelye körül, végül pedig lezuhant. Ma már nehéz
megmondani, hogy a gép személyzete észlelte-e a meghibásodást, esetleg éppen
emiatt igyekeztek maximális sebességgel mielőbb kórházba juttatni sérült
társukat. Egyes feltételezések szerint amennyiben a helikopter lassabban repült
volna, talán még törött légcsavarral is eljuthatott volna a bázisra.
Az eseményt övező titokzatosság amiatt alakulhatott
ki, hogy az ügy vizsgálata során kiadott (egyébként sem egyhangúan meghozott)
szakértői véleményt többen, így pl. független repülési szakértők és tapasztalt
pilóták is megalapozatlannak tartották, és tartják a mai napig is.
A baleset során életét
vesztette:
Bogusław Arendarczyk
(1962-1994) hegyimentő, pilóta.
Janusz Rybicki (1953-1994)
hegyimentő, pilóta.
Janusz Kubica (1948-1994)
hegyimentő, a mentési akció vezetője.
Stanisław Mateja Torbiarz
(1943-1994) hegyimentő.
