75
évvel ezelőtt, 1940. augusztus 11-én nyitották meg a turisták előtt a
Poprádi-tó (Popradské pleso) közelében, az Oszterva (Ostrva) meredek nyugati lejtői
alatt egy hangulatos cirbolyafenyő-ligetben létesített Szimbolikus temetőt,
amely a Magas-Tátrában és a világ más hegységeiben áldozatul esett
hegymászóknak, turistáknak, valamint a Tátra nevezetes személyiségeinek állít
emléket. A temető mottója az alábbi: „A halottak emlékére, az élők
figyelmeztetésére”. Nem valódi temetőről van szó, itt nincsenek sírok, a
Magas-Tátra áldozatai nem itt vannak eltemetve, ez a hely egy kis kápolna
melletti kősziklákon elhelyezett emléktáblák és keresztek sokasága. A fakeresztek
javarészt Jozef Fekiač-Šumný gyetvai népművész alkotásai.
A XX.
század kezdetén a Magas-Tátra különböző pontjain egyre több helyen emléktáblák
kezdtek megjelenni, melyeket a hegységben tragikus balesetek során életüket
vesztett turisták, hegymászók hozzátartozói, barátai helyeztek el. A
Magas-Tátrában addig szerteszét található, a hegyek iránt érzett olthatatlan
szeretetüknek áldozatául esők emléktábláinak összegyűjtése Otakar Štáfl cseh festőművésznek,
a Poprádi-tavi menedékház akkor társ-gondnokának az ötlete volt. A gondolat
megszületése után egy évtizeddel a Csehszlovák Turisták Klubjának titkára, Alojz
Lutonský lett megbízva az ötlet megvalósításával. A Szimbolikus temetőt eredetileg
a Menguszfalvi-völgyben, a Pátria lábánál kívánták létrehozni, mivel azonban ez
a terület a tátrai zergék miatt fokozott védelmet élvez, így esett a választás
az Oszterva sziklái alatti területre.
A kápolna
építése 1936 nyarán kezdődött, és kb. egy hónappal később már fel is
szentelték. A régi szepesi építkezésekre emlékeztető stílusban felépített
kápolna oltárképét Štáfl maga festette. A hegymászók, a hegyivezetők és a
turisták már abban az évben megemlékezést tartottak a kápolna mellett. A temető
hivatalos megnyitására 1940. augusztus 11-én került sor, az első emléktábla,
amelyet elhelyeztek ebben a rendhagyó temetőben, az 1907-ben a Simon-toronyról
ereszkedés közben lezuhant pécsi Wachter Jenő emléktáblája volt.
![]()
A
kápolna oltárképén egy faragott tábla szemlélteti egy halott hegymászó
lehozatalát, az alábbi felirattal: „A hegyek áldozatainak”. A Szimbolikus
temető kápolnája mellett minden év őszén, október utolsó hétvégéjén ökomenikus
szertartással emlékeznek meg a hegyek áldozatairól.
Napjainkban
a kápolna körüli gránitsziklákon több száz (342 táblán 481 név), a Tátra
áldozatául esett hegymászó és turista, a Hegyi Mentőszolgálat munkájuk során
életüket vesztett tagjainak neve olvasható. Közülük öt magyar hangzású névvel
találkozhatunk. Wachter Jenő (1887-1907), Teschler Imre (1896-1919), Szűtsy
László (1918-1957), Rigó Péter (1944-1965), valamint Farkas Zsolt (1969-1997)
és Antal Péter (1977-2001) emléktáblája mellett zömében szlovák és lengyel hegymászók
és turisták emléktáblái találhatók meg a sziklafalakon. Az áldozatok
nemzetiségétől függetlenül azonban minden emléktábla mögött egy emberi dráma
rejtőzik. A Szimbolikus temető jelenleg nemzeti kulturális emlék, és a szlovák
hegyek egyik népszerű turisztikai célpontja.
