195 évvel ezelőtt, 1820. május 3-án született Blásy Ede (1820-1888)
felkai zergevadász, kereskedő és földbirtokos. 1869 és 1874 között az ótátrafüredi
szanatórium igazgatója volt, közreműködött a Magyarországi Kárpátegyesület megalapításában.
Aktívan részt vett az egyesület Magas-Tátrában végzett munkájában, a hegyivezető
szolgálat megszervezésében, utak és menedékházak építésénél. Tátrafüred
fürdőorvosaként saját költségén Blásy építette az első kőkunyhót a
Felkai-völgyben, a Felkai-tó északkeleti partján levő vizes réten, kb. 1700 m
tsz.f.m-ban. Közreműködött a Szalóki-tavak melletti kunyhó és a Menguszfalvi-völgyben
a Hincó-tavi- és a Békás-tavi-patak összefolyásánál épült első menedékház
felépítésében. 1840. július 30-án egy másik zergevadásszal, a 60 éves
stólai id. Ruman Jánossal a Hunfalvy-hágó felől jutott fel a
Tengerszem-csúcsra. Bár e könnyen elérhető csúcson jártak már előttük más
zergevadászok és térképészek, mégis ezt tekintjük a csúcs első megmászásának.
A
csúcsról elé táruló látványról később Blásy így nyilatkozott a Turisták
Lapjában:
„Sok év telt
el az óta, sok szép és sok szomorú időt éltünk át, de ama csudás benyomás,
melyet ama páratlan kilátóponton akkor éreztem, egész hatalmában megújul az én
lelkemben, valahányszor az ott töltött első perczekre gondolok.”
Ugyancsak ő a csúcs 1853. augusztus 2-án, barátai
társaságában történő második megmászása alkalmával nevezte el
Tengerszem-csúcsnak. A névadás történetét szintén a már fentebb is említett
lapban írja le Petrik Lajos. E szerint a csúcs második megmászása alkalmával
nem csupán elkeresztelték a csúcsot, hanem ott helyben ki is állították a
keresztlevelét. A német nyelven írt keresztlevél magyarul hozzávetőleg így
hangzik:
Bélyegmentes
bizonyítvány
Mi alulírottak bizonyítjuk, hogy 1853. évi
augusztus 2-án, a Központi Kárpátok egy csúcsát megmásztuk, melyet egyhangúlag
Tengerszemcsúcsnak neveztünk el. A csúcs közvetlenül a Tengerszem felett van,
és úgy látszik, hogy magasságra nézve 5-ik sorban áll. Adja Isten, hogy a kik
ezen a haza véghatárán álló csúcsot megmászták, boldog időket éljenek.
1853-1886 között tizenkilenc
alkalommal járt a Tengerszem-csúcson, más-más kísérők társaságában, utoljára
1886. augusztus 29-én, 66 éves korában. 1845. október 6-án Lux
Jakab és id. Breuer János felsőerdőfalvai vezetőkkel a
Kis-Nyereg-hágóból indulva, a Jég-völgyi-csorba felől megmászta a Jég-völgyi-csúcsot,
ez volt e csúcs második megmászása. 1873. január 15-én Gellhof Jakab
hegyivezetővel feljutott a Nagyszalóki-csúcsra. Az út nem volt nehéz, havas
lejtőn vezetett, de mégis ez volt az első téli tátrai csúcsmászás. Sílécet nem
használtak, mivel ez akkor még ismeretlen volt a Tátrában.
Tisztelői 1891-ben a
Tengerszem-csúcs déli oldalán egy márványtáblát helyeztek el „Blásy Ede
emlékére” felirattal, de a táblát 1892-ben összetörték. Blásy Ede neve néhány
helynévben mégis fennmaradt, mint pl. a Blásy-horhos, Blásy-völgy, valamint a
Felkai-völgyben 1871-ben általa épített menedékház, amelyet 1873-ban a
Gránát-falról lezúduló lavina söpört el, a ház az alapja azonban még ma is
láthatók.
