![]()
195
évvel ezelőtt, 1820. január 21-én a Szepes megyei Nagyszalókon, Johann
Hunsdorfer néven szepesi szász családban született Hunfalvy János (1820-1888) a
magyar tudományos földrajz megalapítója. Tanulmányait Késmárkon, Miskolcon
(ahol magyarul is megtanult), Eperjesen, Berlinben és Tübingenben végezte. A
berlini egyetemen megismerkedett a kor vezető geográfus professzorának, Ritter
Károlynak tanításaival, amelynek szellemében – részleteiben továbbfejlesztve
azt – maga is egész életén át tevékenykedett. A reformkor és a szabadságharc
korának számos vezető személyiségéhez szoros barátság fűzte. 1846-ban bátyja –
a kiváló nyelvész tudós – mellett a statisztika és történelem tanára lett a
késmárki líceumban, ettől az állástól azonban a szabadságharcban való
részvétele miatt megfosztották és börtönbe zárták. Szabadulása után Pestre
költözött, ekkor írta „Egyetemes történelem”
című háromkötetes művét. 1860-ban Darmstadt-ban jelent meg „Magyarország és Erdély képekben” című háromkötetes műve.
A Magyar
Tudományos Akadémia 1858-ban levelező tagjának választja, 1863-tól a tudós
társaság rendes tagja, a Magyar Földrajzi Társaság alapító elnöke. Akadémiai székfoglalóját
a földrajz tárgyáról és feladatairól tartotta. Az Akadémia megbízásából 1862-65
között írta meg élete fő művét, „A Magyar
Birodalom természeti viszonyainak leírása” címmel. A három kötetes művet
azóta is az ország első földrajzi leltáraként tartják számon. Egyik szervezője
a Magyar Statisztikai Hivatal megalapításának, de saját magát kifejezetten
geográfusnak vallotta, ami a pesti Tudományegyetemre való kinevezésével
hivatalos elismerést is nyert. Mint professzor is kitűnt rendszeres, komoly és
példamutató magatartásával, amit művei is tükröznek. Jelentős érdemeiért számos
tudós társaság választotta tiszteleti tagjává s több érdemrendet kapott, a
főváros már életében Hunfalvy utcának keresztelte el azt az utcát, ahol
lakóháza állt. Rokonszenves egyéniségén kívül körülbelül 50 kötetre tehető
munkáinak s tömérdek értekezéseinek száma, melyek nagy hírnevet szereztek
számára, s ennek köszönhetően minden körben vezéralaknak tartották.
Neve a
Tengerszem-csúcsot a Tátra-csúcstól elválasztó Hunfalvy-hágó, a Hunfalvy-hágó alatti
Hunfalvy-völgyecske, valamint a Felkai-völgyben 1878-ban épült, majd 1913-ban
leégett Hunfalvy menedékház elnevezésekben maradt fent. A Magyar Földrajzi
Társaság nagyszalóki szülőházára emléktáblát helyezett el.
