Tíz évvel ezelőtt, 2004. november
19.-én, a délutáni, kora esti órákban orkán erejű vihar söpört végig a
Magas-Tátra déli lejtőin. A félelmetes sebességű bukószél északról érkezve, a
hegység főgerincén átbukva orkánná erősödött, és szinte letarolta a Magas-Tátra
szlovák oldalának lejtőit. Óriási, évtizedekig ki nem heverhető károk
keletkeztek a nemzeti park élővilágában. A négy órán át tomboló vihar kidőlt,
derékban kettétört hatalmas fenyőfákat, elpusztult állatokat, járhatatlan
közutakat és turistautakat hagyott maga után. Néhány nappal a természeti
katasztrófa után Újtátrafüredre indultam, ahol személyesen próbáltam meg
felmérni a vihar utáni helyzetet, és nem mellékesen segítettem az ott élő
barátaimnak a károk elhárításában. Erről az utamról született egy újságcikk,
amely a Hegyisport és Turista Magazin 2005. januári számában jelent meg. Az
alábbiakban ennek a cikknek szerkesztett változata olvasható.
"Elképesztő! Döbbenetes! Ezek voltak az
első szavak, amelyek eszembe jutottak, amikor egy héttel a Magas-Tátrát 2004.
november 19-én sújtó, hosszú távon a Kárpát-medence, ezáltal Magyarország
klímáját is befolyásoló természeti csapás után megérkeztem a magyar turisták és
hegymászók körében is méltán népszerű hegységbe. A Vászechez közeli
Katonai-temetőtől, a szikrázó napsütésben még meglehetősen távolról, de
viszonylag nagy területet átlátva nem tűnt olyan rossznak a helyzet, mint
amilyennek az előző napokban a hazai média lefestette. Nehéz azonban szavakkal
kifejezni azt a torokszorító érzést, amit akkor éreztem, amikor Svitből
Tátraszéplak irányában közeledtem a Tátra körút felé.
![]() |
Fotó: www.lesytanap.sk |
Elpusztult a Tátra! Ilyen, és ehhez
hasonló szalagcímeket hallhattunk és olvashattunk a katasztrófáról 3 napos
késéssel hírt adó hazai médiában. Pedig ez az a kifejezés, amit soha nem lenne
szabad leírni! Hiszen bármilyen hatalmas méretű, beláthatatlan
következményekkel járó természeti katasztrófa történt 2004. november 19-én a kora
esti órákban a Tátrai Nemzeti Park területén, a Tátra nem halt meg! Sajnos
megmásíthatatlan és visszavonhatatlan tény, hogy az egy halálos áldozatot
követelő, négy órán át tomboló orkán során elpusztult 2,5 millió köbméter
fenyőerdő, gyökeresen megváltozott ezzel a megszokott táj képe. Eltűntek a
Tátra körutat szegélyező hatalmas fenyvesek, emiatt egy teljesen új tátrai
látképpel vagyunk kénytelenek megbarátkozni, miután eltüntették az orkán
nyomait. Mert addig, amíg a jól megszokott, a Magas-Tátra képéhez hozzá tartozó
fenyvesek helyén csak a gyökerestől a földből kitépett, vagy pedig derékban
kettétört fák százait, ezreit láthatjuk a tátrai hegyoldalakon, addig bizony
nehéz lesz vidáman túrázni, jókedvűen szánkózni, derűsen bandukolni a jól
ismert turistautakon.
Az ember egyik legfontosabb
tulajdonsága az optimizmus. Erre most, úgy gondolom, mindennél nagyobb szükség
van, ha a Magas-Tátra jövőjéért aggódunk. A természet ismét, kézzelfoghatóan
bebizonyította, hogy erejével szemben tehetetlenek vagyunk! Egy ilyen
természeti katasztrófa után sem tehetünk mást, mint előre tekintünk, és minél
gyorsabban igyekszünk alkalmazkodni az új helyzethez. Ezt teszik egyébként a
Magas-Tátrában élők is, hiszen már a katasztrófa másnapján – amikor több
települést még meg sem tudtak közelíteni – a válságstáb irányításával,
tűzoltók, a honvédség és önkéntesek bevonásával hozzáláttak a helyreállítási
munkákhoz. A 15 óra 15 perckor kezdődő, nagyjából négy órán át tomboló orkán
után a Tátra körút melletti, megközelíthetetlenné vált településeken megszűnt
az áram- és a vízszolgáltatás, megszakadt a telefonösszeköttetés, amelyet csak
hétfő estére sikerült teljesen helyreállítani. Az Ótátrafüred – Tátralomnic
közötti útszakasz egy sávját szombaton 10 órára, a katasztrófa által leginkább
sújtott, Ótátrafüred – Felsőhági közötti útszakaszt pedig csak vasárnap 11 óra
után tudták megtisztítani, ekkor hagyhatták el a Csorbai-tó melletti
szállodákban rekedt turisták a legmagasabban fekvő tátrai települést.
A vihar után teljesen új arcukat
mutatják a Tátra körút mentén fekvő települések, hiszen pl. Tátraszéplakon és
Alsótátrafüreden, amelyeket talán a többi településtől is jobban sújtott a
vihar, az egyébként is beteg, félig elpusztult fákat kivéve gyakorlatilag nem
maradt lábon fenyőfa!
![]() |
Fotó: www.lesytanap.sk |
Tátraszéplakon a szanatórium két idős
betegével beszélgettem az általuk személyesen átélt orkánról. Elmondták, hogy
már pénteken reggel figyelmeztették őket a várható, a szokásosnál erősebb
szélre, amely szinte percre pontosan az előre jelzett időpontban érkezett. A
már napközben is folyamatosan fújdogáló szél du. 4 óra körül, egyik percről a
másikra erősödött fel annyira, hogy a szobák erkélyajtóit kézzel kellett
kitámasztaniuk, mert amint elengedték azokat, már be is törte őket az orkán. Az
1907-ben megnyitott Guhr-szanatórium tetejének horganyzott lemez borítását
felkapta, és papírzsebkendőként összegyűrve az épület közelében derékba törött
fa tövébe dobta a szélvihar, de részben vagy egészen erre a sorsa jutott több
régi épület tetőborítása is. Magukban az épületekben itt, és a többi
településen is csak kisebb károk keletkeztek, a legtöbb megrongált épületnek a
tetőszerkezetét érte sérülés, néhány épület a rádőlő fáktól szenvedett károkat,
de épületek összedőléséről nem érkezett hír.
Az északról érkező, a hegység
főgerincén átbukva felerősödő orkán középpontja 850 és 1200 m tengerszint
feletti magasságban, vagyis Csorbatót kivéve pontosan a Tátra körút mentén
fekvő települések magasságában volt, nagyjából Podbanszkótól a Késmárki
itatóig. Amennyiben az orkán által sújtott 2,5 km széles és 50 km hosszú sávot
szemléljük – amelynek értelemszerűen csak egy része tartozik a Tátrai Nemzeti
Parkhoz –, nem egy összefüggő, letarolt területet, hanem különböző mértékben
károsodott erdőrészeket láthatunk. Ez leginkább a Tátra körutat végigjárva
érzékelhető, amelynek egyes, szinte érintetlen szakaszai után, egy kanyarból
kiérve hirtelen holdbéli tájon találjuk magunkat.
A turistaközpontok közül Csorbató
vésztelte át a legkisebb károkkal a természeti csapást, a tó partjáról alig
érzékelhető, hogy milyen vihar tombolt itt egy héttel ezelőtt. A település
központjában, az állomás környékén persze itt is több fa kidőlt, de nincsenek
olyan összefüggő területek letarolva, mint az alacsonyabban fekvő
településeken. Ó- és Újtátrafüred, valamint Tátralomnic ezzel szemben
lehangoló képet mutat! Azt hiszem, sokunk előtt ismert a Poprádot
Ótátrafüreddel összekötő útvonal felső része, ahol is egy hosszú, nyílegyenes,
fenyvesekkel szegélyezett úton érhetünk fel a Tátra körútra. A hosszú, nyílegyenes
út megmaradt, de a fenyvesek… Már több km távolságból láthatók Ótátrafüred
épületei, a Grand Hotel, vagy a Városháza, hogy a többiről ne is beszéljek.
Ugyanez a látvány fogad Tátralomnicon, ahol már messziről látható a település
fölötti dombon épült, eddig fákkal eltakart Grand Hotel Praha, úgy, ahogy a 100
évvel ezelőtti képeslapokon látható.
![]() |
Fotó: www.lesytanap.sk |
A vihar erejének csökkenésével egy
időben, már pénteken este megkezdődött a közlekedési útvonalak megtisztítása,
de a Csorbató – Podbanszkó közötti útszakasz még egy héttel a katasztrófa után
is le volt zárva. A Tátra körúton való utazás sajátos varázsát adó fenyőfák
kidőltek, kettétörtek, ezután észak felé a Magas-Tátra völgyei és csúcsai, dél
felé pedig az Alacsony-Tátra vonulata fogja betölteni a látóhatárt.
Erdőalja és Csorbató, valamint
Ótátrafüred és Tátralomnic között megsemmisült a legfontosabb helyi
tömegközlekedési eszköz, a Tátrai Villamos Vasút (TEŽ) vonalhálózata, a vasút
áramellátását biztosító felső vezetéket megszámlálhatatlan helyen leszakították
a viharban kidöntött, kettétörött fenyőfák, melyeknek vastag törzsei több
helyen a síneket és az oszlopokat is tönkretették. A népszerű „električka”
teljes vonalát csak 2005. májusára sikerült helyreállítani. Szintén
jelentős károkat szenvedett a szokásos őszi karbantartás miatt a vihar idején
nem üzemelő tarajkai sikló, melynek kabinjait a nyílt pályán, az
állomásépületek közelében érte az orkán. Kisebb károkat szenvedett a
tátralomnici drótkötélpálya alsó, a Start nevű átszállóállomásig terjedő
szakasza, bár nem szakadt el a drótkötél, és az oszlopok sem károsodtak. A
drótkötélnek támaszkodó, megdőlt fenyőfák eltávolítása után elvégzendő műszeres
vizsgálatok elvégzése után derült csak ki, hogy a „lanovka” az eredeti
terveknek megfelelően december 19.-én ismét elindulhat-e. A felső szakasz,
valamint a Lomnici-csúcsra vivő drótkötélpálya nem károsodott, ezeken a
vonalakon a fenti időpontban megkezdődött a téli üzem.
![]() |
Fotó: www.cas.sk |
Scheirich László barátommal, a TANAP
munkatársával Poprádon beszélgettem a természeti katasztrófáról, és annak
következményeiről. László elmondta, hogy ekkora pusztítást okozó szélviharra
nem emlékeznek a nemzeti park szakemberei, bár voltak hasonló, de jóval kisebb
területet érintő orkánerejű szélviharok a Magas-Tátrában. A magashegyi
menedékházak nem szenvedtek károkat, a menedékházak közül csupán a Poprádi-tavi
menedékházban rekedt néhány turista, akik pár nappal később, a tóhoz vezető út
megtisztítása után hagyhatták el a biztonságot nyújtó hegyi szállót. Viszonylag
gyorsan járhatóvá tették a Sziléziai-házhoz, a Zöld-tóhoz, valamint a Tarajkára
vezető utakat is, és folyamatosan dolgoznak a többi turistaút járhatóvá
tételén. Ugyanez a helyzet a sípályákkal, Csorbatón november 27-én ünnepélyesen
megnyitották a síszezont, beindultak a felvonók, kitűnő minőségű hó várta a
sízés szerelmeseit. A mentési munkálatokat irányító válságstáb irányításával a
közlekedési útvonalak szabaddá tétele után elsőként a sípályákat, majd a
jelzett turistautakat tették szabaddá, hogy a lehető leghamarabb megindulhasson
a téli szezon a Magas-Tátra egész területén.
Az állatállományban okozott kárt nehéz
felmérni. Scheirich László szerint az ebben az időszakban már magasabban lévő
területekre húzódott zergeállományt nem érintette az orkán. A Tátra másik
jellegzetes állata, a mormota ilyenkor már téli álmát alussza a szintén
magasabban fekvő területeken lévő, földalatti járataiban, tehát vélhetően őket
sem tizedelte meg a vihar. Veszélyeztetettek viszont a medvék, amelyek szintén
téli álmukat alusszák november végén, csakhogy ők az erdőkben, kidőlt fák
gyökerei alatt készítenek maguknak vackot. Őket tehát érinthette az orkán,
csakúgy, mint ahogy bizonyára érzékenyen érintette a madárvilágot is. A kidőlt,
kettétört fák között, a megtisztított erdőrészeken sétálva számtalan, a
szokottnál is több mókus látható, akik elpusztult életterüket, a fenyőfák
hosszú ágait keresik, mindhiába.
![]() |
Fotó: www.cas.sk |
A természeti katasztrófa másnapján
megindultak a találgatások a Magas-Tátra jövőjével kapcsolatban. Mint
köztudott, a hegység területe nemzeti park, és mint ilyen területet, szigorú
szabályok védik, amelyek eddig gátat szabtak az urbanizációs fejlesztéseknek.
Most, a természet által elvégzett erdőirtás után, rögtön felerősödtek azok a
törekvések, hogy fejlesszék a Magas-Tátrát egy alpesi jellegű sí- és
turistaközponttá, hosszabb sípályákkal, több felvonóval, és minden olyannal
együtt, ami ehhez tartozik. A környezetvédők természetesen ellenzik az ilyen
törekvéseket, így erősen kérdéses a hegység jövője. Mi, a Magas-Tátrát szerető
és féltő turisták bízzunk abban, hogy ha a mi életünkben már soha nem is fogjuk
olyannak látni a hegységet, mint amilyen november 19. előtt volt, de ésszerű
kompromisszumok után, egy természeti katasztrófa következtében kialakult
kényszerhelyzetben mindenki számára megnyugtató megoldás születik. Rajtunk is
múlik, hogy ez a csodálatos hegység ne veszítse el varázsát, ne veszítse el
visszatérő látogatóit, sőt, ha lehet, még több embert érintsen meg páratlan
szépségével, levegőjével, hatalmas csúcsaival és zöldellő völgyeivel egyaránt!"
Lejegyezte: Nagy
Árpád
A
Magas-Tátrára 2004. november 19-én lesújtó szélvihar számokban:
![]() |
A szélvihar emlékműve Ótátrafüreden |
A szélvihar 12.600
hektáron mintegy 3 millió fát döntött a földre.
A szélvihar
nyugat-keleti irányban hozzávetőlegesen 50 km hosszú, és helyenként 5 km
észak-déli szélességű sávban pusztított, 700 és 1350 méter tengerszint feletti
magasság között.
A legnagyobb
károk a Tátrai Nemzeti Park Állami Erdészet által felügyelt erdőket érték.
Csak a nemzeti
park területén 8.737 hektáron 2.036.000 köbméter fa feküdt a földön.
Az elpusztult
fák 75,5 %-a lucfenyő volt.
A vihar során a
Lomnici-csúcson 170 km/óra, a Kő-pataki-tónál 200 km/óra, az erdő felső határán
230 km/óra, Felsőerdőfalván 130 km/óra, Poprádon 120 km/óra volt a legerősebb
mért széllökés sebessége.
A szélvihart szútámadás
követte. 2012 végéig 680.000 köbméter kiszáradt fát dolgoztak fel.
A szútámadás
már a szélvihar által nem érintett területeken is terjed.
A vihar óta
elmúlt időszakban a nemzeti parkban a szútámadás következtében több mint 2.254.000
fenyőfa pusztult el, közel 7.300 hektáron (2013-as adat).
Eddig a
természet vagy az ember segítségével 4.224 hektáron sikerült visszatelepíteni
az erdőt.
Az erdészek
közel ötmillió facsemetét ültettek be (2013-as adat).