A Tátra állatvilága igen gazdag, a közönséges fajok mellett
magában foglalja a csak hegyvidéki terülten élő állatokat is. Utóbbiak közé
tartozik például a zerge és a mormota. Ami az emlősöket illet, a tátrai
erdőkben biztosan találkozhatunk őzzel, szarvassal és rókával. Kevésbé gyakori
a farkas, és még ennél is ritkább a hiúz, közülük csak tucatnyi él a Tátrában.
A legnagyobb és legveszélyesebb ragadozó nyilvánvalóan a barnamedve. Hatalmas,
erős és méltóságteljes, a Tátra állatvilágának királya. Súlya 100 és 400
kilogramm között mozog. Jelenleg néhány tucat barnamedve él a Tátrában,
többségük a hegység szlovák oldalán.
![]()
A másik népszerű emlős a zerge, a Tátra szimbóluma. Több
földrajzi pont is erről az állatról kapta a nevét (pl. Zerge-hegy /Kozi Wierch/,
Zerge-csorba /Kozia Przełęcz/, Zerge-völgyecske /Kozia Dolinka/, Zerge-tornyok
/Kozia Turnia/). A törpefenyő régióban és a fölött élnek, nagyon izmos lábuk
van, valamint a többi emlőstől nagyobb szívük, amely lehetővé teszi számukra,
hogy fürgén mozogjanak a meredek sziklafalakon. Sűrűn találkozhatunk velük,
annál ritkábban találkozhatunk viszont mormotákkal. Ezek a rágcsálók föld
alatti járatokban élnek, télen pedig téli álmot alszanak, melyből csak
tavasszal ébrednek fel. A mormoták nagyon éber állatok, jellegzetes sípoló
hangjukkal nem csak egymást, de a zergéket is figyelmeztetik a veszélyre. A
rágcsálók közül előfordul még itt a havasi pocok, amely mindössze csak fél évet
él, a vidra, mellyel csak a nagyobb tátrai patakok közelében találkozhatunk,
valamint az éjszakai letet élő hermelin, és számos mókussal is találkozhatunk
az erdőket járva.
A barlangok megfelelő menedéket nyújtanak a denevéreknek, a
tátrai barlangokban több mint egy tucat faj él, közülük a leggyakoribb a
közönséges denevér. A tátrai erdők otthont adnak számos madárfajnak is. Nagyon
ritkán találkozhatunk a siketfajddal, aki a nap folyamán a földön táplálkozik,
az éjszakát viszont egy fa ágán tölti. A siketfajd párzása érdekes és összetett
folyamat, melynek során egy bizonyos pillanatban a hím süketté válik, és nem
reagál a külső ingerekre (innen ered a neve is). A siketfajdok szigorú védelem
alatt állnak. Ugyanilyen ritka állat a Tátrában a nyírfajd. Eltűnésük és
kihalásuk fő oka az erdőállomány összetételének megváltozásában keresendő,
hiszen ezek az állatok inkább a vegyes, vagy pedig tisztán lombhullató erdőkben
érzik jól magukat.
![]()
A madarak közül találkozhatunk még császármadárral,
harkállyal, fogollyal és bagollyal. Utóbbinak öt faja él a Tátrában, ezek
többnyire éjszakai életet élnek, közülük a leghíresebb az erdei fülesbagoly. A
Tengerszemben és a Halastóban nagyon gyakran láthatunk tőkés récéket. Nem
feledkezhetünk meg a ragadozó madarakról sem. Sajnos nagyon ritkán találkozhatunk
ennek a fajnak a királyával, a szirti sassal, amely egyike a legértékesebb
madárfajoknak. Becslések szerint Lengyelországban kb. 30 pár szirti sas él,
ebből maximum 3 pár fészkel a Tátrai Nemzeti Parkban. Ezek a veszélyeztetett
állatok főleg a zergegidákra vadásznak, melyet a karmaival felemel a levegőbe,
majd nagy magasságból lehajítja a földre. Az élettelen zsákmányt aztán magával
viszi a fészkébe. Ritkán, de találkozhatunk a Tátrában vándorsólyommal, héjával
és egerészölyvvel is.
Viszonylag kis számban képviseltetik magukat a kétéltűek, a
hüllők és a halak. Legritkábban a foltos szalamandrával találkozhatunk, amely
éjszakai állat és a nedves erdőket kedveli. Jóval gyakrabban találkozhatunk tarajos
gőtével annak kárpáti, hegyi és közönséges változatával. Kifejezetten óvatosnak
kell lennünk, ha a népszerű, de mérgező keresztes viperával találkozunk.
A hideg vizű tátrai tavak nem segítik elő a halak életét és
fejlődését, a lengyel oldalon csupán két tóban él természetes halállomány. A
Halastóban és más tavakban is láthatunk sebes pisztrángot, amely a legnagyobb
számban képviseli a Tátrában a halak családját.
A rovarok a tátrai flóra legnépesebb képviselői, több ezer
fajuk él a hegységben. A legtöbb rovar természetesen az erdők aljnövényzetében
él. Bogarak, sáskák, legyek, és még hossza sorolhatnánk. Itt kell megemlíteni,
hogy a Tátrában járva sokszor szép, színes pillangók vonják magukra a
figyelmet.
A Tátra állatvilágával kapcsolatos hír, hogy 1995-ben a
Csendes-völgyben két szlovák geológus jelentős felfedezést tett, a feltárt
üledékes kőzetben ugyanis egy háromujjú állat lábnyomára bukkantak. Hosszan
kutatás és elemzések után megállapították, hogy ezek egy dinoszaurusz
lábnyomai. Ezzel egy, a távoli múltban itt lő állat nyomait sikerült felfedezni
a Tátrában.
A XIX. században a Tátrában még napirenden voltak a nagy
vadászatok. A hivatásos vadászok mellett azonban az orvvadászok is hatalmas
károkat okoztak a Tátra állatvilágában. Főként zergére és mormotára vadásztak,
előbbire finom húsáért, utóbbira pedig a zsírjáért, mellyel az akkori felfogás
szerint szinte minden betegséget meg lehetett gyógyítani. Szép tollának
megszerzéséért szinte az utolsó példányig kiirtották a sasokat.
