160 évvel ezelőtt, 1854. május 9-én született a Szepességben
letelepedett olasz családból származó Majunke Gedeon (1854-1921) szepesszombati
építész, több magas-tátrai menedékház, valamint a Tátra-körút településein több
középület, szálloda építője, tervezője. Építészeti tanulmányait a bécsi
műegyetem rendkívüli hallgatójaként kezdte meg (1872-77), majd a bécsi
Képzőművészeti Akadémián tanult (1877-80). Ezután rövid ideig gróf Andrássy
Manó betléri birtokán tevékenykedett, majd a késmárki bank Alsótátrafüred
kiépítésével kapcsolatosan kereste meg. Vállalkozóként, építészként működött, szakértője
volt a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) épülő múzeumának, egyben az
egyesület építészeti bizottságának az elnöke is volt. 1884-ben megnősült, a
boroszlói (Wroclaw) születésű Hergessel Alice-szal (1864-1940) kötött
házasságából négy gyermekük született. Felesége a Vöröskeresztben jeleskedett,
a szepesszombati helyi szervezet alapító elnöke volt.
![]() |
Az ótátrafürdei kávéház makettje.
Készítette: Oto Jalčovík |
Tervei alapján svájci stílusú nyaralók,
fürdő- és középületek épültek a Magas Tátrában, ezen kívül klasszicista házak a
Szepesség és a Tátraalja városaiban, fürdőiben. Ő tervezte a régió számos
templomát, több szepesi kastélyt restaurált, ezen kívül tervezett
gyárépületeket és lakóházakat. Az ő elképeléseit tükrözi számos temető és
nyilvános park. Húsz év alatt a tátrai épületek egyharmadát tervezte és
kivitelezte, a tátrai építkezések egyik markáns alakja volt. Tevékeny szerepet
vállalt Alsótátrafüred felvirágoztatásában, még ma is megcsodálhatjuk egyik
legszebb itteni épületét, az 1884-ben épült, neoszecessziós sgrafittóval
díszített Aesculap villát (ma Kalinčiak néven lakóház). Alsótátrafüredi
épületei közül említést érdemel még a Sas villa (ma Šafárik; 1882), az étterem
(1890-91), a Klotild villa (ma Kamzik, 1885-86) és a kárpáti népi építészetet
alkalmazó Jármay villa (1889-90). Kuriózumnak számított az alsótátrafüredi
neogótikus római-katolikus templom (1889-95), melynek oldalhajóit „lebegtette”,
mára azonban már azokat alátámasztották. Ugyancsak akkoriban nem mindennapos
megoldást alkalmazott az ótátrafüredi kávéház (1889-90) építésénél, melynek
lapos tetejét korát jóval meghaladó módon füvesítette. A kávéház szép épülete
ma már sajnos csak korabeli képeslapokon és a történelmi épületeket újraálmodó maketten
látható. még ma is álló épületek közül említést érdemel az egykor szebb napokat
látott, jelenleg megújhodását váró Lomnic szálloda Tátralomnicon.
Majunke Gedeon építette fel a Tarajkán
ma is álló Szilágyi-pavilont, mégpedig Szilágyi Dezső (1840-1901) igazságügy
miniszter, neves jogászt és politikus emlékre, akit kortársai szinte kivétel
nélkül nagyra becsültek. A miniszter éveken keresztül gyakran látogatott
Ótátrafüredre és a Magas Tátra lelkes népszerűsítője volt, az emlékére állított
pavilon ünnepélyes átadására 1904. augusztus 7-én került sor. A pavilon falán
elhelyezték Szilágyi Dezső plakettjét, melyet a későbbi években a Magas-Tátra
népszerűsítésében jelentős érdemeket szerző személyek (Fischer Miklós, Dénes
Ferenc, id. Szontagh Miklós, id. Guhr Mihály) emlékplakettjeivel cseréltek fel.
A feledésbe merült pavilon a mai napig áll a Tarajkáról Ótátrafüredre vezető
aszfaltozott út elő kanyarjának jobb oldalán, fákkal körbenőtt terepen, annak
faláról az emlékplaketteket 1945 után eltávolították.
![]() |
| A Téry-menedékház makettje. Készítette: Oto Jalčovík |
Napjaink turistái leginkább mint a
Téry-menedékház építőjére emlékezhetnek rá, amelyet 1898 júniusa és 1899 augusztusa
között épített fel. Érdekesség, hogy a ház építése során 37-szer járt fenn az
Öt-tavi-katlanban. 1914-ben egy másik, a mai napig fel nem épült menedékházat
is tervezett a Magas-Tátrában, mégpedig a Batizfalvi-tó partjára. Az I.
világháború előtt már a helyét is kitűzték, de a háborús években maga Majunke
javasolta az MKE választmányának, hogy tekintsen el a menedékház felépítésétől.
Majunke Gedeon 1921-ben hunyt el, a
szepesszombati temetőben nyugszik feleségével és annak szüleivel. Sírja
siralmasan elhanyagolt állapotban van. Emlékét báró jobaházy Dőry Gyula, a
Bihari Kárpátegyesület elnöke örökítette meg, aki 1900-ban megmászta a
Vörös-toronytól délkeletre eső, akkor még névtelen tornyot, amit javaslatára
Majunke-toronynak neveztek el. Ezt a nevet 1922-ben átvette a szlovák
névhasználat is (Majunkeho veža), de ma már a közeli Vörös-torony-hágóhoz
(Priečne sedlo) idomulva Priečna veža néven ismerik.
