![]()
40 évvel ezelőtt, 1974. január 20-án
a Magas-Tátrában a legmagasabb fokozatú lavinaveszély volt érvényben, a nap
folyamán több tucat nagyobb lavina zúdult le a hegyen, ezek közül három lavina
összesen 31 személyt érintett, vagy sodort magával. Egy jól ismert,
hagyományosnak mondható lavinapályán katasztrofális következményekkel járó hatalmas
lavina zúdult le a Bástya-gerincről, pontosabban a Pátria és a Kis-Bástya
között található Kis-Bástya-csorbából (Sedlo nad Skokom) a Menguszfalvi-völgy irányába.
Azon a vasárnapon nem volt jó idő a Tátrában, az erős szélben havazott, és
minimális volt a látótávolság. Ezeket figyelembe véve a sítanfolyamot vezető tanár délelőtt
10 óra körül a napi oktatás befejezése mellett döntött. A diákok egy csoportja
az aszfaltút alatti lejtőn gyülekezett arra várva, hogy együtt menjenek vissza
a menedékházba. Egyszer csak egy hatalmas robbanást hallottak, amelynek az
eredetére nem találtak magyarázatot. A hang egyre erősödött, és mivel köd volt,
ezért csak akkor vették észre a lavinát, amikor az a szemközti lejtőn lezúdulva
átcsapott a patakon. A nedves porhó lavina a szűkebb felső részen áttörve egy
széles vályúban folytatta útját, átszáguldott a Csorbatóról a Poprádi-tóig
vezető nyári úton, majd a Hincó-patakon, végül teljes erővel lecsapott a völgy
szemben lévő oldalán, a Husz-halom (Limbovec) oldalában tétovázó csoportra.
A
lavina 13 személyt temetett maga alá a látszólag biztonságos helyen
sítanfolyamon részt vevő 23 fős komáromi diákcsoport tagjai közül. A hóréteg
vastagsága a lerakódás helyén több helyen elérte a 8 métert, több áldozatot 2-3
méteres mélységben találtak meg. Az azonnal megkezdett mentés kezdetén
mentőkutyák segítségével szinte azonnal megtalálták három diák holttestét, egy
negyedik, eszméletlen állapotban lévő diákot az Udo nevű lavinamentő kutya
talált meg. Az orvosoknak sikerült őt újraéleszteni, végül ő lett a lavina
egyetlen túlélője. 11 diák valamint 42 éves felnőtt kísérőjük nem élte túl a
szerencsétlenséget, az utolsókét áldozat holttestét még két héttel a lavina
után sem találta a Hegyi Mentőszolgálat munkatársaiból és katonákból álló
mentőcsapat, a lavina utolsókén megtalált áldozatának holttestére csak négy
hónappal a szerencsétlenség után talált rá egy menőkutya.
