145 évvel ezelőtt, 1868. augusztus
23-án Szepesváralján született Hoepfner Guido Kornél (1868-1945) építész. A
lőcsei reáliskola elvégzése után egyetemi tanulmányait 1886-ban a budapesti
Műegyetem gépészmérnöki karán kezdte. Egy év után átlépett az építészeti karra,
ahol 1891-ben fejezte be tanulmányait, majd Budapesten telepedett le.
A századforduló táján Hoepfner Hauszmann Alajos műtermében
dolgozott a budai királyi vár átépítési és bővítési tervein. E munka keretén
belül a királyi lovarda, a királyi és új főhercegi istálló, majd a magyar
parasztház, lépcsők, vízesések és a várkerti pálmaház tervein dolgozott. Ezért
a munkájáért kapta meg Ferenc
Józseftől 1906-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Hoepfner
egész életében figyelemmel követte az építészet fejlődését és nyitott volt az
új irányzatok felé; a késői historizmusból kiindulva később különböző
alkalmakkor szecessziós, ill. funkcionalista épületeket is tervezett. Korai
tervei széles stílusrepertoárról tanúskodnak, a neogótikától (szabadkai Szent
Rókus templom, 1893–1896) kezdve egészen a neobarokkig (színháztervek, 1896;
Vigadó, Igló, 1898; budai várépületek).
![]() |
| A Csorbatón felépült Nagyszálló tervrajza |
A Tátrába készült terveit a
századforduló idején leginkább a svájci stílus befolyásolta, az egyes
impulzusokat eklektikus festői egységbe ötvözte. A Magas-Tátra korabeli
hagyományaihoz igazodva Hoepfner fachwerk szerkezeteket használt, melyek
alapjául nála a reneszánsz német, angol illetve francia minták szolgáltak (a
tátralomnici szálloda vázlatai, 1897; az ótátrafüredi virág- és fodrászüzlet,
1897–1898; Csáky-ház szálloda, Ótátrafüred, 1898–1900). A külföldi hatásokat
gyakran a Kárpát-medence népi építészetének (tetőformák) stílusával ötvözte
(Csáky-ház szálloda és fürdőház, Ótátrafüred). Ezeket a motívumokat a XX.
század elején szecessziós ornamentikával gazdagította (fürdőház, Ótátrafüred,
1901–1903).
A
legjelentősebb magas-tátrai megrendelései – az ótátrafüredi Grand Hotel
(1903–1904), a tátralomnici Palota Szálló (ma Grand Hotel Praha, 1903, 1905,
Györgyi Gézával közösen) és a Csorbatói Nagyszálló (ma Hotel Kempinski, 1904–1906,
Györgyi Gézával közösen) – az építészeti és urbanisztikai értékek mellett egy
új minőségi szintet hoztak magukkal a szállodai szolgáltatások terén. A
kivételesség igénye nemcsak a belső berendezés luxusában jelenik meg, hanem a
szálloda műszaki felszerelésében is. A tátrai művekben érezhető az angol Arts
& Crafts mozgalom hatása is.
