55 évvel ezelőtt, 1957. december
3-án hunyt el Hefty Gyula Andor (1888-1957) hegymászó, síző, turista, aki 1911-1919
között a késmárki Kereskedelmi iskola történelem tanáraként dolgozott, ebből az
állásából a hűségeskü megtagadása miatt távolították el. 1908 és 1923 között a
BETE legaktívabb tagjai közé tartozott, leggyakoribb túratársai Komarnicki
Gyula, Grósz Alfréd és Rokfalusy Lajos voltak. A hegymászósportban elsősorban a
falmászások terén jeleskedett, és emellett mint a Bélai-Tátra egyik
legalaposabb ismerőjét tartották számon.
Tevékenysége kiterjedt a hegymászásra,
hegyivezetők oktatására, hegyimentésre, a sízésre, a turizmus propagálására, de
egy ideig a Téry-menedékház gondnoka is volt. 1911 és 1936 között Késmárkon
élt, ahol hegymászóként, de talán még inkább íróként szolgálta szeretett Tátráját.
1909-től a kor turista és hegymászó folyóirataiban, de máshol is sokat
publikált szepességi és tátrai témákról. Dr. Vigyázó Jánossal közösen írta az
1914-ben Budapesten megjelent A
Magas-Tátra részletes kalauza c. háromkötetes turistakalauzt. Ezen kívül is
még több, magyar és német nyelven megjelentetett kalauz fűződik nevéhez,
amelyek nagy része szintén a Tátrával, ill. annak környékével foglalkozik. Paryski
1984-ben hegymászókalauza XXIV. kötetében Hefty-szakadéknak nevezte el a
Fehér-tavi-csúcs déli falán a dk. gerinctől a falközép felé haladva az első
nagy, mély szakadékot, amelyet 1911. szeptember 12-én Grósz Alfréd és Rokfalusy
Lajos társaságában elsőként mászott meg.
