275 évvel ezelőtt, 1737. augusztus
3-án hunyt el ifj. Buchholtz György (1688-1737) tanár, természettudós,
evangélikus lelkész, aki tudós emberként 1723-tól haláláig volt a késmárki
líceum rektora. Tanítványaival több kirándulást is rendezett a Magas-Tátrába, pl.
1724-ban és 1726-ban, amikor a Vörös-tavi-völgyből a Keleti-Zerge-résen keresztül
jutottak át a Fehér-tavi-völgybe.
Tátrai kirándulásainak leírását az 1725-ben
Breslauban (a mai Wrocławban) kiadott Relation
von der Karpatischen reise, so der Herr George Buchholz in Käsmark anno 1724
verrichete, besonders vom Grünen See c. művében, valamint az 1726-ban
szintén Breslauban kiadott Dreitägige
karpatische Gebürgreise c. művében adta közre. 1723-1727 között egy
breslaui tudományos folyóiratban közölte munkáit és megfigyeléseit a Tátráról, a
Szepességről és Liptóról, többek között meteor, szél, vihar, ás árvízi
megfigyeléseit, de írt a késmárki földrengésről, ásványvízforrásokról, az Alacsony-Tátra
liptói részének barlangjairól, madarakról, halakról, stb. Részletesen
foglalkozott a Tátra természeti viszonyaival, többek között a Zöld-tó fenekén
keletkező zöld foltokkal, amely jelenséget a feltörő víz alatti forrásokkal
magyarázta. Ő rajzolta le 1717-ben a Magas-Tátrát Nagylomnicról nézve, ez a
rajz – melyen 19 csúcsot nevezett meg – a legrégibb ismert tátrai panorámakép,
fenti munkáival együtt a Magas-Tátra megismerésének fontos dokumentuma. Később
a hegységben található kőzeteket felhasználva elkészítette a Magas-Tátra
domború tereptérképét is. Ifj. Buchholtz György nevéhez fűződik az a legenda,
hogy egyszer fogadásból átúszta a Kőpataki-tavat, s a közepén álló kősziklába
bevéste a nevét. 1709-1737 között naplót vezetett, amely értékes ismereteket
tartalmaz a Tátráról és a Szepességről. A napló két kötetét csak 1957-ben
találták meg, jelenleg Liptószentmártonban található.
